Az én feladatom az, hogy bekapcsoljam az Andrást, a végén meg kikapcsoljam – kezdte a beszélgetést Vágvölgyi András médiapedagógus, miután megegyeztek abban, hogy mindketten sokat tudnak beszélni. Ezt a nem is olyan halk kuncogás is alátámasztotta, a mozi kamaratermében erős többségben voltak a mozgókép szakirányos hallgatók. A programot a SEK bölcsészkara és az Agora közösen szervezte, egyik része volt a Műhelytitkok sorozatnak.
Másfeles nyilvánosság
Vágvölgyi B. András volt a vendég, akiről sokan úgy tudják, filmkritikus, aki egyszer csak gondolt egyet, és rendezett egy filmet, a Kolorádó Kid címűt. Amiről névrokona írt nálunk korábban kritikát Majdnem - Kolorádó Kid 2010. November 07. 14:18 . De a majd’ kétórás beszélgetésből nem csak ez jött le, Vágvölgyi B. ( máshogy nem tudjuk őket megkülönböztetni) jóval korábbról indította a dolgot. Onnan, hogy jogot végzett, de a doktori címet csak akkor használja, ha a rendőr megállítja kocsival. Akkor jól jön.De őt jobban érdekelték a társadalomtudományok, így elvégezte a szociológia szakot, majd fél évet töltött Angliában, kacérkodott a disszidálással, a francia idegenlégióval, végül mégis maradt. Igaz, mint később megtudtuk, bejárta szinte az egész világot, csak Ausztráliában nem fordult meg, az egyetemista lányok nagyokat sóhajtottak a világvárosok neveit hallván.
De vissza a 80-as évek második felébe, amikor már voltak szamizdatok, volt az egyes és a kettes nyilvánosság, előbbi a hivatalos, utóbbi az illegális sajtó. Az ELTE egyetemi lapja másfeles volt, itt kezdte az újságírást. Vágvölgyi B. Aztán jöttek a sztorik, mint Krassó György londoni lakásáról.
Nemet mondani a világlapoknak…
Krassó a magyar ellenzék emblematikus alakja volt, bátyja Londonban élt, trockista filozófus volt. Aztán az idősebb Krassó meghalt egy lakástűzben, öccse kiutazott a temetésére, és ott maradt. Megalapította a Magyar Október nevű hírügynökséget, amelynek Vágvölgyi B. is dolgozott kint. Krassó kintről tartotta a kapcsolatot a hazai ellenzékkel (később hazatért, itthon hunyt el), egy olyan lakásban, ahol száraz, poros szamizdatok álltak halomban…
Közben itthon megalakult a Fidesz, amelyről csak annyit tudtak, hogy ifjúsági szervezet, a KISZ ellen van, és van benne rock and roll. Vágvölgyi B. hazatérése után mindenhová belépett, ahová lehetett, így az ellenzékies szakszervezetbe, a Fideszbe, az SZDSZ-nek alapító tagja volt. Az MDF és a kisgazdapárt viszont nagyon távolinak tűnt…
Aztán szinte véletlenül ő lett az 56-osok újratemetésének sajtófőnöke, 2800 akkreditációs kérelem jött a külföldi sajtótól, de csak száz hely volt. Alapvetés: kommunista lapok nem, onnan csak a hírügynökségek. És furcsa érzés volt kiosztani az akkreditációs kártyákat, és nemet mondani világlapoknak.
Legyen benne rock and roll
Jön a szombathelyi szál, még ha nem is túl erős. Előtte megtudjuk, hogy az akkori Magyar Néppártról mindenki tudta, hogy abban bőven benne van a kommunista titkosszolgálat, hatalomátmentési kísérlet volt. A nemzeti kerekasztal tárgyalásokon Vágvölgyi B. a sajtó albizottságban volt, ahol az MSZMP-t egy bizonyos Csikós József képviselte. Aki
sunyi görény
volt, de valamikor a szombathelyi határőr-igazgatóságon kezdett, szépen tornászta magát felfelé, de ült is némi időt, benne volt az olajszőkítéses ügyben.A rendszerváltás a belügyminisztériumban érte, és sikerült is ott maradnia, végül a Horn-kormány belügyminiszterének, bizonyos Kuncze Gábornak sikerült kitennie a szűrét. Vágvölgyi B. megpróbált vele később életútinterjút készíteni, de hiába kérlelte, nem állt kötélnek.
