Lehet-e értéket létrehozni, gondozni és bemutatni egy alvó városban? Lehet-e ízléssel képeket vásárolni? Van-e olyan, hogy egy műgyűjtő nem a tutira megy, hanem a saját feje után? Mi van akkor, ha teszem azt nem nagybányai festők alkotásait akasztja a falra, nem a magyar posztavantgard már befutott sikerembereitől vásárol, hanem saját kortársaitól? Na?
E kérdésekre legkönnyebben a Thököly utca 36. alatt adhatunk választ, ha felcaplatunk a különleges hangulatú tetőtérbe, és megtekintjük az Irokéz Kollekció tárlatát. Szubkultúrák logói, popkultúrális megnyilvánulások, a kor lenyomatai? A fene tudja. Egy biztos: Szarka, Farkas, Uglár, Komoróczky, Németh, Korodi és Ádám dolgai izgalmas és hatásos alkotások. A gyűjtőknek (Pados Gábor és Pajor Zsolt) meg volt ahhoz szimata, hogy baráti kapcsolatok, házibulik apropóján beleszeressenek egy-egy alkotásba. A gyűjtemény gatyába rázásához kellett egy gyorsan reagáló művészettörténész, Szoboszlai János, aki szintén egy vidéki városban - Dunaújvárosról van szó - mutatta meg, hogy lehet normális kiállításokat, akciókat, partykat csinálni. Méghozzá sikerrel.
A megnyitón Fabényi Julia ex-Képtár-igazgató nem kevesebbet állított, minthogy valami ilyesmit szeretett volna létrehozni abban a hatalmas hodályban, amit Szombathelyi Képtárnak hívnak. Ennél nagyobb elismerést nem kaphat magángyűjtemény.
S ha már szóba hoztuk az elismerést, nehéz lenne nem hozzátenni: kiállításon ekkora tömeget nem igazán szoktunk látni, de ez nem is véletlen: a tárlatok többsége kizárólag ásításra ingerli a video-kultúrán, elektronikus tánczenén s kortárs művészeten szocializálódott közönséget.
S ha már szóba hoztuk Szoboszlait, idézzük most őt. Szerinte ugyanis "bár nem szorul igazolásra, a gyűjtők preferenciáját támasztja alá a kollekcióban szereplő Komoróczky Tamás bemutatkozása a 2001-es Velencei Biennálé egyik magyar résztvevőjeként." Szoboszlai nem rejti véka alá véleményét, hogy a "kollekció kibővítése a hazai képzőművészeti élet dinamikus, progresszív, egyéni arcú szereplőjévé teheti az Irokéz Gyűjteményt". S ehhez még hozzáfűzhetjük, hogy a fiatal gyűjtők bírják Fabányi Júlia ígéretét, hogy a kollekció ősszel a Műcsarnokban is bemutatásra kerül. S az lesz majd az igazi durranás.
A tárlat a már említett címen június 16-ig megtekinthető, ha valaki meg nem akar a Thökölyig elvánszorogni, az kattintson a www.irokezcollection.hu címre, s látogasson Irokéz Kollekciót virtuálisan.
Prieger Zsolt
Vonatkozó cikkünk: Az utolsó édes...
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
