Szombathely egyik legforgalmasabb csomópontjában a járdán álldogálunk, szemben velünk a Waldorf iskola diákjai énekelnek, csak foszlányokban halljuk mit is (tízesével dübörögnek el mögöttünk az autók.) A kontraszt szembetűnő: imitt a nyírfácskákkal szegélyezett parányi liget – arrébb a pláza tömbje látszik, előtte a Centenáris híd és a nyüzsgő körforgalom. Ebben a zajos környezetben áll majd a természet és ember-gyerek harmonikus viszonyát hirdető Párkány Raab Péter-szobor, a pecás kisfiú és a pulikutya naturalista ábrázolása.
A szobor régóta dédelgetett álma a városvezetésnek
Ipkovich György polgármester (MSZP) hangsúlyozza: a köztéri szobor ötlete a Centenáris híd felújítása idején született. Akkoriban több hónapon át nagy volt a területen a felfordulás, a környékbeliek akkori türelméért cserébe gondolta úgy a városvezetés, hogy megajándékozzák őket egy parkkal és egy köztéri szoborral. A hidat ugyan jó pár éve átadták, de „Isten malmai lassan őrölnek”, így a dédelgetett tervből csak mostanra lett valóság. Ipkovich kiemeli: végre egy szobor, amely nem a „nagy embereket”, a politikusokat és a művészeket ábrázolja, hanem egy pecás srácot a kutyájával. Üzenet ez a gyerekeknek, az állatbarátoknak és a városban élő „csendes kisebbségnek”, akik szabadidejükben imádnak horgászni – hogy ők is fontosak. Ráadásul végre Szombathelynek is van egy állatbarát kutyaszobra!
A polgármester arra kéri a Waldorfos diákokat és a lakótelepet, hogy óvják a szobrot, vigyázzanak rá. Elsorolja ki mindenkinek köszönhető létrejötte, többek között a SZOVÁNak, Szombathely közgyűlésének, a Prenornak, akik rendbe tették a teret, a Villkász Kft.-nek, akik megoldották a szobor kivilágítását, a Magyar Aszfaltnak, akik a járdát ingyen kijavították az ünnepi átadásra, a Vasi Nyugalomnak, akik éjjel, és a polgárőröknek, akik nappal őrzik majd a területet.
A Horgászfiú keletkezéstörténete
Gyebrovszki János (MSZP-s képviselő) elmereng a régmúlt szép időkön, amikor kis srác korában ő is szeretett volna egy hasonló horgászfelszerelést, a bambusz-pecabot azonban akkoriban nagyon drága volt. Majd elmeséli: hét éve kezdték el a szobor tervezését, és emlékeztet arra is, két éve még a tér mennyire ramaty állapotban volt. – A képviselő arra is utal, nem véletlenül emlékezet a szobor a Tüskevárra - ugyanabból az életérzésből született, mint Fekete István ifjúsági regénye. A szobrász kiválasztása kapcsán közli: Párkányi dolgozott már Szombathelynek, ő jegyzi a Március 15-e téri Áldozati emlékművet, de a szobrász neve onnan is ismerősen csenghet, hogy ő készítette a Nemzeti Színház színészszobrait. Párkányit – jegyzi meg – amúgy Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója mutatta be a városvezetésnek.
A megnyitó záró aktusaként – miután az új köztéri alkotást a polgármester és a gyermeksereg leleplezte –a Szombathelyi Képtár igazgatója méltatta azt.
A munkálatok – térrendezés és szobor – összesen 15 millió forintjába került a városlakóknak.
Idilli Perint-parti álom – szoborba öntve
Párkányi jellegzetesen kimódolt, naturalisztikus stílusát lehet kedvelni és lehet hatásvadásznak tartva lefitymálni. Megosztja nézőit. Párkányi szobrait azonban inkább szeretik, mintsem giccset kiáltva fanyalognának, népszerű köztéri alkotó ő – mert közérthető, nincsenek bonyolult, külön magyarázatot igénylő szimbólumai. A horgászfiú is kifejezetten néző-barát szobor, lehet ezért kedvelni. Nem patetikus, ez jó pont. Egy múltidéző zsánerkép, de a fiú tekintetében, makacsságában van valami. Aranyos a pulikutya is. – Ennyi és nem több nekünk. –Szerethető aurája van, kár hogy a környező forgalom miatt mi biztos nem ülünk sűrűn le köréje, a padokra. De tökéletesen alkalmas arra, hogy a környékbeli fiatalok, ha elmennek mellette, rámosolyogjanak, és talán egy hónap múlva se törjék ki kezéből (ha nem is a kincseket, de a sokat érő) halat… Majd meglátjuk, addig is, szavazzon, Önnek hogy tetszik Szombathely új szobra?
