Vannak nevek, amik nem csak a fővárosi kultúrakedvelő ifjúság fülében csengenek jól, de onnan távolabb is. A szombathelyiek között is vannak, akik jól emlékeznek a majd' egy évtizede a Kopaszi-gátnál pezsgő, kvázi a magyar underground zenék bölcsőjeként is funkcionáló West Balkánra, ahogy országszerte ismert a Tilos Rádiónak hajdanán otthonul szolgáló Kultiplex neve is. Ezt a sort, ha nem is ennyire erősen, de kétségkívül gyarapítja a - foglalt házakhoz hasonló szellemiségben több mint háromszáz művésznek teret biztosító, egykor iskolaként működő - Tűzraktér, amire viszont most, úgy tűnik, az elődökhöz hasonló mostoha sors vár: lehet, hogy néhány hét múlva már nem lesz. Tegyük hozzá: önhibájukon kívül.
Számunkra jelenleg ismeretlen okokból a Tűzraktér Hegedű utcai épületében az eddig támogatott kulturális és művészeti tevékenységünket a terveik szerint ellehetetlenítik. Március 31-ével a 374 főt befogadó alkotóházunkat kiürítésre kötelezték! - írták a "tüzesek" még február végén, és talán maguk sem számítottak arra, mekkora embertömeget fognak majd maguk mellé állítani.
Közel hétezer ember igazolta vissza ugyanis azt a Facebook-eseményt, amit a Tűzraktér védelmében kezdtek el szervezni. Pénteken meg is történt a kisebb csoda: annyi ember gyűlt össze Budapest szívében, hogy a rendőrök szolgálatból még egy rabomobilt is elhelyeztek a környéken - nem mintha aggódni kellett volna bármilyen rendbontás miatt is.
Biciklivel, gyerekkel, kutyával
Akik ugyanis összegyűltek, azok bakancsos kopaszok helyett világos tekintetű egyetemisták és művészetpártolók voltak, biciklivel, gyerekkel, kutyával, és megkérdőjelezhető politikai rigmusok helyett egy pozitív ügyért eresztették ki a hangjukat. Tippünk szerint úgy ezren-ezerötszázan lehettek azok, akik a Tűzraktér épületétől menetben elindultak a hatodik kerületi önkormányzathoz, rendőri felvezetéssel, forgalomlezárással.
Hozzájárultak a kellő felhajtáshoz az artisták, zsonglőrök, égigérő gólyalábasok látványa, továbbá dobosok, hangszerüket megszólaltatni nem sajnáló zenészek, de mindenekelőtt az a támogatói sereg, aminek a nap végére minimum sörrel kellett lefojtania a kezdődő rekedtséget.
A seregletet a Liszt Ferenc téren meglepődött turisták fotózták (vagy figyelték felvont szemöldökkel, ha épp nem tetszett nekik, hogy meg lettek zavarva a gulyáslevesük szopogatása közben), másutt a járókelők meredtek szoborrá, de láttunk egy ablakban hatalmas elánnal táncoló középkorú hölgyet is, aki széles karmozdulatokkal adta a jelenlévők tudtára, hogy velük van (természetesen őt sem hagytuk ki a képgalériánkból).
Végül Simonffy Márta alpolgármesternek adtak át egy paksamétát kívánságaikkal, ami hosszú volt, de egyszerűen úgy lehet összefoglalni: hagyják őket élni, hadd bontakozzon ki a 374 alkotónak otthont adó és évi 5-10 ezer magyar és külföldi látogatót fogadó Tűzraktér projekt, és semmiképp se írjanak ki pályázatot így a nagy semmiből és hirtelen, hanem először hallgassák meg az ő elképzeléseiket - ha már egyszer hosszú évek óta sikerrel vesznek részt a főváros kulturális életének alakításában.
Élni hagyni
A végén még annyit teszünk hozzá, ez már saját gondolat: érthető, ha egy önkormányzatot frusztrál az, ha nincs kontrollja egy alulról jövő kulturális kezdeményezés felett, ennek azonban nem kéne szükségszerűen azt is jelentenie, hogy sebbel-lobbal elejét kell venniük a további működésnek. Jó lenne az is, ha nem csak unatkozó, fűszívó hippiket látnának bele az ilyen projektekbe, hanem értékteremtést, aminek érvényességének és minőségének megállapítását jó lenne ráhagyni azokra a körökre, amiknek ez a feladat. És akkor a turistavonzerő témát még nem is érintettük, pedig azzal is meg lehetne tölteni egy oldalt.
Utolsósorban, és a vízfejező kommentárokat megelőzve pedig vegyük észre, hogy ez a probléma nem csak Budapest-központú. és ez ellen tenni kell. Vonulással, petícióval, támogatói malacpersellyel, Facebook-szervezkedéssel, amivel csak lehet. Mert a kultúrára mégiscsak szükség van - de nem úgy, hogy az állam mondja meg, hogyan. Volt már egyszer olyan, és senki nem örülne az ismétlésnek.
