Pénteken folytattuk a pásztázást a prémiumfesztiválnak mondott Balaton Soundon. Délután a zenére szeletelés és az ittasodás helyett még a nap uralkodott, még hőségriadót is fújtak, aki tehette, átadta magát a természet erőinek, más opció amúgy sem igen akadt.
A napernyők árnyékánál azonban még így is népszerűbbnek bizonyult a sugárzás kellős közepe, ráadásul víztükör mellett. Kemény dolgok ezek, főleg ha a háttérben Rainer Trüby zenélget.
Látványelemek a magyar tenger déli partján.
Ahol ilyenkor még az ücsörgés a sláger, ott este lábak topognak és kezek szállnak a magasba. Ahogy az éremnek két oldala, úgy a fesztiválnak is két arca van. Szerintünk ez még a barátságosabb.
Hát nincs igazunk?
A folyadékbevitel perszer ilyenkor is jó, ha a szempontok listájának első helyén helyezkedik el - sajnos a szemünk láttára vitt el a mentő egy kiszáradás szélén elájult fiatal lányt. Jó tudni: neki lehet feküdni a pálinkázásnak délben is, de két-három kör után mindig iktassunk be egy ásványvizes kitérőt, ha nem akarjuk, hogy másnap majmok boxoljanak a fejünkben.
Bizony, a víz a fontos, nem a haj. Néha persze az is.
A Tekintet.
Tekintetbe véve a jelen körülményeket, délután még az ifjabb generációnak is van helye a terepen, hiszen még minden békés, semmi nem ordít.
Tekintetünkbe égő sörarany.
Néha két ujj is képes kiszúrni a tekintetünket. Vigyázzunk embertársainkra.
Mika forróságot csempészett a forróságba...
...volt, aki ezt csakis erre az alkalomra felvett kosztümmel hálálta meg.
Azaz többen is voltak.
Érdekes, de a férfiarány is meglepően magas volt a koncert alatt.
Ezalatt műanyagkorsó-hegyek vártak arra, hogy töltsenek beléjük valamit.
Hulk nem örülne ennek.
Az este le, a hold pedig leszállt az égre. A hőmérséklet még most is megengedte a szimpla pólót.
A Portishead fontos zenekar, de meggyőződésünk, hogy ide kimondottan közegidegenek voltak. Ki akarna a forró nyár kellős közepén magába fordulni, és elbeszélgetni a démonaival?
Na jó, azért persze sokan voltak, akik erre vártak.
Mások pedig megmaradtak vidámnak a lassan hömpölygő szomorkodás ellenére is.
A tipikus Balaton Sound hajnal: valahol mindig ki kell kötni, hogy aztán majd a parton lehessen izzadságtól ragadó tenyérbe fogott, már alig ható alkoholmixszel koccintani a naplementére. Addig viszont tánc.