1989 nyarán Víg Mónika, a Fidesz egyik tagja kereste meg, azzal, hogy a pártnak van némi pénze Soros Györgytől, indítani akarnak egy alternatív ifjúsági lapot. Benne volt Kövér László (ma az országgyűlés elnöke) és Deutsch Tamás is (ma EP-képviselő). Október 11-én jelent meg az első szám, aztán kétheti periodikával elindult a lap. Radikális hangú volt, a koncepciója pedig az, hogy élessze újra a 20-as, 30-as évek liberális publicisztikáját, és
legyen benne rock and roll
. Mert az akkori újságírás poros, archaikus, elsikálós volt.Francia kapcsolat
Lehidaltak tőle – mondja Vágvölgyi B., aztán elmeséli, hogy egyszer elment az akkori külügyminiszterhez, Jeszenszky Gézához, akit már korábban ismert. Mégpedig a fegyverbotrány idején, Magyarország fegyvert adott el a délszláv háború idején a horvátoknak. Vágvölgyi B. ezt így fogalmazza meg: Mi is katolikusok vagyunk, ők is katolikusok, miért ne adjunk hát nekik fegyvert?
Jeszenszky kiakadt a stílusán, kérdésein, és ő is kérdezni kezdett, így a lapban két interjú jelent meg, az egyiket ő készítette a külügyminiszterrel, a másikat a külügyminiszter vele…
1990 őszén fél évig az USA-ban volt, dolgozott a New York Times-nak, és a New York-i városi lapnak, amely igazán alternatív, színvonalas újság volt. Közben a Magyar Narancs után egy francia baloldali lap érdeklődött, európai hálózatot akartak csinálni. – Jó volt – mondja, mert sokat utazhattak Párizsba. De a franciák leléptek, mert két másik lapjuk csődbe ment.
Jött Princz és elzavart mindenkit
Ekkor a MaNcs már kilépett a Fidesztől, még 1989-ben volt egy megállapodásuk, miszerint, ha a Fidesz országgyűlési párt lesz, akkor elválnak útjaik. Így is történt. Ekkor a Soros Alapítványhoz, ráadásul nem a hazaihoz, hanem az amerikaihoz fordultak, és tárgyaltak jó sok bankkal, végül jött a Princz-féle Postabank, és elzavarta a többit.
Vágvölgyi B. itt nagyot ugrott a történetben, mondván, ő 1998-ban kiszállt a Magyar Narancsból. Azért beszélt a névről, mert sokan úgy gondolják, a lap a Fideszről, pontosabban a párt emblémájáról kapta a nevét. De nem így volt, sokat görcsöltek a néven, végül Bacsó Péter Tanú c. filmjéből vették át (
Kicsit kisebb, kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk.
)A feltételezés pedig az ő bűne, mert még 1988-ban kérdezte meg tőle egy ős-fideszes, hogy szerinte jó lenne-e a narancs pártlogónak. Ő meg azt mondta, hogy jó. Ennek később következményei is lettek, hiszen az első médiaháborút a Fidesz vívta, mégpedig a Magyar Narancs ellen. Ekkor volt egy anarchista tüntetés Pesten,
Fasiszta geci a kormány
feliratú táblával, ésvéletlenül
ez került a címlapra.Orbánék odaszóltak…
Kövér László először visítozott, majd üvöltözött, azt mondta, ezzel lezárják a kapcsolat lehetőségét a jobboldal felé. Vágvölgyi B. vállat vont, na és? Aztán jött a Fidesz belháborúja, Orbán Viktor írt egy levelet, hogy mondjanak le a Magyar Narancs névről, mert az a Fideszé. Fodor Gábor meg ráírta, hogy
ez egy faszság
, és elküldte Áder Jánosnak. Fodor ekkor került azárulók listájára
.98-ban jött az igazi bosszú, Orbán már miniszterelnökként behivatta Princzet, kirúgta a Postabanktól, és megszüntette a Kurírt és a Magyar Narancsot. A lap azonban nem adta fel, újraalakult, és két évig MaNcs néven jelent meg.
