Sorokpolányi mauzóleum 

Az enyészeté vagy valaki másé lesz a düledező mauzóleum Sorokpolányban? Miért hagyják szétrohadni?

Azt tudják, hogy évtizedekkel ezelőtt még földalatti alagút vezetett a kastélytól a mauzóleumig? Milyen izgalmas lenne, ha ezt egyszer valaki feltárná! De hol vagyunk ettől? Messze.
 
 

Az enyészeté vagy valaki másé lesz a düledező mauzóleum Sorokpolányban? Miért hagyják szétrohadni?

Azt tudják, hogy évtizedekkel ezelőtt még földalatti alagút vezetett a kastélytól a mauzóleumig? Milyen izgalmas lenne, ha ezt egyszer valaki feltárná! De hol vagyunk ettől? Messze.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Az enyészeté vagy valaki másé lesz a düledező mauzóleum Sorokpolányban? Miért hagyják szétrohadni?

Azt tudják, hogy évtizedekkel ezelőtt még földalatti alagút vezetett a kastélytól a mauzóleumig? Milyen izgalmas lenne, ha ezt egyszer valaki feltárná! De hol vagyunk ettől? Messze.

Elöljáróban arról, mi is a helyzet ezzel a csodaszép, neoreneszánsz műemléképülettel, a sorokpolányi Szapáry-mauzóleummal:

Amit látunk a mauzóleum körül: elhanyagoltság, romlás és pusztulás. Az állam állítja: elkezdték rendbe tenni, jövőre folytatják. A falubeliek: szeretnék végre helyreállítva, közparkként látni. A polgármester: jó lenne a falunak közparkként, ravatalozóként használni. A közeli kastélytulajdonos: megvásárolná, felújítaná a falunak, de nem adja az állam.

Embermagasságú, molyfertőzve száradó puszpángerdő, repedezett falak, omló vakolat, és mindent belep lassan a repkényszőlő. Szétvert szarkofágok, kődarabok és téglák között botorkálunk. Megdőlt a lépcső, kilyukadt a kupola, leírhatatlan a romlás a neoreneszánsz mauzóleumban.

A Szombathely közeli Sorokpolány szívében, az egykoron még a közeli kastélyhoz tartozó 19. századi Szapáry-mauzóleumban, helyesebben a kertjében járunk. Az épületbe bejutni nem tudunk. Kísérőnk helybéli, de sem nem tulajdonos, sem nem fenntartó, csak egy „polányi”. Németh Ernő ezer szállal kötődik ide, már a nagyapja is a kastélyban dolgozott, mindenes volt. Gyerekként, a falubéli kis srácokkal beszöktek néha, hol bátorságpróbából, hol „brahiból”, játszottak lent a kriptában, szaladgáltak fent a meseszép kertben.

Mint Csipkerózsika udvara, mérhetetlen elhanyagoltság fogad bennünket a kertben. Aztán meg is találjuk: a mauzóleummal szemben ül a hercegkisasszony, elfordítja a fejét, kőkezében rózsát szorongat.

Az elvarázsolt, dimbes-dombos kertben egykor sok égerfa nőtt. Látszik, valaki azért gondozza a fákat, évente egyszer-kétszer le is nyírják a füvet. Hátul, a gesztenyefa tövében évtizedekig állt egy négylovas fekete hintó, régi időkben temetkezésre használták. Még húsz éve is ott látták, emlékszik vissza Ernő, aztán egyszer csak az is eltűnt.

A mauzóleum kétemeletes, kitört deszka helyén benézünk, és meseszépet látunk

Minden elmozdult, a kupola lyukasnak tűnik, nincs a helyén már a kereszt sem, jelenlegi formájában használhatatlannak tűnik az épületegyüttes. Belül már sehol sincs vakolat, azonban a kupola festése és a szemöldökpárkány faragott díszítményei még láthatóak. A belsőben található két szobrot is felfedezünk, az egyik jó állapotban, a másik töredékesen.

A mauzóleumot a Mikos család építette 1878-ban, neoreneszánsz stílusban. Az építő Brenner János volt. A kastélyt és a birtokot az 1890-es években a Szapáry család vásárolta meg a mauzóleummal együtt, amelyet azóta Szapáry-mauzóleumnak is neveznek. 1910-ben aztán a Szapáry család kénytelen volt megválni ettől a birtokától. Gött Gyula követte őket a tulajdonlásban, pár év eltelte után, 1916-ban tőle aztán báró Haupt Buchenrode István vásárolta meg, aki a kastélyt és a hozzátartozó birtokot 1945-ig meg is tartotta. Bútorzatát 1945-ben elszállították Ausztriába.

