2011. január 22-én vágták Átadták a Weöres Színházat 2011. January 22. 21:43 át a piros-fehér-zöld szalagot, és ezzel hivatalosan is méltó épületbe költözött a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulata. A beköltözést persze grandiózus ünnepség és díszelőadás is kísérte, méghozzá Jordán Tamás rendezésében Az ember tragédiája.
Ma tíz éve annak, hogy mindez megtörtént, és kétségtelen, hogy Szombathely kulturális életében mérföldkőnek számít, hogy az akkor négy éves – tehát nagyon is frissnek mondható – társulat a folytonos költözködés után végre állandó otthonra lelt.
Szép kerek szám a tízes, és még szebb maga az alkalom, ezért úgy gondoltuk, megkérdezzük az átadó ünnepség néhány főszereplőjét, ők hogyan emlékeznek vissza ennyi idő távlatából a jeles eseményre.
Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház leköszönő igazgatója, alapítótag
Amikor eldőlt, hogy Szombathelyen színház lesz, megkérdezték tőlem, hogy a lehetséges épületek közül melyiket választom. Megmutatták nekem a Sportházat, az MMIK-t és a HEMO-t. Az első kettőt jól ismertem, hisz már játszottam is bennük, de amikor beléptem a HEMO-ba, rögtön tudtam, hogy ennek kell a színháznak lennie.
A város egy része azt hitte, hogy ez politikai nyomásra történt. Szombathelyen addig az MMIK jelentette a színházat, és biztosra vették, hogy ezután is az marad, de én a HEMO-t választottam.
Utána szó volt róla, hogy a Március 15-e téren épül az új színház több milliárd forintból. Aztán 2008-ban jött a gazdasági válság, és kiderült, hogy nem lesz pénz rá. A kormánytól viszont addigra már kapott a város másfél milliárdot, de ez nem lett volna elég egy új épületre. Ipkovics György ezért arra kérte a kormányt, hogy azt a pénzt hadd fordítsuk a HEMO átalakítására. Miután ez eldőlt, hamar ki is tűztük az átadás időpontját, ami a magyar kultúra napja, január 22-e.
Az ember tragédiáját választottam nyitódarabnak, mert úgy gondoltam, ez a legméltóbb egy új színház megnyitására. Az emelkedett hangvételű, nemzeti kincsnek tartott előadások közül nincs olyan sok variáció. Miután a Merlinben már volt szerencsém rendezni, és nagyon szép emlékek fűznek hozzá, így evidensnek tűnt.
A nyitóünnepségen nagy boldogság töltött el, hogy Szombathelynek van színháza, és hogy mindenki, aki ide bejött, elámult a csodapalota láttán. A társulat is, és az épület is a szívem csücske. Azt hiszem, néhány év alatt sikerült az ország egyik legjelentősebb színházává válni, és ezt nem csak én mondom, hanem szakemberek, kritikusok, és az a töménytelen mennyiségű díj, amit begyűjtöttünk.
A színház egyébként közzétett 2021 január 22-én egy videót, melyben Jordán Tamás mondja el gondolatait a magyar kultúra napja alkalmából. Ebben is megemlékezik a színház épületének átadására.
Szabó Tibor, a Weöres Sándor Színház új igazgatója, alapítótag
Eleve egy nagyon jól eső érzés az ember számára, amikor valaminek az alapításában részt vesz. És hogyha színház alapítás, akkor az egy színész életében még különlegesebb esemény. Aztán ez nyilván az ember szakmai életében is egy nagyon jelentős állomás, ráadásul az én első gyerekem rá egy szűk hétre született. 2011 januárjának vége így duplán nagy öröm az én életemben.
Az ember tragédiája a magyar színjátszás számára egy alapmű, és ahogy annak idején Jordán Tamás is mondta, minden színház számára kötelező, hogy előbb vagy utóbb műsorra tűzze ezt a Madách-művet, és hát mikor máskor, ha nem egy ilyen esemény alkalmával? A darab nagyon nagy koncentrációt kíván a színészek részéről, hiszen rengeteg tömegjelenet van, amikor sokan vagyunk a színpadon. Aztán jelenetről jelenetre változik minden, a díszlet, a jelmez, egyikből kibújunk, a másikba be, folyton más-más szereplőt kell alakítanunk.
Attól, hogy kineveztek új igazgatónak, számomra nem feltétlenül más érzés belépni a színházba. Talán csak annyiból, hogy nagyobb a felelősségérzetem az épület és a társulat iránt. Nagyon remélem, hogy a következő tíz év is legalább olyan sikeres lesz számunkra, mint az a tíz, ami már mögöttünk van.
Németh Judit színművész, alapítótag
Én nem is annyira az épület átadására emlékszem, azt konkrétan fel sem tudom idézni. A 9700-as előadásra emlékszem, meg arra, hogy már majdnem kész volt az épület, amikor Tamás (Jordán Tamás) ilyen kék túrákat tartott: lelkesen mutatta az épületen belül, hogy majd mi hogy lesz. Olyan volt, mint egy családi készülődés. "Szerintetek ez az ajtó elég nagy lesz, és az öltöző jó lesz így?" Én ezekre a folyamatokra emlékszem, magára a ceremóniára nem.
Már az is nagy dolog volt, hogy a HEMO régi épületében egyáltalán elkezdtünk működni. Semmi nem volt az épületben, se asztal, se szék, és egy garázsvásáron vettünk ilyen dolgokat. Kiturkáltunk a Jordánnal meg a Trokánnal (Trokán Péter) használt asztalokat, székeket, hogy legyen mire leülni. Volt, aki még csocsó asztalt is hozott a büfébe, hogy lehessen bajnokságokat rendezni.
