Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A titok az, hogy ne táplálj haragot

A 90 éves Hamburger László nem haragszik senkire. Pedig megjárt ő már koncentrációs tábort, volt munkaszolgálaton és 18 napig utazott bevagonírozva.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Hamburger László több ezer kilométert tett meg, míg Alsóújlakról eljutott Szombathelyre. Utazott gyalog, vonattal, repülővel, és útja során egyik nehézséget követte a másik. Mégis képes volt felülemelkedni mindenen, ami vele történt, és most, 90 év távlatából azt mondani: ő mindenkit elfogad úgy, ahogy van.

A kezdetek

A szabad sajtó nem létezhet nélküled. Támogasd a Nyugat.hu-t!
Támogatom

Hamburger László Alsóújlakon született, 1923. november 15-én. Ott végezte el az első öt elemi osztályt, aztán a polgári iskolát Vasváron járta ki. Mire végzett, a zsidótörvények már erősen befolyásolták a zsidó származásúak tanulási lehetőségeit, ezért nem tudott sehol máshol elhelyezkedni, hazament földművesnek.

Hamburger László interjú
Vágvölgyi Bálint

Családjának volt ugyanis némi földbirtoka, egy kocsmája és egy hentesüzlete, amihez vágóhíd is tartozott. Itt dolgozott egészen 1941-ig, amikor behívták munkaszolgálatra. 12 hétig csépelt és végezte a földmunkát két másik társával együtt. Bár megígérték neki, hogy kifizetik, csak a másik két munkás kapott pénzt, ő nem.

Közben a családja helyzete napról napra rosszabb lett. Elvették az ipar– és munkaengedélyüket, nem dolgozhattak a földeken. A nővére férje viszont nem zsidó származású volt, hanem keresztény és ráadásul katona, ezért ő segített nekik, ha tudott. László bádogos és vízvezeték-szerelő inas lett, és hamar elkezdett önállóan dolgozni. Miután a főnökét is behívták munkaszolgálatra, ő vezette a műhelyt.

A behívó

Aztán 1944. április 17-én őt is elérte a behívó: Kőszegre került. Itt egyhónapos katonai kiképzést kapott (bár a munkaszolgálatosok csak fapuskával gyakorlatoztak), utána pedig egy hónapig egy kőbányában fejtette a követ. Itt ismerkedett meg többek között a „kis” Kabossal, aki szintén a kőbányába volt beosztva. Aztán, mint szakembert kiemelték, és elküldték Nagykátára, ahol a földeken kellett a németek repülőgépeinek árkot ásni, hogy azokat ne vegyék észre az ellenséges bombázók.

Hamburger László interjú
Hamburger László szombathelyi otthonában
Vágvölgyi Bálint

László nagynénjének férje - aki maga nem volt zsidó származású -, Pölcz István, 29 zsidót mentett meg. A Doboz utca 19. szám alatti lakóházban, ahol élt, lefizette a sváb gondnokot, hogy falazza el őket a pince egyik végében. Az ott futó vízvezetékekre rákötöttek egy illemhelyet, hogy még az abból származó zajt se lehessen észrevenni.

Akkor kilenc éves kisfia járta a várost élelemért a bujkálók számára, amit aztán egy kis nyíláson tudtak nekik bejuttatni. A nyilasok többször is jöttek házkutatást tartani, de soha nem találtak senkit. Itt lett volna hely László számára is, de túl későn érkezett: addigra már kész volt a fal.

Visszavitték Isaszegre, erdőirtásra, ahol 30 ember vezetője volt (mert jelentkezett, hogy mint falusi gyerek, ért hozzá). Innét Pestre vezetett az útja, egészen a Dreher sörgyár pincéjéig, ahonnan az egy évnyi élelemellátmányt kellet kipakolni.

A három emelet mélyen húzódó pincék egész Kőbányát behálózták. Ezt a temérdek élelmiszert mind a németek számára kellett felhordaniuk. Utána egy majorba vitték, begyűjtésre, ahol helyettesíteni kellett a bevonult katonák munkáját, ugyanis minden épkézláb férfit elvittek katonának. Ezt követően öt napra a pesti gettóba került, egészen addig, míg december 6-án végül bevagonírozták a Józsefvárosi állomáson.

