Bombameglepetés a szántóversenyen

52 eke hasított bele a földbe a vépi szántóversenyen. A mezőnyben egy nő indult, ő nem csak szántott, aratott is.

Szombaton reggel kilométeres kocsisor jelezte a 86-os úton, hogy történik valami. Akik csak a kéken villogó rendőrségi lámpákat látták, azok elkönyvelték magukban, hogy baleset miatt vesztegelnek, de voltak "jólértesültek", akik látták a traktorokat és le is vonták a következtetést: gazdatüntetés miatt alakult ki dugó.
A terepre vonulás után persze minden tisztázódott, de a félszáznál is több csillogó-villogó traktor láttán egy ideig még lassult a forgalom. A jó öreg, közismert Zetorok mellett szép számmal képviseltette magát a John Deere, New Holland, Valmet és természetesen a Steyr márka is. A versenyzők érdeklődve szemlélték a versenytársak felszereléseit, különleges ekéit és a saját fejlesztésű megoldásokat.

A verseny megnyitójára viharos szélben, hidegben és szemerkélő esőben került sor
Dr. Pécsi Mária az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) főosztályvezető-helyettese köszöntötte a magyar, osztrák, szlovák és szlovén versenyzőket, akik kilenc területi verseny után jutottak el a vépi döntőig. A tét pedig nem kicsi, hiszen két kategóriagyőztes részt vehet 2003-ban Kanadában az augusztus 14-26. között megrendezendő világversenyen. Az idei svájci világmegmérettetésen egy női versenyző is akadt - Farkasné Dóka Anikó - , aki most is ringbe - vagy talán földre - szállt a babérokért. A tapasztalatok szerint egyre jobbak a magyarok eredményei.
Dr. Pécsi Mária elmondta, hogy a minisztérium a jövőben is támogatást biztosít a versenyekhez. Érdekesség, hogy 1866-ban rendeztek először Enyingen szántóversenyt, de időközben többször is törést szenvedett a hagyomány, leginkább pénzhiány miatt.

A megnyitóbeszédek után Németh Tamás, Vép plébánosa ekét szentelt, majd a versenyzők nyeregbe pattantak és feldübörögtek a gépek.
Összesen öt kategóriában indultak versenyzők a lovas-ekétől kezdve a nehézgépekig. A paciknak 15, a traktoroknak pedig minimálisan 20 cm volt az előírt szántási mélység. Egy laikus számára talán érthetetlen a pontozás menete és furcsának tűnhet, hogy egy szépnek mutatkozó szántás miért kap kevesebb pontot, de sok olyan szempont is van, ami a szántás végén már nem látszik. Ilyen pl. a nyitóbarázda, de büntetőpont jár a szabálytalanságok, fegyelmezetlenségek, időtúllépés miatt is. Tilos többek között a telefonálás, tolatás is.

Az indításról az indítótraktor gondoskodott, melynek pótkocsiján három magas zászlórúd viaskodott a széllel. A piros zászló értelemszerűen állásra kényszeríttette a gépeket, a sárga zászló felhúzása jelezte, hogy még öt perc van a startig, a zöld pedig útjára engedte a lóerőket.
Aki a Forma 1-es futamokon hozzászokott a kipörgő kerekekhez és a meglóduló gépekhez, az most kicsit csalódhatott. A traktorok ugyanis szinte csigalassúsággal indultak, a versenyzők ugyanis kínosan ügyeltek a nyitóbarázda minőségére. Összesen 10x100-as területet kellett felszántaniuk. Időközben az érdeklődők is egyre szaporodtak. Jöttek gazdák a környező településekről, álltak meg autóval arra járó, kíváncsiskodó osztrákok és magyarok, nem véletlenül. A versenyzőkön és gépeiken kívül is akadt látnivaló bőven. Eketörténeti kiállítás, gépbemutató, népi táncosok, folklórműsor szórakoztatta a vendégeket, menedéket pedig a sörsátor biztosított különböző finomságokkal.

