Közel 500 gyermek, Magyarország összes Waldorf iskolájának ötödikes osztálya vett részt az Olimpián.
Ezekben az osztályokban az ókori Görögországgal hosszabb ideig foglalkoznak. Történelmi, földrajzi, művészeti szempontból járják körül a kort. Megismerkednek az ókori görögök gondolkodásával, vallásával, életével. Így jelenik meg a tananyagban az „Olimpiai játékok" szelleme, mikéntje, lebonyolításának céljai, az ott résztvevők eszményei is.
Az ötödikes kor - aranykor. Már nem kisgyerekek, még nem lakli kamaszok: épp oda érkeztek, amely kort a történelemben leginkább az ókori görögök kultúrája, életfelfogása és életvitele jellemez. Az akkori olimpiai játékokat idézi fel mindaz, amit itt átélnek. A figyelők/edzők (tanárok), akik a felkészülésben és a sportszerű viselkedés szabályaira ügyelve segítik őket, az eskü, melyet minden résztvevőnek le kell tennie, a máglya, mely az olimpiai lángot őrzi, a fáklyák melyet minden városállam egy kiválasztottja gyújt meg, hogy hírét vigye ezzel a játékok kezdetének.
A városállamokba szerveződött tunikás ifjak büszkén és elszántan várják a játékok kezdetét. A küzdelem, mely a legnemesebb célt szolgálja, elsősorban önmaguk legyőzésére és arra irányul, hogy megmutathassák: képesek rá!
A városállamokba szerveződött csapatok, saját kezűleg készített zászlóik alatt indulnak a nemes versengésre.
A futásban a test méltósága, a végtagok mozgásának összhangja és szépsége a lényeg, a diszkoszvetésben a korong által hordozott üzenet eljuttatása az égiekhez, a gerelyvetés a szivárvány ívét hivatott idézni. A verseny lényege a részvétel, a komolyság, a törekvés önmaguk felülmúlására, a mozgás harmóniájának kifejezésére.
Mindegyikőjük képes a távot végigfutni, még azok is akik kövérebbek az átlagnál, testi, vagy akár szellemi fogyatékkal élnek, mert a részvétel a fontos és a képes vagyok rá. Igazi példát mutatva azoknak, akik egészségesek.
Óriási tapssal és bíztatással várják azokat is akik utoljára érnek a célba. Van, aki egy idősebb (hetedikes) társ bíztató jelenlétében futja, sétálja le a távot, de neki is szurkolnak és talán neki nagyobb taps hangzik fel a célnál, mint az első helyezettnél.
A tét óriási, nem azért mert győzni kell, hanem, mert meg akarják csinálni, végig akarják futni mert életre szóló municiót akarnak gyűjteni, küzdésből, elszántságból, tetterőből, kitartásból. Sok- sok év után, ha rápillantanak az éremre, oklevélre, melyet minden résztvevő megkapott, nem a győzelem ízére emlékeznek, hanem az elszántságukra, a kitartásukra a városállam zászló közös elkészítésére, a felkészülés méltóságára és a társak, vagy a nézők bíztató pillantására.
„Úttá válik minden lépés
Talpad alatt, mit megteszel!
Erővé a súly, az a súly
Amit felemelsz!
Karjaidban messzeség van
Bátor íve te leszel.”
Szalay Áron, Waldorf diák írása
