Törökország választási lázban ég, az utcákon pattanásig feszültek az idegek. A politikai ellentétek nem ritkán erőszakos eseményekbe torkollanak.
Ezekből osztott meg egy csokorral Twitter-posztjában az Aljazeera.
Several violent incidents have demonstrated the tension in Turkey just days ahead of presidential and parliamentary elections on May 14 ⤵️
— Al Jazeera English (@AJEnglish) May 11, 2023
Read more: https://t.co/Xsum5Q12SN pic.twitter.com/3f9ghubPpP
A túlfűtött hangulat annyiban érthető, hogy a 85 milliós ország május 14-én mérföldkőhöz érkezik, és akármi lesz a választások végeredménye, változások jönnek. És ezek a változások éreztetik majd hatásukat az ország határain túl is.
A választások központi figurája Recep Tayyip Erdogan. A 69 éves politikus-fenegyerek 2003 óta vezeti Törökországot, és eddig minden politikai kihívást túlélt, beleértve egy puccskísérletet is (2016).
Most viszont repedezik alatta a jég.
Miután az egyik elnökjelölt (Muharrem İnce) a hét közepén váratlanul visszalépett, a szavazók három jelöltre adhatják le voksukat.
Erdoganon kívül Kemal Kilicdaroglu és Sinan Ogan indul az államfői posztért.
És a helyzet az, hogy Kilicdaroglunak valóban van esélye megnyerni a választásokat. A hatpárti ellenzék közös jelöltje jelenleg vezet a közvélemény-kutatások szerint. A választók 50 százaléka nyilatkozott úgy, hogy rá adja a voksát, míg Erdogan 46 százalék környékén áll. Incének utoljára 2 százalékot mértek, ami elhanyagolhatónak tűnik, viszont könnyen lehet, pont ez a kicsi plusz kell ahhoz, hogy Kilicdaroglu az első körben megugorja az 50 százalékot, ami azt jelenti, hogy nincs második forduló és vége a két évtizedes Erdogan-szférának.
A jelenlegi elnök bukásának főleg a fiatalok és a városiak örülnének.
Erdogan története ismerős elemekkel
Erdogan nagyon erősen kezdett annak idején, korai eredményeit még kritikusai is elismerik – írja elemzésében a Reuters. A szegényebb háztartásokba bevezette a villanyt és vizet, megugrott az egy főre jutó jövedelem, javult a szociális biztonság és az egészségügyi ellátás, új iskolák, kórházak, hidak és repülőterek épültek.
Feloldotta a fejkendőtilalmat, ami lehetővé tette a konzervatív nők számára, hogy a közszférában dolgozzanak és szabadon járhassanak egyetemre. Törökországból pedig regionális hatalom lett.
De közben jutott a mérleg másik serpenyőjébe is.
Erdogan létrehozta a török NER-t, azaz a török oligarchák új csoportját hozta helyzetbe a régiek helyett.
Az egymást követő választási győzelmek után egyre kevésbé tolerálta politikai ellenfeleit, vezetési stílusa egyre több autokratikus elemet tartalmazott: elhallgattatta az ellenvéleményt, bebörtönözte kritikusait és ellenfeleit, uralma alá hajtotta a médiát, az igazságszolgáltatást és a gazdaságot. Az elmúlt két évben három jegybankelnököt rúgott ki. Félreállította a nagyhatalmú tábornokokat, néhány tisztet bíróság elé állított, majd az ellene irányuló 2016-os puccskísérlet miatt lecsapott a másként gondolkodókra.
A gazdaság gyengélkedése lehet a veszte
Ugyanakkor a gazdaságot nem könnyű illiberális módon sínen tartani. Nem használ, ha a fontos pozíciókban nem szakértők, hanem lojális amatőrök ülnek, a gazdasági döntéseket pedig felülírja a politika és a hatalomhoz való ragaszkodás.
Erdogan népszerűségét az kezdte ki a legjobban, hogy Törökországban tavaly 85 százalékos infláció volt, miközben folyamatosan zuhan az életszínvonal. A februári földrengés kezelése sem volt egy diadalmenet.
