A huszonkettedik Bartók Fesztivál társrendezvényeként nyílt tárlat Képregények címmel az Írókéz Galériában, a még csak húszas éveinek exitusát taposó, de alkotói pályáján hatványozott léptekkel előremenekülő Csáki László kezének munkáiból. A Magyar Iparművészeti Egyetem Vizuális Kommunikáció Tanszékének videó szakán végzett művész már remekelt a Geszti-féle ARC kiállításon, saját arculatba öltöztette a Duna Televízió Gong című kulturális műsorát, de hazavitte már a 11. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál nagydíját is.
Pálfi Szabolcs, Csáki hét éve ismert jóbarát-szerzőtársa mutatta be a művészt, életteli történettel illusztrálva kettejük útkeresését: legutóbb tábortűz mellett ült, amikor is a lángokra dobott rönk kérgéből egy százlábú mászott elő, és látott neki féktelen rohangálásnak az izzó fadarabon. Ő maga töprengett egy sort, segítsen-e a szerencsétlennek, de aztán nem tette: húsz perc után, nem tudom miért, talán valamelyik lába megbotlott, vagy szándékosan levetette magát, de leesett a hűs hamuba és végül megmenekült.
Állóképsorra adaptált kisjátékfilmek, újraértelmezett regények az
Írókézben
Mégsem csetlő-botló útkeresésről, ellenben öntudatos maximalizmusról tanúskodnak
a kiállított képek, amik nem is magukban árválkodnak, hanem a művész
mozgóképes hátteréből eredően történeteket mesélnek el, comic-bookból ismert
szövegbuborékokkal, feliratként futó kvázi-narrációval, illetve
vissza-visszaköszönő mintákkal. Mindennek tetejében olykor rakoncátlanul más
értelemben használva ugyanazt a jelet: például a bakelitlemezt a Csapás az Űrből
című vészterhesen szürrealisztikus, a sirálydarabolást szexuális vágykeltőként
megjelenítő, egy hajszíncserét a féltékenység tükrében magyarázó
montázs-tébolyban.
A jelentésmódosított motívumok terepe a Mennyei Gondolatok teakeverék is, ami a Legyen a Sport a szenvedélyed-hez hasonlóan egy iróniába csomagolt, fiktív tévéreklám. És hát hogyne találnánk mozgóképről, például kisjátékfilmből adaptált sztorit is: ilyen a kiskamasz hajalapú szenvelgését feldolgozó Fluxus hajfény, vagy a hús-vér emberekkel eljátszatott La Fontaine-parafrázis, A hangya és a tücsök.
A művész érdeklődésemre egy kis körültekintést javasolt: ha éjszaka kimész, akkor a tücskök vannak az utcán, ha nappal, akkor pedig a hangyák. És tényleg Annyival pedig még tartozunk, hogy kiszolgáltassuk a köztudatnak: az elgondolkodtató kiállítás a hangyák nyüzsgése közepette, hétköznapokon délután kettő és este hat között tekinthető meg, egészen július 21-ig. Csak nyerni lehet vele.
Fotó: Unger T.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