'45-után, meséli Ernő, amikor bejöttek az oroszok, a kriptában szállásolták el a lovakat. Felszedték a szarkofágok tetejét, a tartalmát kiöntötték, az egyik felébe zab került, a másikba víz.

1979-ig aztán a tanács tulajdonában volt, ők legalább úgy-ahogy állagmegóvást is végeztek rajta, legalább rendben tartották a kertjét.

Öt éve aztán meghirdették eladásra - egy jelentkező is akadt, a kastély tulajdonosa

Az MNV Zrt. jogelődje a Kincstári Vagyoni Igazgatóság 2006. és 2007. évben nyilvános pályázat útján kívánta értékesíteni. Ezt már Kolos László, a közeli kastély tulajdonosa meséli nekünk, aki akkor kifizette az induláshoz szükséges 625 ezer forintot, egyedüli jelentkezőként pedig részt is vett az árverésen. Ami, állítása szerint rendben és törvényesen le is zajlott, egymillió forintért övé lett az ingatlan. Két vagy három hónap múlva aztán, különösebb indoklás nélkül visszalépett az adásvételtől az állam.

Kolos László még hozzáteszi, hogy a mauzóleummal konkrét tervei nem voltak, csupán az egykor a kastélyhoz tartozó műemlékegyüttest szerette volna megmenteni, felújítani, a parkját rendbe tenni, és a falu számára újra látogathatóvá tenni. Különösebb terve nem is lehetne vele, hiszen az műemlékileg védett épületet csak temetkezési célokra lehetne használni.

Az egymilliós vételi ár akkor is jelképesnek számított. Kolos László szerint az akkori felmérése alapján azonban minimum 70 milliót kellett volna ráfordítania. Azóta a mauzóleum állaga még romlott, így szerény becslés szerint is több tíz millióval nőhettek közben a költségek, most 120 millióra becsülné a felújítás összegét.

Szerinte, ahogy a kastély, ez a felújított mauzóleum is Sorokpolány turisztikai látványossága lehetne, amire büszke lehetne egész Vas megye. Kolos úr még jelezte, ő azóta sem állt el a vételi szándékától, ha eladná az állam, megvenné, és felújítaná a falunak.

Így, ahogy van, nem maradhat!

Elhagyva a mauzóleum kertjét felkerekedünk, a falu polgármesterét ,Mező Gábornét is felkeressük.

Ők azt szeretnék, ha a falu visszakapná a mauzóleumot, és itt helyben tudnának a műemlékegyüttessel valamit kezdeni. Annyit tudtak eddig tenni, meséli, hogy bevirágosították a kerítés melletti részt a nyáron, beljebb azonban nem mehettek, pedig ott is szívesen rendbe rakatták volna, lekaszálták volna a füvet.

Három évvel ezelőtt volt egy lehetőség arra, hogy a falu visszakapja a mauzóleumot, de a település akkori vezetősége úgy határozott, nem kérik. Ők is tudják, hogy a kastélytulajdonos Kolos Lászlónak vannak vételi tervei, és rendbe tenné, ezt is pártolnák. Mert így, ahogy most van, nem maradhat! – mondja a polgármester.

Egyszóval, jó lenne a falunak visszakapni, és akkor pályázhatnának a felújítására. A terület elejére egy nyitott parkolót terveznének, hogy a szemközti temető látogatóinak ne az utcán kelljen megállniuk. A műemléket pedig ravatalozóként lehetne használni, ahogy régen is.

Itt, a polgármesterasszonynál halljuk először, hogy évtizedekkel ezelőtt még földalatti alagút vezetett a kastélytól a mauzóleumig. A nyomai most is megvannak. És tényleg, milyen izgalmas lenne, ha egyszer ezt is feltárná valaki. De hol vagyunk ettől...

A fenntartó állítja: megszüntette a beázásokat és helyreállította a kerítést

A tulajdonos, a MNV Zrt. megkeresésünkre többek között elmondta, hogy igenis foglalkoznak a területtel, a beázásokat megszüntették, helyreállították a kerítést, a közeljövőben pedig, várhatóan jövőre, a közpark teljes megújítását tervezik. Az alábbi kérdéseinkre az alábbi válaszokat kaptuk:

- Az állam visszalépett az adásvételtől. Miért? Mi történt akkor?