De közben Vágvölgyi B. eltöltött egy évet a harvardi egyetemen, egy ösztöndíjnak köszönhetően, és ott kezdett el komolyabban foglalkozni a filmmel. Kint forgatott is két kisfilmet, itthon aztán könyveket írt, voltak tv-műsor próbálkozásai is. A kereskedelmi tévék megjelenésekor azt hitte, ez jót jelent, tárgyalt is a tv2-vel egy műsorról, de Orbánék odaszóltak, és a buli nem jött létre.
Nem cool a magyar film…
Aztán sorolja, hogy dolgozott Tarr Bélával, Jancsóval, Gazdag Gyulával. Forgatott dokumentumfilmeket Amerikában, Dél-Afrikában, Hongkongban, utóbbiban akkor, amikor visszacsatolták Kínához. – Nem én mentem Kínába, Kína jött belém – mondja.
Volt több filmterve, Eörsi István fia egyszer besúgó jelentések sorozatával kereste meg, ekkor jött az ötlet, az elsőt azonban a producer elutasította. 2003-ban aztán elkezdhették forgatni a Kolorádó Kid-et, utómunkával együtt négy évig tartott a dolog. Több fesztiválon bemutatták, Magyarországon az első hétvégén 13 ezren nézték meg, aztán a harmadik hétvégén levették a mozik a műsorról. Vágvölgyi B. szerint a forgalmazók a 15 és 30 közti korosztályokra építenek, nekik pedig
nem cool
a magyar film.Kiderül, egy évet töltött Japánban is, szintén ösztöndíjjal, és a japán popkultúrát tanulmányozta, ami lenyűgözte. Élményeit meg is írta a Tokió underground c. könyvében. És, persze, vannak tervei is, kamaratörténetről, japán stílusú rajzfilmről, az 1989 c. könyvének filmváltozatáról, zenés dokumentumfilmről.
Csőre töltötte a puskát…
A végére maradt még egy története. A gonzo újságírás nagy öregje, a Félelem és reszketés Las Vegasban c. könyv szerzője, forgatókönyvíró Hunter Thompson farmján járt 1995-ben, jó hosszú előkészítés után. Thompson masszív drogos, piás és imádja a lőfegyvereket. A fenti című könyvét Vágvölgyi B. fordította magyarra, ez volt az alap a látogatásra.
Thompsonról mesélték előtte, hogy egyszer észrevett a fák között egy lesifotóst, erre bebandukolt a házba, a sufniból elővette a vállról indítható rakétáját (Miért ne lett volna neki? – kérdezi Vágvölgyi B.), és szétlőtte a fotós motoros szánját.
Szóval, Thompson megkérte őt arra, hogy olvasson fel részletet a könyvből. A magyar fordítást kezdte el olvasni, azt hitte, arra kíváncsi, de az író rámordult, hogy angolul kéri. Igen ám, de nem volt kéznél eredeti angol kötet, Vágvölgyi B. tiltakozott, erre Thompson csőre töltötte a puskáját, és azzal kényszerítette, hogy olvasson. A magyarra fordított szöveg angolra visszafordítása aztán tetszett neki, és még három napig hallgatta.
Jött az sms…
Vágvölgyi B. tíz évvel később, egy forgatás közben tért vissza Thompsonhoz. Aki éppen reggelizett este hatkor, az asztalon kávé, gyümölcssaláta, palacsinta, négy whisky, négy adag kokain és marihuána. Az író elkezdett filozofálni, hogy az apokalipszis nem egyik pillanatról a másikra következik be, hanem hosszabb folyamat. És már elkezdődött, mégpedig 2000. november 7-én, amikor eldőlt, hogy G. Bush lesz az USA elnöke.
Megkérte őt, hogy olvasson, egy Bibliát adott a kezébe, az apokalipszis könyvének ötödik fejezetét kérte. Elmélázva hallgatta, kezében a whiskyvel.
Egy héttel később Los Angelesben éppen búcsúbuli volt, indultak haza, amikor pesti ismerőse küldte az sms-t: az interneten olvasta, hogy Hunter Thompson főbe lőtte magát. A történetnek itt lett vége. És a beszélgetésnek is.