Az új épületben aztán persze semmi sem pont úgy sült el, ahogy terveztük. Tamás kérdezte például, hogy nőként mire van szükségünk az öltözőben. Nagy vágyakkal elmondtuk, hogy mindenképpen legyen lámpa, hogy lássuk magunkat kisminkelve. Csak az nem lett, illetve csak LED - a legrosszabb világítás ilyesmihez. Direkt mondtuk, hogy nagyok legyenek az öltözők, de most 2,5 méterszer 2,5 méteren 3 ember öltözik. A fodrászatban minden volt, csak csap nem, nem lehetett hajat mosni. Remek volt, amikor észrevettük, hogy a tűzriasztó meg a hajlakktól is beindult, szóval hajlakkot fújni sem lehet a fodrászatban. Semmi, amit elképzeltünk, nem tudott realizálódni a keretek miatt.
Persze azért van ennek is valami sajátos romantikája, mert így láncban tudjuk egymást öltöztetni a takarásban. Nekem a meghatározó időszak a HEMO-s időszak volt. Talán amiatt is, mert azzal szemben nem volt semmiféle elvárásunk, azt elfogadtuk úgy, ahogy van. Az ilyen nyűgök azért mindenképpen építik a csapatot, szóval van ennek jó oldala is természetesen.
Az ember tragédiájára sem annyira emlékszem, mert akkor, január elején halt meg az apukám, aki december óta betegeskedett. Tamás mindig elengedett hozzá. Igen, most már összeáll a kép, valószínű ezért töröltem az emlékeimből ezt az egészet. Azt éreztem, hogy elvesz az apukámtól, és semmi nincs a világon, ami ezt megéri. Tamás nagyon megértő volt, mondta, hogy nyugodtan maradjak otthon, akkor ebben a színben nem leszek, vagy abba nem leszek, végül csak nagyon kicsit kellett részt vennem a darabban.
Kelemen Zoltán színművész, alapítótag
Ott voltam 2011. január 22-én, mikor az új épületet avattuk, de a 2009. január 16-ai avató számomra emlékezetesebb, ugyanis akkor avattuk fel a társulatot. Szerintem a színház egy élő organizmus, így nekem a bemutatkozás többet jelentett, mint az épület átadása. Természetesen az épület avatásáról sem feledkezhetünk meg, hiszen fontos, hogy van egy épület, ahol állandóan tudunk játszani.
Nagyon nehéz körülmények után érkeztünk ide, mert az átmeneti időszakban az MMIK-ban például egy linóleumos festőtárban, leszigszalagozott padlón kellett próbálnunk, és a színpadot is meg kellett osztanunk más csoportokkal. Amikor a HEMO-ban elkészült pár helyiség, még nem is voltak fűthetők, de már használtuk őket. Az ember tragédiájával is voltak problémák, ugyanis Jordán Tamás koncepciója szerint egy hatalmas vetítővásznon, előre felvett felvételekben kellett megoldanunk a filmből ki illetve a filmbe belépéseket. A probléma az volt, hogy a filmek egy része nem készült el időben, ezért hirtelen el kellett kezdeni improvizálni. Ez pár nappal a bemutató előtt derült ki. A körülményekhez képest aztán nem kis bravúrral lement a dolog.
Egy olyan épület átadása, mint a színház, finoman szólva mindig egy ilyen pofavizit jellegű történet, amire mindenki - akár sajtó, akár politika - a saját érdekei és ízlése szerint rányomul. Arról, hogy ez itt hogy sült el, fogalmam sincs, de az ilyen rárakódott nyomás és terhek miatt soha nem tudok úgy visszaemlékezni rá, mint a társulat bemutatkozására. Utána már belaktuk az épületet, és a működés is harmonikus volt. Nagyon szép és sikeres évek jöttek, én pedig ekkor értettem meg az igazi jelentőségét az épületnek.
Puskás Tivadar, az épületet átadó volt polgármester
Január 22-e történelmi nap. 198 évvel ezelőtt Kölcsey Ferenc e napon fejezte be nemzeti imánk, a Himnusz alkotását. 1989 óta e nap a Magyar Kultúra Napja. 2011. január 22-e pedig Szombathely számára történelmi nap, hiszen ekkor avattuk a Weöres Sándor Színház épületét.
A város életében ez már a harmadik kőszínház. A római kori teátrumról Szent Quirin tárgyalásának helyszíneként tudunk. Az 1880-ban felavatott, a Városházával közös Berzsenyi téri épületet Hauszmann Alajos tervezte, s a nyitóműsorban városunk szülöttje, Márkus Emília is fellépett. A mostani épület a 2007-ben megalapított Weöres Sándor Színház otthona lett. Köszönet az álom megvalósítóinak! Köszönet, hogy Szombathelynek ismét van saját, állandó színháza!
Az avatóbeszédemben annak idején összefogást, a kultúra emelkedettségét kértem és reméltem. Bízom az új színházi vezetésben, aki a város 2000 éves múltjához méltó szellemiséget tovább viszi! Köszönöm Mindenkinek a munkáját, aki Szombathely kultúrájáért, a színházért dolgozik!
Ipkovich Györgyöt, a Weöres Sándor Színház társulatának megalapulásában elévülhetetlen érdemű volt szombathelyi polgármestert is szerettük volna megkérdezni, de betegsége miatt sajnos erre nem volt alkalmunk.
Címlapképünk a Helyőrségi Művelődésii Ház 2010-es bontásakor készült.