A műemléki ingatlant az MNV Zrt. jogelődje, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság 2006. és 2007. évben nyilvános pályázat útján kívánta értékesíteni. A pályáztatás mindkét esetben eredménytelenül zárult, tekintettel arra, hogy a pályázatban megjelölt ajánlati ár jóval alacsonyabb volt az ingatlan forgalmi értékénél. A pályázatot benyújtó nem fizetett a Kincstári Vagyoni Igazgatóság részére vételárat. A pályázati feltételben szereplő bánatpénz az eredménytelen pályáztatás miatt az ajánlattevő részére visszautalásra került, azaz adás-vétel nem történt az eredménytelen pályáztatás miatt.

- Végeztek-e azóta az ingatlanon bármilyen felújítást vagy állagmegóvás? Ha nem miért nem?

Az ingatlanon az MNV Zrt. jogelődje több állagmegóvó munkát is végzett. Ennek keretében megszüntették a beázásokat a mauzóleum fedésének teljes helyreállításával. Emellett megvalósult a mauzóleum körüli kőlépcsők statikai megerősítése is.

 

- Gondozza-e valaki a temető egykor impozáns kertjét?

A műemléki ingatlan az MNV Zrt. rábízott vagyonába tartozik. A kertet rendszeresen gondozzuk, valamint pár hónappal ezelőtt valósult meg az oldalhatáron álló kerítés helyreállítása is, melyet társaságunk saját költségvetéséből finanszírozott. Az idei év elején elkészült a kertre vonatkozó fakezelési, fapótlási terv is, mely a közpark teljes megújulását teszi lehetővé. Ennek elvégzésére várhatóan a jövő évben kerülhet sor.  

- Azóta sem hirdettek árverést a műemléki épületre. Miért? Mi a terve az államnak az ingatlannal és a parkkal? - Tervezi-e a hasznosítását vagy az eladását a közeljövőben az Állam?

Az esetleges pályázati kiírás és annak lefolytatása az ingatlan műemléki jellegének szem előtt tartásával, a kulturális örökség védelméről szóló törvényben foglaltak alapján történhetne, az ingatlan muzeális, kegyeleti jellegének és eredeti funkciójának, műemléki mivoltának megtartásával, és hosszú távú megőrzésének szándékával.

 

A sorokpolányi mauzóleum rövid története

A sorokpolányi kastélyt és a birtokot 1890-es években a Szapáry család vásárolta meg a mauzóleummal együtt, amelyet azóta Szapáry-mauzóleumnak is neveznek. 1910-ben a Szapáry család kénytelen volt megválni kastélyától és birtokaitól. Szapáry Pál, gróf nagyvilági élete híres vadászatai apasztották a család birtokát. A Szapáryakat Gött Gyula követte a birtoklásban, pár év eltelte után, 1916-ban Gött Gyulától báró Haupt Buchenrode István vásárolta meg. A kastélyt és a hozzátartozó birtokot 1945-ig meg is tartotta. A kastély bútorzatát 1945-ben elszállította Ausztriába. A kastélyt Mikos László építtette az 1850-es évek körül neobarokk stílusban. A kastély a neobarokk építőművészet egyik remeke volt Vasvármegyében. A Mikos család birtokát és kastélyát nagy gonddal, szorgalommal bővítette és gyarapította. 1878-ban építette a Mikos család a sorokpolányi mauzóleumot, neoreneszánsz stílusban. Az építő Brenner János építőmester volt.

Az épület 1880-ban készült, neoreneszánsz stílusban, görögkereszt alaprajzú, centrális építmény. A bejárati homlokzat hat előlépcsőn álló négy ión oszlopból, felette timpanonból áll. A timpanonban a Szapáry család kőcímere látható. Tengelyében egy félköríves bejárati kapuzat, míg a két oldalon egy-egy félköríves, üres szoborfülke. Homlokzatai kváder-motívumosak, lizénás tagolással. A kupoladobon, az egyenes záródású lizénákkal közrefogott ablakok felett füzérdíszes főpárkány van.

A tiszta térhatású belső teret kompozit oszlopok tagolják, ezek tartják a kazettás kupolát. A kupoladob belső oldalán konzolos, tojássoros, gazdag párkányok láthatók, felette rozettás mennyezettel. A kereszt szárainak metsződésében négy félkaréjos fülke látható, valószínűleg szoborfülke céljára készültek. A sírhelyek a görögkereszt szárainak falszerkezetébe vannak rejtve. A ravatalozó célját szolgáló mauzóleum kora építészetének szép példája.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés