Az év első napján valamivel délután egy óra előtt érünk Szigligetre. Csodálatosan tűz a nap, szélcsend van, a téli tó kéken és nyugodtan nyújtózkodik a nádason túl.
Viszont parkolót már alig találunk.
Most vagyunk először újévi csobbanáson, sejtettük, hogy sokan lesznek, de a tömeg még így is meglep.
Több ezer ember lehet a strandon, szép hosszú sorok várakoznak a női vécénél, a kürtős kalácsosnál és az orvosi vizsgálatos sátornál.
Mert ez utóbbi is van.
Sőt, gyakorlatilag ez az egyetlen feltétele az újévi vízre szállásnak.
A minden bizonnyal legismertebb hazai jeges mártózás ugyanis ingyenes - többek között az egyik vodkagyártónak köszönhetően, aki elég látványosan támogatja a rendezvényt -, de előtte a helyszínen regisztrálni kell és orvosi vizsgálaton átesni.
Talán a rendezők sem számítottak ennyi emberre, mindenesetre a dokik, szegények, nehezen tudják tartani a tempót. Egyik csoportjuk a vérnyomást vizsgálja, míg másik az általános állapotot méri fel, többek között toroknézéssel és egy gyors hallgatózással.
Akinek rendben van mindene, az megkapja a karszalagját, mehet az öltözőbe, ami a lelátó és a színpad mögött rejtőzik.
A férfi öltöző egy hatalmas, fűtött sátor, megannyi paddal, és ahol már több százan vannak, alig találok helyet.
“Nyugodtan hagyjál itt mindent, még soha nem tűnt el semmi” - mondja a mellettem vetkőző újdonsült ismerősöm, aki már többedszerre van itt, és aki rögtönzött eligazítást ad.
Ezek szerint a sátorból egyenest a starthoz, azaz a tóparti homokra megyünk, onnan futunk majd be ágyúszóra a vízbe. Elvileg verseny van, hogy ki hozza ki a vízből a karácsonyfát, de nem nagyon kell vele törődni, nem olyan lényeges ez. Fontosabb, hogy sekély a víz, egy jó darabig csak térdig ér, ezért úgy érezzük majd, mintha lefagyna a lábunk.
“Értem” - mondom.
Olyan sok idő nincs a töprengésre, mert mire fürdőképes állapotba kerülök, már tíz perc sincs vissza kettőig.
Aztán mikor szólítanak bennünket, hunyorgok a tóparton a napfényben, nézem a karácsonyfát a vízben, hallgatom a hangosbemondót. Több mint hatszázan vagyunk a rajtnál - hangzik el. A tó amúgy 2,8 fokos.
“Valószínűleg nem fogunk beleizzadni” - gondolom magamban, habár érdekes, hogy hiába van csak hat fok és hiába a lenge fürdőruha, egyáltalán nem fázom.
Kétségkívül a férfiak vannak többségben, de azért a hölgyek is akadnak közöttünk szép számmal, az apró, piros, pink, zöld stb. bikinik így január elsején még jobban vonzzák a szemet, mint nyáron.
Nem sokkal az indulás előtt drónok jönnek a fejünk fölé, amiknek integetni kell.
Újévi csobbanás Szigligeten - Keszthelyi Televízió
Újévi csobbanás Szigligeten
Aztán visszaszámlálás, ágyúdörrenés és már futunk is be a vízbe. Hideg, persze, de egyrészt azért vagyunk itt, hogy megmutassuk, hogy kibírjuk, másrészt a tömeg és a helyzet is tompítja az érzékelést.
A víz tényleg sekély és tényleg égeti a térd alatti részt, de valahogy mégis kellemes az egész, a katonák hasonló eufóriát érezhetnek, amikor rohamra mennek.
Alig futok egy kicsit, az elsők már fordulnak vissza, valaki hozza a karácsonyfát is. Betartom a tanácsot, és nem foglalkozom vele.
Láthatóan három fő csobbanási technika van.
Az első csoportba tartozik a fürdőzők kb. 80 százaléka: befutni tóba, élvezni a lábak mozgása által keletkezett jeges zuhanyt. A második csoport - beleértve engem- ezt kiegészíti némi mosakodással, mártózással.
És van a kemény mag, akik úgy úsznak, lubickolnak a Balatonban, mintha csak augusztus lenne; és ők nem is sietnek kifelé.
A partra visszaérve mindenki egy ajándék törölközőt kap a vodkagyártó cég jóvoltából, aztán gyors öltözködés, boldog új év kívánás a padszomszédoknak, és máris a strand fövényén vagyunk.
Itt még javában tart a party, gyerekek korcsolyáznak, a színpadon élőzene szól és a kürtőskalácsosnál változatlan hosszú a sor.
De már sokan mennek az autójuk felé; ahogy mi is.
Első körben ennyi elég volt a újévi csobbanásból, jövőre talán másként, hosszabbra szervezem.
Mindenesetre hazaérve kivételesen nem zuhanyzom, hanem beleereszkedem egy nagy kád forró vízbe.
Kezdődhet 2020.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
