Nagy reményeket fűztünk az ELMŰ kezdeményezéséhez, aminek lényegét a vonatkozó Facebook-oldalon elolvashatjuk, itt most csak annyit: az érdeklődők egy hétvégi nap erejéig magyar innovációkat ismerhettek meg holdjárótól az alternatív meghajtású versenyautóig, valamint tesztelhettek, kipróbálhattak, ügyeskedhettek - volna, ha a szervezés egy fokkal jobban odafigyel. Mi is sajnáltuk, de a gyerekes famíliák minden bizonnyal még inkább, hogy húszperces sorbanállásokkal juthattak csak oda egyik-másik érdekességhez, és nagyobb volt az egy négyzetméterre eső izzadságcseppek száma, mint egy Budaházy György felszabadítási ünnepségen.
Azért persze körülnéztünk fényképezővel Magyarország eddigi legnagyobb nyílt fizika-kémia-asztronómiaóráján.
A Nap, ha tízmilliárdszor kisebb lenne, akkor mérete megegyezne ennek a kézilabdáéval. Ezek a bolygós-táblás felvezetők hangoltak rá a Tudományok hídjára, az Uránusz ugyanebben a méretarányban már csak egy körömnyi kavics volt.
Az utazó nanotechnológiai kiállítás előtt kígyózott a leghosszabb sor, szerencsére mi azon kívül bejutottunk, és meg sem lincseltek minket a villongó tekintetű családapák.
Nem csoda, hogy népszerűségben ez a konténerautó verhetetlen volt, hiszen tökéletesen felépített információs tárlat fogadott odabent.
Készséges urak magyaráztak el mindent, amit tudni kell a jövő egyik, talán legfontosabb technológiájáról, ami pedig egyáltalán nem új: az egyik információs tábláról megtudtuk például, hogy a természetes evolúció évmilliárdokig tökéletesített olyan nanoszerkezeteket, amik az élőlények közötti kommunikációt, táplálékszerzést vagy éppen túlélést segítik. A biomemetikusnak hívott mérnökök ezeknek az architektúráknak próbálják lemásolni a működését.
Az egyik legizgalmasabb, kézzel kipróbálható kísérlet az volt, ami az úgynevezett Brown-mozgást modellezte: a piros hasábok hatására mozgásba lendültek a kis golyók, amik így neki-nekiütköztek a sárga hengernek, az ütközések hatására pedig a sárga henger véletlenszerű cikcakkos mozgást végez. Egy gomb forgatásával változtatni lehetett a kis golyók mozgásának sebességét, vagyis a "hőmérsékletüket."
Nők a tudományban - volt ilyen stand is, itt éppen az egyik önkéntes magyarázza az ifjú érdeklődőnek a képet, ami azt ábrázolja, hogy egy férfinek milyen könnyű fellépcsőznie a tudományos karrierlétrán, míg egy nőnek mennyire kegyetlenül nehéz felmásznia ugyanazon.
Hús-vér illusztráció a nők-tudomány tematikában.
A nehezen viselhető forgatagban kiszúrtuk a nap legmenőbb pólóját is.
Tűzhányó mosószerből, melegvízből és szárazjégből. Ahogy bemutatta a kitörést, azzal különösen nagy sikert aratott a kicsinyek körében.
Lehetett fotózkodni kémiaszupersztárként...
...de akadt a helyszínen valódi kémikus is, aki lelkesen magyarázott és mutogatott, különösen akkor, amikor rá kellett szólni egy gyerekre, hogy ne nyúlkáljon abba a flakonba ott előtte, mert az nem szép dolog.
Az első magyar holdjáró, a Puli Space standja előtt sem lehetett leejteni egy gomnbostűt.
A projekt fehérköpenyes bemutatói lelkesen elmondták ezredszerre is küldetésüket, ami nem más, mint olyan technológiák kifejlesztése, melyek lehetővé teszik űrjárművek rendszeres indítását a Holdra, ezáltal új dimenziókat megnyitva és minőségi szolgáltatásokat biztosítva a jövőbelátó befektetők számára, akik a Világűr üzleti lehetőségeinek kihasználása iránt érdeklődnek. Optimista hozzáállás, ilyen kéne mindenhova.
Kukoricából készült palack, úgy is mint természetes biopolimer. Totálisan környezetkímélő, és a komposztálódás során pár héten belül úgy lebomlik, mint egy elejtett alma. Így lesz a kukoricából újra kukorica!
Egyetlen fontos tudományos tétel mindenképpen bebizonyosodott: a kíváncsiság generációfüggetlen.
A Dunaújvárosi Duna-híd méretarányos modelljét élőben is próbaterhelésnek vethették alá a gyerekek, sisakban, ahogy az illik. Ottjártunkkor nem dőlt össze.
Az ijesztő fekete tubusba nézve napfoltokat nézegethettünk.
Ha pedig szimplán csak felméztük, akkor láthattuk a még mindig langyosan simogató szeptemberi napot - kár, hogy a mérleg másik nyelvén ott volt a rendezvény tumultusa, ami talán tapasztalatokkal is gazdagította a szervezőket, miszerint mesés a Lánchíd, de nem biztos, hogy erre lett kitalálva.
