„Szombathely új közlekedési ütőere” – ezzel a címmel „avatta” fel 1984 decemberében a megyei napilap a szombathelyi gyalogos aluljárót a Tolbuhin (mai Szent Márton utca) és a Hunyadi út kereszteződésében. Az utcanév azóta már változott, de a csomópont alatti „alagút” nem sokat.
Na de haladjunk sorjában.
A vaol.hu korábbi cikke szerint az építés 1982 tavaszán kezdődött. Az átjáróra azért volt szükség, mert „a város főtervezői a Fő térről el szerették volna költöztetni a belvárost kelet-nyugati irányban átszelő autóutat. Éppen ezért jó ötletnek tűnt, hogy a Thököly utca felé leválasztanának a Ferences kertből egy területet, ahol ideális lenne az autós forgalom elvezetése. És ha már utat költöztetnek, akkor a fent említett kereszteződésből közlekedési csomópontot varázsolnának.” A gyalogos- és kerékpáros forgalmat pedig a föld alatt terelnék át egy aluljárón.
A megyei lap korabeli tudósítása szerint az építkezés a közművek áthelyezésével kezdődött, az UVATERV tervei alapján. Az építkezés generálkivitelezője a Győri Közúti Építő Vállalat volt, de jelentős feladat hárult a DUVIÉP-re, a Hídépítő Vállalatra, a VILATI-ra és a Városgazdálkodási Vállalatra is.
A kivitelezés viszont nem nagyon haladt, a tervek szerint 1983 második felében lett volna az átadó, a munkát azonban gátolta a '82-es tavaszi árvíz. A megduzzadt Gyöngyös patak ugyanis tönkretette a Wesselényi utca és a Hunyadi út alatt húzódó, hetven-nyolcvan éves, boltozott főcsatornát. Így aztán legalább fél évnyi csúszással kellett számolni.
Végül, több felmerülő probléma és több hónapnyi hosszas várakozás után 1984 decemberében átadták az aluljárót, valamint az új Gyöngyös-hidat és a közlekedési csomópontot.
Az aluljáró összesen öt irányban osztotta el a gyalogosforgalmat, amiben több fontos helyiség is kialakításra került. Többek között volt
A hanyatlás kora
Ahogy telt-múlt az idő, a fentebb felsorolt helyiségek, az újságosstand és a presszó (később kocsma) is bezárta kapuit.
És ha ez még nem lenne elég, az aluljáró állapota is látványos romlásnak indult. A falakat egyedi "falfestmények" kezdték elborítani, ahol pedig nem a graffitik, ott az omladozó vakolat határozta meg a látványt.
Ezen a helyzeten próbált nagyjából tíz évvel ezelőtt segíteni az önkormányzat. Akkor többek között lemosták a graffitiket és lefestették a falakat is, mondhatni „újszerűvé” varázsolták az aluljárót. De új funkciókkal nem bővült a hely.
Az aluljárót azóta is sokan használják, ahol a többszöri takarításon kívül (néhány nappal ezelőtt is elvégezte ezt a munkát a SZOVA) jelentős felújításra mindeddig nem került sor. Így aztán már negyven éve láthatjuk ebben a formájában az aluljárót, és benne az egykori telefonfülkék helyét, valamint az ősinek tűnő (legalábbis egy fiatal számára) feliratokat.
És úgy néz ki, hogy nem mostanában tűnnek el ezek az "emlékek", szóval egy jó ideig biztosan velünk él a kerek jubileumra készülő aluljáró.