Hamburger László interjú
Vágvölgyi Bálint

A vagon

A vonat vagonjában már legalább negyven-ötven ember nyomorgott, ide szállíttatták fel még őket is, így végül legalább kilencvenen zsúfolódtak össze. 18 napig voltak bezárva étlen-szomjan. Megállni csak egyszer álltak meg, Bécsújhelyen, de akkor is csupán akkora résre nyitották a vagon ajtaját, hogy a helyi vöröskereszt beadhasson rajta két vekni kenyeret, és két vödör vizet (a magyaroktól semmit sem kaptak).

Hamburger Lászlónak az volt a szerencséje, hogy aznap, mikor bevagonírozták, éppen volt nála egy kulacs hét deci vízzel, egy komisz-kenyér, és egy takaró. Az utóbbit fellógatta egy kampóra, ami a mennyezetből lógott, és ebben az átmeneti gubóban tudott időnként pihenni egy keveset. Leülni, lefeküdni nem lehetett. Már hét halott volt, mikor elindultak – mire odaértek, a vagonban tartózkodók több mint harmada szintén elhunyt.

Buchenwald, majd Magdeburg

Mikor karácsony napján végül kiszálltak Buchenwaldnál, Hamburger László elé élete legszörnyűbb látványa tárult: holttestek hevertek a sínek mentén, mint a farönkök, egymásra fektetve. A mai napig nem tudja, hogy kik lehettek, de legalább két-háromezer ember teteme feküdt ott.

Aztán Magdeburgba vitték őket, ahol a Polte-Fabriknál végzett esztergályos munkát. Éjszaka egy koncentrációs táborban aludtak, és tíz órát dolgoztak naponta. Az egész napi étkezésük reggelire két deci feketekávéból, és a hosszú műszak után este hatkor egy adag levesből (amiben éppen hogy csak volt egy picike répa), és egy szelet kenyérből állt.

Hamburger László interjú
Hamburger László nyugodtan letagadhatna legalább tíz évet a korából
Vágvölgyi Bálint

Minden vasárnap önként jelentkeztek romeltakarításra – a vasgerendákat kellett tankcsapdának felállítani –, mert ott kaptak fél liter tejbegrízt a gyáraktól. Hamburger László nemcsak megsebesült a romeltakarításnál, hanem egyébként is szörnyű állapotban volt: legyengült, a testét a folyamatosan viselt koszos ruha miatt kelések borították. A felszabadulásuk előtti napon éppen kint dolgozott a romoknál, mikor jött egy szanitéc, és be akarta kötözni. A rájuk vigyázó tiszt a szanitécet elzavarta, őt pedig úgy fejbe vágta, hogy csillagokat látott.

Csoda

Egyszer egy ablakból egy hölgy meglátta a romeltakarítókat – éppen egy gőzölgő fazekat tartott a kezében, azt bámulták sóvárogva. Mire a nő megkérdezte: kéritek? Persze az éhező munkások hevesen bólogattak. És meglepődésükre a hölgy valóban eltűnt az ablakból, és pár perc múlva megjelent a fazékkal. De mielőtt odaadhatta volna, a tiszt kiütötte a kezéből, a nőt pedig elzavarta. A munkásokat nem érdekelte, hogy piszkos lett az étel, megették ők a földről is.

1945. május 9-én felszabadultak. Egy lágerba kerültek volna, de engedték, hogy útközben a lakóházaknál kérjenek enni. Ő éppen egy tanárnőhöz, és annak 16 éves lányához került. Mivel olyan szörnyen festett, nem ülhetett le az asztalhoz, de a lány megfürdette. Enni is kapott: disznósajtot és kenyeret.

Az oroszok szabadították fel végül Hamburger Lászlót – de az ellátás ott sem volt sokkal jobb. Adtak ugyan nekik kenyeret, de azt elvették tőlük az orosz katonák. Nekik sem volt mit enni. Hamburger László 85 kiló volt, mikor először munkaszolgálatra vitték. Mire felszabadult, alig nyomott 45 kg-ot.

Hamburger László interjú
Vágvölgyi Bálint

Szabadon

1945 szeptemberében, már szabadon, nem tudta mit is tehetne. Élt még egy nővére Pesten, hozzá indult, és ott lakott néhány hétig. Hazafelé az erdőben talált egy asszonyt, aki szörnyen le volt soványodva és nagyon beteg volt. Mivel az asszonyt szintén Hamburgernek hívták, László azt hitte, megtalálta az édesanyját (ekkor még nem tudta, hogy egyik szülője sem élte túl a háborút).

