Vujity Tvrtko médiaszemélyiség egy ideje Hawaii szigetén él, de legutóbbi Facebook-posztjaiban arról beszél, hogy 100 napra visszatér Magyarországra, eközben országszerte előadásokat fog tartani – sok alkalomra már el is keltek a jegyek.
A nagyjából három hónapos látogatást egy jótékony akcióval is összeköti – szúrta ki a 168ora.hu -: elárverezi állami és szakmai díjait-kitüntetéseit, a befolyt összeget kipótolja és jótékony célra ajánlja fel. A 48 éves műsorvezető-médiaszemélyiség a következőket írja egyik igen hosszú posztjában:
„Hivatalos bejelentés!
Minden szakmai és állami díjamat, kitüntetésemet és elismerésemet elárverezem, a befolyt összeget kipótolom és rászorulóknak adom.
Kedves Barátaim!
100 napra Magyarországra utazom. Ott születtem és életem jelentős részében ott is éltem. Bár több ország állampolgára vagyok, sosem felejthetem el, hogy honnan is indultam. A Föld sok pontján laktam már, számomra mégis Magyarország a legszebb, a legfontosabb, a legértékesebb, így is beszélek róla, még a világ túlvégén is. Magyarország az én szülőhazám!
Gyerekként kezdtem botcsinálta, amatőr karrieremet egy háborúban, utána viszont nagyon sokat tanultam és küzdöttem azért, hogy minél jobb lehessek a tévében, filmben, írásban, színpadon. Mindig mindent ennek rendeltem alá.
Elképesztően megtisztelő számomra, hogy erőfeszítéseimet több alkalommal is rangos díjakkal ismerték el. Tavaly, a koronavírus-járvány kezdetén, árverésre bocsátottam a Pulitzer-emlékdíjamat. A befolyt összeget megdupláztam, ezt követően a Baptista Szeretetszolgálaton keresztül idősotthonokban ápolt beteg honfitársaink védekezésére ajánlottam fel. Korábban már volt egy ilyen akcióm, akkor a Tábitha Gyermekhospice Ház kicsi lakói voltak a kedvezményezettek. Fájdalmas erőt jelentett, hogy hozzájárulhattam a hospice házban zajló életvégi ellátáshoz.
Nem lemondok a kitüntetésekről, hanem másokon szeretnék segíteni velük, ezért is érzem fontosnak az anyagi hozzájárulásomat a saját akciómhoz. Remélem, hogy a díjakat nekem odaítélők is egyetértenek céljaimmal. Elhatározásomat erősíti, hogy a Pulitzer milliós nagyságrendű segítséget jelentett a rászorulóknak.
Sosem kaptam állami pénzt senkitől, sosem pályáztam semmire. Nem írtam le semmit az adómból, amit adok, az a sajátom. Azért teszem mindezt közzé, hátha kedvet csinálok a nálam sokkal tehetősebbeknek valami hasonlóhoz.”
Egy másik posztban fogalmaz így:
„Egyszer, még a háborúban valaki azt monda a bombázások kellős közepén: „A választ egyszer meg kell adnod a kérdésre: hol voltál akkor, amikor a legnehezebb volt?” És én nem a díjaimra, elismeréseimre, jutalmaimra, hanem erre a válaszomra és tettemre vagyok a legbüszkébb... Úgy érzem ott voltam, ahol lennem kellett. És most is ott leszek. Veletek! Érzem és tudom, hogy személyesen már nem sokszor találkozhatunk. 100 napos magyarországi tartózkodásom minden estjére úgy készülök, hogy az lesz életem legfontosabb napja. Nem a második és a harmadik, hanem a legfontosabb. Őszintén megrendít felém irányuló hatalmas érdeklődésetek.”
