Egyetlen évtized alatt is sokat lehet javítani vagy rontani az oktatási esélyegyenlőségen, derül ki abból az OECD-tanulmányból, amelyet a tavalyi PISA-eredmények alapján készítettek. A PISA-teszt háromévente méri a diákok felkészültségét és az oktatási rendszer állapotát az OECD-tagállamokban, és a lényege, hogy a részt vevő országok pár kiválasztott iskolájában íratnak egy kétórás tesztet néhány véletlenszerűen kiválasztott 15 éves diákkal természettudomány, matematika és szövegértési témakörben. Emellett pedig feltesznek kérdéseket a diákok személyes hátteréről és motivációiról is.
Decemberben kiderült, hogy Magyarország tragikusan szerepelt a 2015-ös teszten, egyedül matematikából tudtuk tartani a korábbi szintet, a másik két területen rontottunk. A magyar diákok összeségében soha nem értek el ennél rosszabb eredményt. A 2015-ös teszt a természetudományos kérdésekre fókuszált (a három évvel korábbi a matematikára), azaz a diákok ebben a témakörben kapták a legtöbb feladatot.
Az OECD azonban nem állt meg itt, és azóta folyamatosan publikálja a rövidebb, egy-egy résztémára összpontosító eredményeit. Ennek a sorozatnak jelent meg szerdán egy új része, amely az oktatási esélyegyenlőség mértékével foglalkozik. Az OECD ezt az alapján számszerűsíti, hogy a diákok szociális helyzete mennyiben befolyásolja az iskolai teljesítményüket. Vagyis minél nagyobb az oktatási esélyegyenlőség, annál kevésbé számít, hogy a diákok mit hoznak otthonról. Az OECD szerint
