Vigyél haza!
- könyörög a kis fekete keverék kutya tekintete, miközben két akrobatamutatványnak is beillő ugrás között rám mered a rácsos ajtó szűk nyílásán át. Bocsáss meg, nem férsz el – válaszolom neki. Másfél szoba, ötvennégy négyzetméter – két puli jellegű képződmény máris... Aztán még körülbelül harminckilenc szempárnak ismételem el ezt, míg körbejárjuk a telep üzemeltetőjével, Ferenczi Endrével az új Gencsapáti Kutyaparadicsomot.
Szabadkozik közben a gazda, jaj, csak ne fényképezzem, ez a munkaruhája és nem is borotválkozott... De hát nem ez a lényeg.
Körülbelül negyven kutya - ennyien laknak most a Kőszegi út mellett, Gencsapáti felső vonalában. Ritka pillanat, hogy nincs teltház. Az újjászületett menhely hatvan férőhelyes lesz nemsokára, néhány boksz és
többszemélyes
kennel a növendék ebeknek még most épül. A rácsok mögött lihegők száma napról napra változik, hiszen a ketrece, szerencsére, kevés jószágnak jelent életfogytiglani zárkát itt. Olykor hármat-négyet is elvisznek, ám legalább ennyi gazdátlanul kóboroló, baromfiudvarokat fosztogató, pusztán létével embereket riogató eb begyűjtésére hívják ki Ferenczi Endrét minden nap szerte a megyébe. A hatvan hely szinte állandóan tele lesz, mondja azebek ura
.Utcáról, kukából, zacskóból, kartondobozból...
Állatkínzás miatt vagy más okból lefoglalt kutyák ideiglenes otthona ez, elcsavargott, autóból kidobott állatoké, kukában, kartondobozban, zacskókban talált kölyköké - utóbbiak közül kevesen maradnak életben. És nagyon sokan kerülnek ide családoktól költözés, válás miatt. A menhely kapacitásához mérten minden bundást ingyen befogad - annyit kérnek csak a gazditól, hogy az állat oltási könyvét hozza magával.
Volt olyan kutya, amit egyszerűen idekötöttek a kapuhoz
– simogatja meg azebmester
a történet főhőse, egy fekete tacskó-keverék fejét. Hát, legalább megspórolt neki egy utat agondos gazdi
, teszi hozzá. Mert ha csakúgy kidobja, még el is kellett volna mennie érte...Amelyik állat egészséges és pszichésen alkalmas arra, hogy emberek között éljen, az egy-két héten belül gazdára talál. Telepre mennek, őrkutyának, kedvencnek családokhoz idehaza – és bizony Ausztriába is. Néha eljönnek az osztrák állatvédők, hogy átvigyenek néhány bundást a saját menhelyeikre - így töltik fel azokat. Náluk ritka a kidobott kutya. Nagyon más a morál... A fajkutyák elhelyezésében a fajtamentő egyesületek is segítenek. A tiszta vérvonalúaknak mindig könnyebb.
Vasvári iskolások gyűjtöttek a kutyáknak
Az új menhely tágas, célszerűen felépített. Hátul még
játszótér
is van a kutyáknak – ahogy azt egyébként a szabályok előírják. Vértesi Andrea és a Szombathelyi Önkéntes Kutyamentő Szervezet segítségével keresnek gazdát nekik, de az ő közvetítésükkel érkezik a legtöbb önkéntes segítő is, akik szabadidejükben gondozzák a szeretethiányos négylábúakat. Társaság tehát van – és iskolaidőben étel is, hiszen már két élelmezési vállalat támogatja őket maradékokkal. (Hangsúly aziskolaidőben
-kitételen! Tanítási szünetekben bizony nem ilyen vidám a menhelyi kutyák sorsa...)
A büki takarmánygyártól már egy ideje nem kapnak leselejtezett eledelt egy központi határozat miatt, ám remélhető, hogy ez a forrás is megered megint - már tárgyalnak a Magyar Állat- és Természetvédők Szövetségével. És ami több szempontból is öröm: mindig akad olyan inkognitóját őrző állatbarát, aki hagy néhány zsáknyi tápot, néhány doboznyi konzervet a kapu előtt. És ez mindig jól jön.
Nekünk szemét, nekik ajándék
Eledel tehát egyelőre jut minden napra, van azonban sok más dolog, amiért hálásak lennének: a kerítésdrót mindig jól jön, meg a hullámpala, tetőnek. Mind-mind olyan dolgok, amik másnak szemetek, vagy kifejezetten bosszúságot okoznak, hiszen a régi ház bontása után el kell őket szállíttatniuk. Itt viszont két- és négylábúak egybehangzóan örülnek nekik...
És még valami lenne, egy igazán hatalmas ajándék. A hivatalos előírás szerint a kutyákkal dolgozók és önkéntesek számára biztosítani kell egy pihenő-melegedő helyiséget a telephelyen. Van most erre egy bodega - de a lakókocsi bizony sokkal alkalmasabb és praktikusabb lenne. Pénz nincs rá, természetesen - minden az állatok gyógyszerezésére, ellátására megy. Ám, ha akadna valakinél egy felesleges, akár forgalomból kivont, ami talán még útban is van... - a szállítást meg tudja oldani az, aki kapja.
Ők a leghűségesebbek...
Érdemes csakúgy kilátogatni, a Kőszegi út mellé, és belenézni azokba a mélybarna kutyaszemekbe. Főleg, ha úgy érezzük, hogy pont egy kutyányi szabad hely van a kertben. Vagy a lakásban. (Mert félre a tévhitekkel: lakáskutyának is lehet kutyajó élete felelős gazda mellett!) És ha már tappancsos érkezik a családhoz, azt sem szabad elfelejteni, hogy egy kutya, nem kutya. Meg azt sem, hogy általában a kidobott kutyák a leghűségesebbek...
