Verebes István, a közismert színész-rendező Szombathelyen megnézte a Kivilágos kivirradtig című előadást, és Facebook-oldalán elragadtatással számolt be élményeiről. Ez talán az ön kedvét is meghozza.
"Óvatosan járok színházba. Bosszant, ha untatnak, ha mellébeszélnek, ha egy komplexitást lecsupaszítanak, ha lilaságokkal kamuznak.
Tegnap Szombathelyen hirtelen kioltották aggályoskodásom. Hozzáteszem, hogy már elegem van az erőt mutató csak erőből való, hangos jelenlétekből is. Ámde tegnap a mérhetetlen feltöltött energia mindvégig tartalommal, változatossággal és az üzenetek rám bízott nagyvonalúságával feledtette ellenérzéseimet.
Mesterségemet már kaposvári színész-koromban beoltották a pontosság kötelmének igényével. Horváth Csaba részéről a spektákulum egészen különleges vállalásának hibátlan, minden mozdulatra, helyzetre, jellemre fogalmazott pontossága, egységessége, leleménye, víziója egészen mellbevágó módon hatott rám. (Az, hogy van ilyen!)
Mert olyan egységesen teljesített a társulat, amihez foghatót rég láttam -, a vállalt műfajban pedig ilyet még megközelítőleg se soha. A végig elvetemülten feszült, és bizony hangos játékban annyi szín, annyi árnyalat dúsult, annyi lélektani és groteszk csönd, annyi eleme működött a színházi lehetőségeknek: balett, paródia, no színház, ritualitás, testbeszéd, expresszivitás, líra, jellemrajz, és sorolhatnám, ami elképesztő.
Felismerésre késztetett, hogy a néptánc szakralitása, bizarr módon saját aurájának önmagára visszaható ideológiai veszélyességét is vállalva, idézeteivel tökéletes képe volt valami ősi szépség szélsőséges elfajzásának. Nem mellesleg a nagy számú szereplőgárda részéről maradéktalanul gyakorolva mesterien. Azt kérdeztem utáni kollégáimtól, mennyi volt a munkában a koreográfia és mennyi a színészek kreativitása.
Mondták túlnyomórészt a rendezőtől való volt minden helyzet, pillanat, minden mozdulat milyensége. Ajánlhatnám itt most mindenkinek az előadást, de Magyarország olyan gazdag, hogy ez a produkció alig hússzor van műsorra tűzve -, holott!? Holott az ország minden színházat szerető egyedének ezt azért látnia kellene.
Magam soha nem láttam még Horváth Csaba munkái közül semmit, csak fiatal növendékeitől hallottam sok jót róla. Tegnap kevés számomra fontos színházi estéknek sorába ennek az előadásnak bérelt helye lett. Le a kalappal a színészek előtt, akik végig teljes intenzitással és nagy-nagy kedvvel teljesítettek igencsak embert próbáló fizikai és szellemi feladataikban - egyként (!), kivétel nélkül (!). Nyilván mert szeretik játszani. Számomra nagyon jó este volt."
