Fentről nézvést persze megvan ám! Vagyis ha az ünnepi hosszú hétvégén is csak bambulni akarunk a képernyő előtt és elütni az időt a szem rágógumijával, az egyszemű szörnnyel, akkor akár kielégítőnek, sőt színesnek is találhatjuk a mindenki számára könnyen elérhető magyar nyelvű adók karácsonyi kínálatát. Valljuk meg őszintén: a mosónőkhöz hasonlóan nehéz a dolga a csatornák filmes étlapját összeállító médiaszakmunkások élete is...
Mert elvárjuk tőlük, hogy legyen itt minden, ami az ünnepi készülődés, majd pedig az emelkedett együttlét sokféle helyzetéhez, az ünnep szent és profán, családi-baráti körben és magányosan megélt változatához is illik. Kösse le a várakozás izgalmát romlatlanul megélő kisebbeket és szórakoztassa együtt a generációkat (az a bizonyos „családi film”). Romantikázhasson rajta szerelmes és párkapcsolatban ünneplő és vigaszt találjon az egyedül élő. Netán ott ragadjon a készülék előtt az is, aki arra kíváncsi, hogy a filmcsinálók és műsorszerkesztők gondolnak-e a közhelyeken túl többet is az év legszebb ünnepének üzenetéről.
Nos, a magyar televíziózás szellemi színvonala mit sem változott: vagyis ugyanolyan sémák mentén állt össze az ünnep filmkínálata is, mint az elmúlt években. Az egyetlen változás, hogy most már az igényesebb köztévé ( Duna) filmes palettája is aggodalomra ad okot, ha némi esztétikai és szellemi izgalomra, táplálékra vágynánk ebből az irányból.
Édeskés karácsonyi puncs
A tévés Karácsony szellemi horizontja 2011-ben is a hollywoodi álomgyár harsányabb (a felsorolástól ezúttal eltekintünk) és családiasabb konfekciódarabjaitól ( Shrek-trilógia most a TV2 műsorán, Babe malac ott és a Viasat 3-on is) a középszerű és mozgó illusztrációnál alig több Biblia-adaptációkon (idén például m1, vasárnap és hétfő késő éjjel) át az 1950-es évek statikus képi világú, színházias romantikus képeskönyveiig (az elmaradhatatlan Sissi-saga, idén a királyi egyesen az ünnep mindhárom estéjén, főműsoridőben) terjed.
Ha jó szívvel ajánlhatót, az átlagostól elütőt vagy csak némi mozgóképes minőséget tetszenének keresni, magam a következő néhány dolgozatot ajánlanám megjelölni a műsorújságban vagy beprogramozni a készülékeken.
Szórakoztatni csak okosan, szépen
Szórakozni vágyóknak itt van mindjárt Gary Marshall mára klasszikussá nemesedett, populáris Pügmalion-változata a sármos milliomos és az érzőlelkű utcalány szerelmi sztorijával ( Micsoda nő! - RTL Klub, szombat 21.35). Felbukkanása annak a szomorú bevallása is, hogy már Hollywood sem a régi, ha egy 1990-es darab nyomja le a kortárs kínálatot. Az álomgyári palettáról származik a sztori végéig izgalmakat rejtegető, rafináltan tálalt időszerkezete miatt figyelemre méltó szerelmi történet, a Sandra Bullock és Keanu Reeves főszerepelte Ház a tónál ( RTL Klub, vasárnap 22.00).
Pár éve váratlan minőséget hozott a képzelet mozgóképes világának kínálatába a legjobb mesélő hagyományokat idéző Csillagpor című angolszász alkotás, ami pazar színészgárdával ( Claire Danes, Michelle Pfeiffer, Robert De Niro és a színészlegenda Peter O’Toole) kelti életre a fiatal és gyönyörű nő képében földre szálló hullócsillag romantikus kalandjait ( Szenteste, TV2, 21.15-től). Ha pedig valaki az ünnep harsányabb tálalására kívánna rá, akkor Kalifornia volt kormányzójának akciós mozikat és családi filmet egészen kreatívan ötvöző Hull a pelyhes című opuszánál üljön a képernyő elé ( RTL Klub, hétfőn este fél tízkor).
Idén a Viasat 3-ra került az a film, ami a mozgóképes szórakoztatás világában végérvényesen és meghaladhatatlanul A Karácsony Film lett az elmúlt évtizedben - a romantikát és szentimentalizmust emberközeli helyzetekkel, telitalálatos hétköznapi karakterek tucatjaival és a Tony Blairről mintázott brit miniszterelnök legendás csípőmozgásával kombináló Igazából szerelem (hétfő 21.15).
Minőséget - most könnyen és olcsón
A veretesebb és igényesebb alkotások kedvelőinek az angol adaptáció-rekorder Kenneth Branagh Mozart-operafilmjét, a Varázsfuvolá-t javaslom megnézésre szombat este ( 21.40, m1 - lemaradóknak ismétlés vasárnap 12.35-kor a kettesen). Utána össze lehet vetni az élményt a nyári iseumi előadással vagy (a filmtörténészek és kritikusok nem túl népes halmazának) Bergman klasszikus változatával.
És ha már adaptáció: az ünnepi kínálat egyik titkos favoritja Charlotte Bronte klasszikusa, a Jane Eyre a reménytelen és kitartó szerelem utánozhatatlanul hiteles rajzával és az autonóm nőalakok egyik legelsőbbikével a középpontban. Ezúttal az amúgy majd mindig giccshatáron egyensúlyozó olasz Zefirelli mester meglepően visszafogott, finoman realista tálalásában a nagyszerű Charlotte Gainsbourggal és William Hurttel ( Duna, vasárnap 21.35).
A legvégére hagytam azt kérdést, ami számomra a leginkább érthetetlen a közpénzekből fenntartott csatornák esetében (merthogy a kereskedelmi tévéknek más a dolguk, az világos). Morganék és a tavalyi hó mellett hova tűntek vajon az olyan alkotások a televízióink ünnepi kínálatából, amik nem giccsesen és nem is szájbarágósan, nem harsányan és nem is bántó módon idézik meg az emberi kapcsolatok sokféleségét, a családi kötelékektől a barátságokon át a felejthetetlen szerelmekig? És nem feltétlenül akad bennük kötelezően megoldott karácsonyi jelenet, mégis felidézik ennek az ünnepnek az igazi arcát?
A színes, széles vásznú dilemma
Hol vannak az olyan filmek (hogy csak néhány régebbi ünnep tévés emlékeit idézzem meg), mint a visszafogottan és megrázóan romantikus Árnyékország, az angol atléták kitartását megidéző Tűzszekerek, a brooklyni kisemberek egymást átszövő sorsát felejthetetlenül mesélő Füst. Vagy akár a szuperklasszikus Elfújta a szél, az 1970-es évek legendás darabjai, a fájdalmasan szép Love story és Ilyenek voltunk? Minden szerkesztő elfelejtette a magyar filmművészet és a neorealizmus egyik ősforrását, az erdélyi havasokban játszódó hiteles Emberek a havason-t?
A válasz idén a következő: még akadnak műsorkészítők, akik tudnak erről a művészetről és szórakoztatásról. Bergman örökbecsű családtörténete, a nagypolgári miliőben játszódó, a szeretethez a pokol megjárásán át elvezető Fanny és Alexander például idén is képernyőre került. A Duna Televízión - az ünnep utolsó napján, éjfél után 10 perccel. Közszolgálat, Magyarország 2011. Hogy is van ez?
