2018.06.29. péntek 18:30, begördül a fesztiválbusz a Lővér-kempingbe, ami annyit jelent, hogy kezdetét veszi az idei fesztiválszezon számomra is.
Fél órás sorban állás, csak a szokásos jegy-és táskaellenőrzés és már mehetek is. Valami még hiányzik. Ja persze, a kártya feltöltése. Odatipegek a feltöltőponthoz, ahol megtudom, hogy idén a karszalagommal fizethetek. Hipp-hipp hurrá, eggyel kevesebb dologra kell figyelnem. Na most már tényleg kész vagyok mindennel, irány koncertezni.
Épp a HOLLYWOOD UNDEAD zenél a nagyszínpadon. Még korán van, így könnyen találok magamnak helyet. Nem igazán az én műfajom ez a zene, úgyhogy sürgetem a többieket, hogy nézzünk körbe. 3 perc múlva már úton is a banda, sikerrel jártam. Mivel viszonylag sok időnk volt még Steve Aoki-ig, elég sok mindent tudtunk csinálni. Kaptunk ingyen nyakláncot,kekszet, csillám tetoválást és még szájvizet is. Hogy ki melyiket mire használja, döntse el saját maga.
Ahogy sötétedik egyre több ember bukkan fel a színpadok körül. Nem csoda, hisz az este egyik főszereplője Steve Aoki lép a színpadra. Sejtettük, hogy itt már nem lesz olyan "kényelmes", mint korábban, így időben érkeztünk a nagyszínpadhoz. Végre felet ütött az óra és kezdetét vette a hatalmas show. A több, mint másfél órás koncertet szinte mindenki euforikus hangulatban töltötte (legalábbis én így láttam), annyira jó volt a zene és a látvány.
Több meglepetést is tartogatott Aoki: 2 szerencsés felmehetett hozzá a színpadra és együtt táncolhattak vele. A műsor vége felé amikor a Cake című szám felcsendült a zenész tortákat dobált a közönség arcába, persze csak a poén kedvéért.
Annyira elfeledkeztem magamról a nagy ugrálás és bulizás közepén, hogy észre sem vettem, hogy elkezdődött a Punnany Massif koncert. Ha előbb nem említettem volna, Aokit az 5. sorból őrjöngtem végig, ami szép és jó, csakhogy így 10 percembe telt visszakeveredni a többiekhez. Ezen is túl vagyunk, irány az OTP Színpad. Pont a kedvenc számomra értünk oda, az Élvezd-re, úgyhogy már énekeltem is torkom szakadtából. Mivel egy kicsit elkéstünk, a színpad pedig nem volt elég nagy, így fel kellett vennem a harcot a helyért. Úgy terveztük, hogy végig ott maradunk, mert utána úgy is ott lesz a Necc party is, amit szintén kiszemeltünk magunknak.
A fiúk persze bedobták közben az unalmast, úgyhogy egy kis újratervezés után "kényszerpihenőt" tartottunk. Véletlenül a bungee jumpinghoz közel ültünk le, amit nem bántam. Már csak azért sem, mert évek óta kacérkodunk a gondolttal többen is, hogy leugrunk. Nos ez idén is megmaradt gondolati szinten.
Ránézek az órámra, 01:50. Sietnünk kell, mindjárt kezdődik a Necc party. A fiúk még sosem voltak ilyenen, úgyhogy teljes mértékben rám bízta magát a banda. Megígértem nekik, hogy nem okozok csalódást. Bár az első egy-két számnál húzták a szájukat, majd amikor felcsendült a Mamma Mia és társai, amit már ők is ismertek, mindjárt elkapták a ritmust. Nem tagadom, nagyon szeretem a 90'-es és a 2000-es évek zenéit és ahogy elnéztem, jó sok fiatal van ezzel így. Néha úgy érzem, hogy sokkal jobban lehet ezekre a számokra bulizni,mint a mai modern darabokra. Na de persze ízlések és pofonok.
Lassan lejár az időm. Elköszönök a többiektől ők még maradnak ma is. Sietek a party buszhoz, le ne késsem a vonatot. Persze kígyózó sor. Se baj feltalálom magam. Hamar szóba elegyedek 2 lánnyal, kiderül ők is Szombathelyig utaznak. Az időnkbe belefér, gyalog tesszük meg az utat.
5:16 már átszálltam egy másik vonatra és robogok haza. Hazaértem. Sok élménnyel, eső nélkül, fáradtan és sárosan, de annál nagyobb örömmel, hisz egy nagyszerű péntekem VOLT.