Az asszony rosszul volt, László éjjel-nappal ápolta három héten át. Eladta a kenyerét, és az árából kinint vásárolt, azzal gyógyította. Mikor az asszony végül fölépült, kiderült, hogy valójában még csak nem is rokonok. De a jótettért cserébe megígérte, hogy ha nem élte túl egy rokona sem a háborút, Lászlóra hagyja a vagyonát. Mint kiderült, mindenkije odaveszett, László pedig a mai napig semmit sem kapott a hagyatékból.

Szombathelyről Amerikába

Hamburger László később Szombathelyen szerzett munkát, itt élt feleségével egészen 1956-ig. Mikor jött a forradalom, otthagyták Szombathelyt és Amerikába menekültek. Azt hitték, itt majd boldogulnak, elvégre ez mégiscsak az álmok hazája. De nagyon nehéz két év következett. László alig kapott munkát, és sosem folyamatosat. Végül bekerült egy ruhaüzembe. Először a gépsoron dolgozott, de aztán sikerült felküzdenie magát egy irodai munkába. 19 évig dolgozott az első ruhagyárában, majd mikor az megszűnt, 29 évig egy másikban.

Hamburger László interjú
Hamburger László öt éve él boldog házasságban második feleségével - akit a temetőben egyszer csak leszólított
Vágvölgyi Bálint

Az első két év nehézségeit sosem fogja elfelejteni. Ott álltak ketten, minden fillér nélkül és egy szót sem beszéltek angolul. Élénken emlékszik például egy esetre, mikor egy festőmunkát egy használt autóval fizettek ki: csakhogy a kocsi hazafelé félúton lerobbant, és nem mozdult többet. A saját költségükön kellett elvontattatni a szállásukig. Otthagyták a bejárat mellett, és másnap találtak rajta egy büntetőcédulát: a kocsi útban volt az utca takarításakor, meg vannak bírságolva. Kértek kölcsön pénzt a háziúrtól, és Hamburger úr rohant a rendőrségre befizetni. Az autót átvitték az utca túlfelére.

Másnap újfent rajta a büntető cetli: megint útban volt a kocsi. Nosza, újra pénzt kellet kölcsönkérni, rendőrség, befizetés. Két hét múlva aztán jött egy felszólító levél: ha azonnal nem fizetik be a büntetést, elzárást kapnak. Nagyon megrémültek Hamburgerék, most mégis mi lesz? A háziúr tanácsára a két befizetést igazoló csekkel bementek a rendőrségre, és bemutatták azokat az illetékes rendőrnek. Az nézi, nézi, hátramegy, kotorászik, majd kijelenti: nem történt semmi, Hamburgerék hazamehetnek. Mint kiderült, kétszer fizették be a büntetést, de az egyik befizetés nyomtalanul eltűnt, a posztos rendőr ugyanis zsebre rakta.

Hazatérés

Hamburger László felesége egy nap váratlanul elhunyt, 57 év viszontagságos, de boldog házasság után. Ekkor özvegy férje úgy döntött, itt az ideje hazatérni. Szombathelyen telepedett le 2007 májusában. Házvezetőnőt keresett, de véletlenül talált egy hölgyet a temetőben, aki később a második felesége lett. És hogy hogyan lehet véletlenül találni valakit egy temetőben? Valójában egy Holokauszt-megemlékezésen történt a dolog, csak ők ketten sétáltak ugyanis egyedül. Hamburger úr pedig úgy gondolta, miért is ne mehetnének együtt, hát leszólította a hölgyet. Azóta is szépen élnek együtt, hamarosan ötödik házassági évfordulójukat ünneplik majd.

Hamburger László jóindulattal van mindenki iránt, nem haragszik senkire. Mindent és mindenkit elfogad úgy, ahogy van. Nem táplál haragot a múltja iránt, és talán ez a titka. Mert Hamburger László még mindig köztünk van, pedig már elmúlt 90 éves. Az elméje élénk, a szemei vidámak, és szereti az életet, a feleségét, és az édességet (amit a felesége csupán ritkán engedélyez számára, cukorbetegsége miatt). Azok, akik viszont ezt a sok fájdalmat és szenvedést okozták, már sehol sincsenek.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Közélet

Hirdetés