Van benne valami...
Szombathely belvárosának tőszomszédságában az Irokéz Kft. padlása nagyon eltalált valami. HELY, ami esetlegességei ellenére már többször bizonyított, sikerrel futott itt pár éve az első szombathelyi színházbarátok-rendezés, a Sóska sültkrumpli. Galériaként szintén pár éve debütált, akkor a kortárs képzőművészetért rajongó Irokéz-tulajdonosok saját gyűjteményükkel rukkoltak elő. Aki akkor ott volt, várta a folytatást. A falak közül tán nem is a kortárs képzőművészet szele hiányzott, lehet igényes tárlatot látni másutt is, inkább a pezsgés, az érzés, hogy megint történik valami.
Nyoma sincs a szögletes-nyakkendős kultúrintézmény szagnak. Látszik, a Padlás-galéria a tulajdonos Irokézesek szívügye. Szombathelyen kortársakat felmutató időszakos galériát, így szezonálisan (fűthető helységek nélkül) nyitni csak hobbiból vagy eltökéltségből lehet, üzletileg megalapozott érvek kizárva. Most ugyan némi önkormányzati apanázs is csurrant a magántőke mellé (állítólag polgármesterünk saját keretéből pártolta a nyitást). Az Irokézesek pár hónapja Budapesten saját mecenatúrával létrehozták az acb kortárs művészeti galériát. A mostani tárlatot az acb vezetője, dr Szoboszlai János és tulajdonosai afféle próbának szánják, ha a szombathelyi bemutatkozás sikeres lesz, jöhet a folytatás...
A két kortárs, megszeppent festőművész, Ádám Zoltán és Braun András valahol a képzelt színpad legelején, a terülj-terülj asztalkám előtt álldogálnak. Várunk. Az előtérben jó páran téblábolnak még, összébb húzódunk, hátha beférnek. A bemutatás a szokott kiállítás-megnyitós, talán annyi különbséggel, hogy a hangfekvés oldottabb és személyesebb. A politikus, Feiszt György, most nem SZDSZ-es alpolgármester, hanem egykori kolléga, városépítő mellébeszélésről tehát szó sincs, egy-két frappáns mondat és kész. A képeket nem hivatásos műértő kritikus boncolgatja, hanem Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere, aki szintén a padlás-pártolók belsőbb köreihez tartozik. Zsolt ráadásul jó tollú ember, ez lírai felütésű felvezetőjéből is hamar kiderült.
A pogácsa-arzenálra és szendvics-Kánaánra a tömeg rámozdul. Mintha mindenki egész életében erre az egy pillanatra várt volna. Ahogy fogy a virslis batyu, szellősebb lesz a tér, sokan lent a lépcsőkön, és az utcán hűsölnek, boroznak tovább. A falakon végre szabadabb a látvány, egy sima és egy fordított...
Két markáns, egymástól látszólag elütő stílus
Figuratív és nonfirguratív, Ádám Zoltán roma-arcai, és Braun András lüktető szín-vonal-szövetei. Imitt megtört, koravén sárgák, amott mély kékek és vörösek közé kevert igazolványképek lírai átfogalmazásai. A sarokban Ádám Zoltán vásznain szinte megmozdul a tánc, lüktetnek a pillanatba zárt mozdulatok. Braun András más, a festményeket a fal felé fordítja, csak a szövet hátulja, a lényeg látszik, azt gombolyítja. Belőle, vibráló görbéiből csak titkon dereng az előkép.
A próbálkozás, hogy izgalmasabb, újszerűbb formában, némi kortárs kultúrát csöpögtessünk álmos városunk falai közé, ezúttal sikerrel járt. Százan-kétszázan megmozdultunk....
| A KIÁLLÍTÁS NYITVA: 2003. július 4-ig, hétköznapokon 14.00 - 18.00 között HELYSZÍN: Irokéz Galéria, Szombathely, Thököly u. 36, emelet |