És most Kilicdaroglu eljövetelével megváltozhat minden, Törökország ismét visszakanyarodhat a demokrácia, a jogállam és a nyugati értékek felé.
Ugyanakkor nem árt az óvatosság
Jelen sorok írójának nemrég volt szerencséje élőben meghallgatni az egyik legnevesebb török újságíró elemzését.
Yavuz Baydar szkeptikusabb volt az ellenzéki győzelem ügyében, mint a nyugati sajtó. Egyrészt arra hívta fel a figyelmet, hogy a felmérések megbízhatatlanok, Erdogan pedig „a bolygó legrafináltabb politikusa”.
Baydar egyébként más figyelemre méltó érdekességet is megemlített. Ő úgy gondolja, Orbán Viktor Erdogant másolja, példának a média leigázásának módszerét említette. (Ha az olvasó feljebb figyelmesen olvasta Erdogan hatalmának kiépítéséről szóló sorokat, akkor valószínűleg más párhuzam is eszébe juthatott.)
Az eredmény túlmutat önmagán
Abban egyetérteni látszanak az elemzők, hogy nagyon szoros verseny lesz vasárnap. Erdogan áthidalhat egy kis vereséget is, erre megvannak a maga eszközei, de ha az ellenzék meggyőző arányban nyer, akkor nincs mese, mennie kell.
A török elnök bukása túlmutatna önmagán, hiszen azt üzenné, hogy ezek a populista, autokrata rendszerek és működtetőik leválthatók demokratikus keretek között.
Ha Erdogan marad – és erre is van esély – akkor arra lehet számítani, hogy Törökországban tovább épül a központi hatalom, ami majd újabb és újabb területeket foglal el magának. Egyben azt is jelenti, hogy Európában – Orbán Viktoron kívül – újabb és újabb populista politikusok bukkanhatnak fel.
Ha Kilicdaroglu és a hatpárti ellenzéki szövetség győz, akkor izgalmas lesz követni, hogy hatalomba kerülve mit is kezdenek a helyzettel, magukkal és a két évtizedes erdogani hagyatékkal.
A május 14-i választás
Törökország 87 választási körzetében mintegy 61 millió választópolgár járul az urnákhoz ezen a napon. A mintegy 3,4 millió külföldi szavazó - közülük 1,5 millió csak Németországban - valószínűleg már leadta szavazatát. A szavazóhelyiségek - amelyeket az állami iskolákban állítanak fel - a választás napján reggel 8 órakor nyitnak ki és 17 órakor zárnak be. 21 órakor a média megkezdheti a tudósításokat, és a nem hivatalos eredmények várhatóan éjfél körül kezdenek el beérkezni. Tiszta kép csak hétfő reggelre várható.
Ha egyik elnökjelölt sem kapja meg a szavazatok több mint 50 százalékát, a két legesélyesebb jelölttel május 28-án, vasárnap második fordulót tartanak.
Jóval kisebb figyelmet kap, de ugyanezen a napon parlamenti választásokat is tartanak Törökországban.
A 600 fős „Nagy Nemzetgyűlés” megválasztása meglehetősen bonyolult ügy. A választási tanács 26 politikai párt és 151 helyi független jelölt indulását engedélyezte. Ahhoz, hogy egy párt bejusson a parlamentbe, át kell lépnie a 7 százalékos választási küszöböt - vagy egy olyan szövetség részének kell lenniük, amely ezt megteszi. A független jelöltek esetében nincs ilyen határ.
A parlamenti választásnak valójában három nagy szereplője van.
A négy pártból álló Emberek Szövetsége (ebben van Erdogan pártja, az AKP és még három jobboldali, vallásos párt), a Nemzeti Szövetség (ez a hatpárti ellenzéki együttműködés) és a baloldali Munka és Szabadság Szövetség.
A választáson nagyon magas, 84 százalékos részvétel várható.
