Prieger Szabolcs zenésszel, az Animasongs alapítójával és a Szombathelyi Művészeti Gimnázium harmadéves tanulóival, Bolla Ádámmal, Domiter Dorkával és Ila Csengével egy hétköznap délután az Anita presszóban ültünk le egy laza információcserére. Az eredeti téma egy közösen készített videó volt, de sok minden más előkerült. Végül egy egész hangulatos beszélgetés kerekedett ki a találkozóból.
Nyugat.hu: A papírom azt mondja, az első kérdés, hogy miért itt szerettetek volna találkozni. De most, hogy kinézek az ablakon és látom a művészeti gimit itt az út túlsó oldalán, akár ugorhatunk is.
P. Sz.: Igen, részben a közelség az ok, és részben az, hogy itt találkoztam a fiatalokkal először. Egyébként innen nem messze laktunk a családommal egészen ötödikes koromig, ide jártam fagyiért. Akkor egy forint volt egy gombóc, szóval jó régen volt.
Nyugat.hu: Hányadikosok vagytok?
I.Cs.: Most vagyunk harmadévesek, ugyanabba az animációs osztályba járunk.
Nyugat.hu: Milyen napotok volt?
B.Á.: Tartalmas, de még nincs vége, megyünk vissza mozgókép és animáció órára.
Nyugat.hu: És mikor végeztek?
I. Cs.: Fél hat körül, de nemcsak ma, hanem szinte minden nap. Ebben az évben nagyon megnőttek az óraszámaink, főleg a szaktantárgyaké.
Nyugat.hu: No de nem azért vagyunk itt, hanem a videó miatt, amit közösen készítettetek az Animasongs zenekar „Eljutni hozzád” című dalához. Mit kell erről tudni?
P.Sz.: Nekem jutott eszembe, hogy az első új dalhoz helyi alkotók készítsenek klipet. Megkerestem a Művészeti Gimnáziumot és ők segítettek egymásra találni. Az eredeti koncepció az volt, hogy a zenekar nem készít új dalokat, csak régi Anima-dalokat játszunk. Később mégis azt gondoltam, van bennünk még annyi kreativitás, hogy előállunk valami újjal, ami hasonló a régi időszak szerzeményeihez, de mégis más. És ehhez teszi hozzá a magáét a fiatalok klipje.
I.Cs.: Nekünk Vágvölgyi András tanár úr szólt, hogy jött egy ilyen lehetőség és érdemes élni vele, így úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Tanár úr sokat segített az indulásnál, például mondott egy kulcsszót: „labirintus”. Ebből már tudtunk ötleteket meríteni, karaktereket készíteni és hasonló.
B.Á.: A klip egy számítógépes 2D-s animáció. Elkészítünk egy képkockát, majd abból egy másikat, egy harmadikat és sokadikat, amíg össze nem áll a mozdulat.
Nyugat.hu: Összesen mennyi ideig készült?
D.D.: Körülbelül négy hónapba telt, mert közben is iskolai feladataink is voltak. Főleg otthon és hétvégén dolgoztunk rajta.
P. Sz.: Az iskola csak a közvetítésben játszott szerepet, a megvalósítás a három független alkotó nevéhez kötődik.
Nyugat.hu: Korábban foglalkoztatok már valami hasonlóval?
I.Cs.: Animációs klipet még nem készítettünk. De animációt tanulunk az iskolában, és klipet is alkottunk pont így hárman, úgyhogy a csapat már akkor összeállt. A Blahalouisiana egyik dalához készítettünk kísérletként videót, de csak belső használatra.
Nyugat.hu: Mi volt a legnehezebb?
D.D.: A kezdetek. Nagyon sokat törtük a fejünket az alapkoncepción, a történeten és a karaktereken.
B.Á.: A klip a nap és hold ellentétére épül, a férfi és a nő viszonyát jeleníti meg.
P.Sz.: A két karakter nehezen jut el egymáshoz, illetve mindenki fantáziájára bízzuk, hogy eljut-e egyáltalán. Örök téma, több ezer költemény, regény és film szól erről. Most mi is hozzátettük a magunkét. Annyit kértünk a fiataloktól, hogy legyen egy kicsit népmesés, merthogy a dal is sok népzenei elemet tartalmaz. A fiatalok nagyon jól megragadták ezt a szálat, a hátterekkel, textúrákkal, és kicsit olyan hangulata lett mint a korai magyar népmese-sorozatoknak, és felfedezhető benne a Jankovics Marcell-i világ is.
Nyugat.hu: Közben az jutott eszembe, hogy ez azt is jelenti, hogy leáll a magánprojekted, és a jövőben inkább a zenekarnak írsz dalokat?
P.Sz.: Az alkotói vágy hullámokban érkezik, és most éreztem, hogy nem helyes, hogy ez a dal be van zárva egy fiók mélyére. Aztán majd eldől a sorsa.
