Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj’ isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
...Írta nagy költőnk, Petőfi Sándor Pató Pál úr című versében. Ki gondolná, hogy a 19. század közepén született költemény néhány sora napjainkban is aktuális lehet? Számtalan olyan, igen rossz állapotban lévő régi ház található elsősorban a belvárosban, amelyen hiányzik, de nagyon aktuális lenne a figyelmeztetés, miszerint vigyázzunk, mert Vakolathullásveszély fennforgása van. És vonatkozik ez magánházra, társasházra, középületre egyaránt - mindegyikből találunk példát.
A közelmúltban még a Paragvári úti iskola felőli járdán is csak saját felelősségre lehetett közlekedni, több helyen figyelmeztettek a vakolat hullására. Szerencsére itt már elhárult e veszély, az épületet szépen felújították.
Mindennapi szlalom
Még azt sem lehet mondani, hogy másutt - Petőfi szavaival élve – az „Ej, ráérünk arra még” személet uralkodik a felújítással kapcsolatban, sokkal inkább a pénztelenség, a nehéz gazdasági helyzet a ludas abban, hogy ilyen rossz állapotban vannak a házak. Igen sokba kerül egy épület – főként, ha többszintes – homlokzati felújítása, egy figyelmeztető táblával viszont igen olcsón, hosszabb távon tünetileg kezelve van a probléma. Csakhogy lassan már úgy közlekedhetünk, hogy szlalomozunk az utca két oldalán lévő járdák használatánál. Ha ugyanis nem vigyázunk, a lehulló vakolattól könnyen balesetet szenvedhetünk, tönkremehet a ruházatunk, vagy az, amit éppen magunkkal viszünk. Márpedig sokan semmibe veszik a figyelmeztetést. Aztán ha jön a baj, kezdődik az egymásra mutogatás, a pereskedés.
Persze nemcsak a vakolat hullására figyelmeztetnek táblák. Az egyre romló állapotú Savaria Szálló - a város egyik egykori büszkesége - körül arra figyelmeztetik az arra járókat, hogy a tetőről potyog a cserép (és ez a történet még csak nem is újkeletű, lásd a témában másfél éve írt cikkünket). Szomorú látvány ez a tábla a hajdan igen népszerű és kihasznált télikertnél - még szerencse, hogy nincs miért használni a szálloda körüli járdakoszorút. Amúgy mindaddig, amíg az épületet nem tudják értékesíteni, a tulajdonos kötelessége lenne ennek az állapotnak a megszüntetése.
Ugyanilyen szomorú látvány a Magyar Államkincstár Széll Kálmán utcai épületének állapota, az épületen lévő figyelmeztető tábla. Ez a tekintélyt parancsoló, korábban nemzeti bankként is funkcionáló épület megérdemelné a felújítást, s egészen biztosan ennek a költségének a sokszorosát költötték már el kevésbé hasznos dolgokra a központi büdzséből. Az építőipar a nem megfelelő kihasználtságról panaszkodik, a felújításokhoz nincs pénz, a gyalogosoknak nap mint nap mehetek, nem mehetek játékot kell játszaniuk, az épületek állaga pedig tovább romlik. A kör bezárul.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
