Simon Stevens, egy egyszerű amerikai történészhallgató rakott ki egy érdekes képmontázst a Twitterre, ami azóta több blogot és híroldalt is gondolkodásra késztetett. Az alábbi kommentárt csatolta mellé:
mint megannyi - teljesen különböző - afrikai író, most Chimamanda Adichie (nigériai írónő) is megkapta a maga akáciás naplementés kezelését. Legyen az Wilbur Smith vagy Wole Soyinka, Rider Haggard vagy Bessie Head, úgy tűnik, mindenkinek be kell érnie ugyanazzal a borítóval.
És tessék, a kép, amit nem nagyon kell magyarázni:
Stevens a felsorolásával utalt arra, hogy tökmindegy, az adott afrikai író hogyan ír, miről ír, ha a regény a fekete kontinsensről szól, akkor jó eséllyel kapja meg a kiadótól ugyanezt a kompozíciót. A narancssárga éggel, jaj, ezt majdnem elfelejtettük említeni!
Akadt, aki megjegyezte, hogy ez elég vicces, mert Nigéria például pont nem a "lapos" lombkoronájáról ismert faféléről ismerszik meg, egy másik kommentelő pedig a sztorit felkapó Africa Is A Country Facebook-oldalán jegyezte meg, hogy egy nap remélhetőleg sikerül majd továbblépni a majomkenyérfáig. De vajon ki tehető mindezért felelőssé?
Lehet, hogy az Oroszlánkirály című rajzfilm kezdő képsorai égtek bele túlzottan a retinákba?
Akár még ez is lehet a helyzet, jegyzi meg az Africa Is A Country blogbejegyzése. De kattintsunk csak bátran erre a blogra, és kuncogjunk (vagy szörnyülködjünk) egy sort azon is, ahogyan iszlám / arab / ezeregyéjszaka tematikájú könyvek elején kivétel nélkül elfátyolozott nők sorakoznak.
Egy klisé mindenek felett
A Quartz továbbmegy a gondolat futtatásában, feltéve a kérdést, hogy miért tombol ez a téma vég nélkül, amikor a 21. században annyi rohadt jó grafikussal vagyunk megáldva? Kemény választ kaptak Peter Mendelsundtól, aki arról írt könyvet, hogyan látjuk mi, olvasók a könyvet.
Lustaság. Egyéni és intézményesített egyaránt.
Szerinte a legtöbb amerikaihoz hasonlóan sajnos a borítótervezők sem tudnak olyan sok mindent a világról, pláne nincs idejük végigolvasni a könyvet, hogy annak a sajátosságaiból, sztorijából építkezzenek, ezért hagyatkoznak a panelekre. Ezt az orientalista-misztikus megközelítést ráadásul finoman szólva nem nagyon akadályozzák a kockázatkerülő marketingrészlegek sem.Ha pedig valaki meg meri lépni, hogy kiszakad a sablonból, de a könyv nem teljesít jól a polcokon, máris megvan a bűnbak: a csávó, aki nem tette rá az akáciát a borítóra.
Mendelsund szerint amíg nem jön egy olyan afrikai bestseller, ami már nem a fával adja el magát, addig még sok ilyen könyvre lehet számítani.Vagy, hogy az ő pontos szavait idézzük:
Most a fa idejében járunk. Hiába ez a hatalmas földrész a maga ezerszínűségével, egyelőre ezt az egyetlen kibaszott fát kapjuk.