Nyugat.hu: Ti milyen zenéket hallgattok? Csak néhány példát mondjatok!
B.Á.: Én leginkább hiphopot hallgatok, magyart és külföldi egyaránt. Például Pogány Indulót és ASAP Rockyt.
D.D.: Én a magyarok közül a Veszélyes Elemeket és Unitedet. Tudom, hogy ez utóbbi kicsit régebbi, de szeretem.
I.Cs.: Én nagyon sokfélét hallgatok, Dorkával a Veszélyes Elemeket és Unitedet, Ádámmal a hiphopot, de emellett nagy Belga-rajongó is vagyok.
Nyugat.hu: És milyen platformon hallgatjátok ezeket?
D.D.: Leginkább Spotifyon.
És a rádió vagy a YouTube?
B.Á.: YouTube-ot nem nagyon, a rádiót maximum az autóban hallgatom.
P.Sz.: Ez a generáció már csak azt hallgatja, amit szeret, ami nem baj, de a többi zene nagyon nehezen éri el őket. Amikor rádiót hallgatunk vagy a YouTube-on vagyunk, van esélyünk belefutni valami számunkra újba, a Spotify ezt az esélyt nem nagyon adja meg.
Nyugat.hu: A zenén kívül milyen kultúrát fogyasztotok még?
I.Cs.: Érdekel a képzőművészet, rajz, festés, agyagozás is. Járok és játszom is a szentgotthárdi színházban. Itt is lakom egyébként.
D.D.: Színházba én is járok és szeretek podcastokat hallgatni. Egyik kedvencem a „Síkideg”, ahol random hétköznapi témákat dobál be a két műsorvezető (Márkó és Barna – a szerk.) és azokat beszélik ki. Például, hogy mi idegesíti őket a hétköznapokban.
Nyugat.hu: Titeket például mi idegesít?
I.Cs.: Ha valaki nem lassan sétál előttem, vagy ha valaki a más dolgával többet foglalkozik, mint a magáéval.
B.Á.: Én olvasok és emellett sok filmet nézek, általában a streamingplatformokon.
Nyugat.hu: Utolsó nagy filmélményed?
B.Á.: Damien Chazelle „Babylon”-ja teljesen letaglózott.
Nyugat.hu: Tudom, hogy mind a hárman kollégisták vagytok, így talán jobban látjátok a kontrasztokat, mekkora hátrány ma egy fiatalnak, ha egy kisebb vidéki településen él?
I.Cs.: A kisebb településeken mindenképpen kevesebb a lehetőség, így aki valamit kezdeni akar magával, nagyobb városba megy. Bár Szentgotthárdon is van színház és mozi, nem is rossz, de még így is nagyon keveset lehet csinálni egy ilyen nagyságú településen.
Nyugat.hu: Elvileg a digitális világban már mindenhonnan minden hozzáférhető.
B.Á.: Én jobban szeretem a régebbi dolgokat. Papírkönyveket olvasok, és nem elektronikusokat, színházba járok hús-vér színészeket nézni, és nem a telefonomon hallgatom a zenét.
Nyugat.hu: Ez jellemző a Z-generációra, amelyhez tartoztok?
I.Cs.: Nem hiszem. A korosztályunk már alapvetésnek veszi a digitális létet, és semmi gondja vele, valószínűleg mi lógunk ki a sorból.
Nyugat.hu: Az előttetek járó generációk sokat panaszkodnak arra, hogy kulturálisan mi minden hiányzik Szombathelyről. Szerintetek?
B.Á.: Én nem hiányolok semmit, szerintem ha valaki nagyon akarja, mindent megtalál a városban.
D.D.: Szerintem is nagyon sok minden van itt, de el tudnék képzelni egy mozit, ahol csak művészfilmek mennek.
I.Cs.: Jó lenne, ha a fiatal szombathelyi művészek nagyobb kibontakozási lehetőséget kapnának. Tudom, hogy vannak kisebb események, de el tudnék képzelni egy diákfilmfesztivált és hasonlókat, ahol jobban meg tudnánk mutatni magunkat.
Nyugat.hu: Mik lesztek, ha nagyok lesztek?
I.Cs.: Én filmrendező, filmoperatőr vagy forgatókönyvíró.
D.D.: Én egy külföldi stúdióban szeretnék dolgozni animátorként vagy valami hasonló munkakörben.
B.Á.: Az én tervem az, hogy DOP, azaz operatőr-rendező leszek.
P. Sz.: Idetartozik, hogy mi a klipet szeretnénk nagyobb pályára kifuttatni. A fiatalok már benevezték a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválra és tervezzük, hogy elvisszük a Magyar Klipszemlére is. Nagyon sok munka van benne, és az alkotók számára ez a klip komoly lépés lehet az országos nyilvánosság és ismertség felé.