Közben a vezető bírótól megtudtuk azt is, hogy jövőre lesz 50 éves a Szántó-Világszövetség, ezért Kanadába szeretnének kijuttatni egy nagyobb magyar delegációt, hogy hazánkat folklórműsorokkal és egyéb magyar specialitásokkal be tudják mutatni a világ összesereglett földműveseinek. Ehhez azonban még támogatókra van szükség.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a győztes vajon viszi magával a bajnok traktort Kanadába, vagy esetleg ott bérel egyet. Egyelőre ezt még nem lehet tudni, de az biztos, hogy a traktor kiszállítása horribilis összegbe kerülne, így jelen állás szerint a magyar bajnoknak Kanadában szereznének versenyjárművet. Van ugyan egy felajánlás miszerint Norvégiából egy cég áthajózná a traktorokat, de odáig is el kellene juttatni a monstrumot, ezért még gondolkodnak rajta. Többen is említették, hogy félnek Kanadától, mivel ott igazi kultúrája, hagyománya nincs a szántásnak. Olyan sekélyen szántanak, hogy azt inkább túrogatásnak kellene nevezni, mivel köves a terület, sekély a termőréteg és káros anyagokat is tartalmaz. Ami azonban meglepő: a szántó-világversenyek megnyitóján a nyitóbarázdát színarany ekével szántják!

Miközben a traktorok rendületlenül szántanak, mi megkerestük Soós Pált a vépi mezőgazdasági iskola igazgatóját, a verseny szervezőjét, hogy árulja el, hogyan került éppen Vépre az országos döntő. Kiderült, hogy Vép korábban már jó pár ifjúsági váltóversenyt bonyolított és itt volt az egyik elődöntője is a szántóversenynek. A döntő szervezési jogát pedig pályázat útján nyerték el. Nyugat-Magyarország eddig fehér foltnak számított a szántóversenyek terén, inkább az Alföldön van hagyománya ennek a paraszti kultúrának. A szomszédos országokban -Ausztria, Szlovákia, Szlovénia- jóval nagyobb kultusza van ezeknek a rendezvényeknek, de ott a technika is jobb a hazainál. Szomszédaink kimondottan versenyekékkel -gyakorlatilag feltuningolt ekékkel- küzdenek meg egymással. Ezekkel igazi minőségi munkát lehet végezni: tökéletes a barázda átfordítása, jobban tartja a mélységet és jobb a gyomtakarásuk is. Másként néz ki maga a verseny is külföldön. Ott igazi népünnepélyt szerveznek köré, igaz ott a paraszti kultúrának mások a hagyományai, a parasztnak pedig más a becsülete, mint hazánkban. Az elmúlt negyven év lerombolta a paraszti szónak és kultúrának az értékét, pedig egy parasztnak nagyon sok mindenhez kell értenie: állattenyésztéstől a növénytermesztésig, a marketing, kereskedelem, a piacon való eligazodás, mind-mind feladata. A szántóverseny arra is jó, hogy a versenyzők meg merjék mutatni a másiknak, mire is képesek, hiszen a verseny végeztével közösen szemlélik az eredményt, bírálják, kritizálják a szántást és közben sokat tanulnak mások technikáiból.

Bár az ekék most semmi robbanékonyat nem fordítottak ki, az értékelés mégis bombameglepetést okozott. A 2-3 testű ágyékekék kategóriájában az egyetlen női induló győzött! Farkasné Dóka Anikó Jászkísérről érkezett. A 30 éves varrónő tavaly versenyzett először a férje által már nem használt ekével és már akkor is olyan sikerrel forgatta a barázdát, hogy kijutott Svájcba. Most pedig jogot szerzett arra, hogy Kanadában is megmutassa, milyen tűzről pattantak a magyar menyecskék.

További győztesek:
4-5-6 testű ágyékekék: Zsankó Vilmos, Vasszécseny
Kis váltvaforgató eke: Sági Gábor, Derecske (ő is szerepel majd Kanadában)
Nagy váltvaforgató eke: Bordács Attila, Jászárokszállás
Lófogatú eke: Varga Zoltán, Apátfalva

További képek a szántóversenyről:

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Közélet