Halálos baleset történt a délutáni órákban a 89-es főúton, Torony magasságában. Információink szerint egy fiatalkorú hajtott segéd-motorkerékpárral egy személyautó elé és a helyszínen életét vesztette. Hogy mi történt, azt nem tudhattuk meg. Lapunk munkatársa mellett a Hír TV, TV2, RTL Klub stábja is türelmesen várt - több mint két órát -, majd végül megnézhettük, hogyan tüntetik el az utolsó nyomokat is. Az eset az elmúlt 10 évben egyedülálló Vas megyében, de pontosan beleillik dr. Tiborcz János megyei rendőr-főkapitány "tudatos sajtókezelési elképzeléseibe".
A megyei főrendőr nyilván nem tartja fontosnak, hogy a helyi emberek információt kapjanak arról, miért halt meg egy 15 éves fiú egy forgalmas főúton. A nyugat.hu Sokkoló rovatának rendszeres olvasói tudhatják, hogy baleseti beszámolóinkban nem kizárólag a roncsokra és az eset leírására szorítkozunk, de igyekszünk az előzményeket, illetve a környezetet is bemutatni, hátha lesznek olyanok, akik tanulnak mások hibáiból. Cikkeinket helyszíni tapasztalatok alapján írjuk, történjen a baleset éjjel, vagy nappal, főúton, vagy erdő mélyén. Dr. Tiborcz János ezt nem szereti. Az ő elképzeléseiben az a jó újságíró, aki egy kávé, vagy sör mellett ücsörög láblógatva egy szerkesztőségben és az F5 (frissítés) gombot nyomogatva várja, mikor jön egy rendőrségi közlemény, amit hangzatos címekkel kitehet főlapra. Dr. Tiborcz János nem szereti azokat, akik kérdeznek, mert abból csak baj van.
A 89-es út mellett türelmesen várakoztunk, pár kilométerre a balesettől. Azon csak a szemünket ráncoltuk, hogy látótávolságban lévő kollégánknak nem engedték meg, hogy 100 méter utat megtéve beálljon a várakozók közé. A 100 méteres út helyett 6 kilométeres kitérőt kellett tennie, hogy csatlakozhasson hozzánk. Bár teltek a félórák, de továbbra is türelmesen vártunk. Tudtuk, egy fiatalkorúról van szó. Már régen elment a halottszállító, amikor érdeklődtünk, nem feledkeztek-e meg rólunk? Pár perc múlva jött a válasz, telefonáljunk... Telefonáltunk, majd két percen belül közölték, mehetünk.
A helyszín közelébe érve újabb rendőr állította meg konvojunkat és közölte, még nem mehetünk a közelbe, mert vér van az úton. Ez egy halálos balesetnél nem meglepő, eddig is volt szinte mindig és Olvasóink gyakran észre sem veszik a kitakarásokat, amivel ezeket eltüntetjük a képről. Próbáltunk érvelni, de szigorúan megtiltották hogy közelebb menjünk.
Ekkor már erősen sötétedett. Annyit kivettünk, hogy egy féknyom az árok felé tart,de a kocsit már éppen húzták fel trélerre, a motornak nyomát sem láttuk. Rendőrök kapkodták fel a kellékeket a földről, majd a Közút munkatársai nekiálltak mindent eltüntetni az aszfaltról, még a krétajelöléseket is.
Az utolsó reményünk az autómentő volt, az azonban lassítás nélkül húzott el a stábok mellett, a sofőr széttárt karral jelezte, nem állhat meg.
Így a televíziók stábjaival egyetemben nem láttuk értelmét a további várakozásnak. A kicsúszó trágár szavakért elnézést kérünk a posztoló rendőröktől, tudjuk, ők csak parancsot teljesítettek, még ha úgy is tűnt, szándékosan szórakoznak a sajtómunkásokkal. Bármilyen hihetetlen is, de az elvesztegetett két és fél órát minden tudósító tudta volna hasznosabban is tölteni.
És végezetül egy személyes észrevétel. Idén januárig kifejezetten jó volt a rendőrség és a sajtó viszonya Vas megyében. Mindenki végezte a dolgát egy-egy helyszínen, hiszen ez közös érdek volt. Ha kellett vártunk, mert tudtuk, hogy utána is dolgozhatunk. Az elmúlt hónapokban folyamatosan romlott a helyzet, a rendőr-főkapitány pedig kínosan kerüli a sajtót. Ahogy kerülte korábban Zala megyében is. Holott remek munkatársai vannak, akik képesek válaszolni a feltett kérdésekre, de ők nem állhatnak kamera elé, nem beszélhetnek a sajtónak. Csak egy beszédes adat: Vas megyében az idén összesen két rendőrségi sajtótájékoztató volt, mindkettő erős nyomásra. A vidéki kapitányságok egyet sem tarthattak, pedig lett volna miről beszámolniuk.
Az eseteket egymás mellé téve nehéz megérteni a megyei rendőr-főkapitány elképzelését. Az országos vihart kavart szombathelyi szatírról nem lehetett írni, ha nincs újságcikk, talán a halálos cserbenhagyásos gázolás elkövetőjét sem kereste volna a sajtón keresztül a rendőrség. Nem kaphattunk választ a sikeres elfogásokkal kapcsolatban feltett kérdéseinkre, de a Budapesten első helyet elért szombathelyi és vasi rendőrökkel kapcsolatos megkeresésünkre sem érkezett válasz.
Tisztelt Főkapitány Úr!
Örömmel vennénk, ha megszólalna, ha válaszolna kérdéseinkre. Nem szeretnénk felvenni a gerilla stílust, nem lopakodva, teleobjektívekkel, helikopterekkel szeretnénk tudósítani az eseményekről, hanem együttműködésben a rendőrséggel. Nekünk bőven megfelelő, ha kollégái válaszolnak a kérdéseinkre. És a legkevésbé sem szeretnénk a nyílt utcán a mikrofont Önnek szegezve váratlan kérdésekkel bombázni, hiszen van ennek sokkal kulturáltabb és Vas megyében jól bevált szokása.
Szeretnénk fátylat borítani a ma történtekre és normális, emberi módon kommunikálni. Kérjük értse meg, nem az a hír, hogy nem esett az eső Szombathelyen. Vannak ennél fontosabbak is. Például hogy ma miért halt meg egy 15 éves fiatal... A baleset négy órája történt. A sajtó még semmilyen tájékoztatást nem kapott róla.
