Terminátort küldött az óvodába a Hollywood Classics

A szombathelyi szimfonikusok veretős filmsláger-özöne, a Hollywood Classics idén negyedszer sodort magával. Nagy vodkamartini-kortyok, holdraszállás, Radics "Beyoncé" Gigi, meg Csányi Sándor és Szekeres Nóra.

Kezdjük a legelején, a vörös szőnyegnél. És ott, hogy szokott menetrend szerint fél nyolc táján, sietve érkezünk. A Bartók Teremhez közeli parkolók csurig, és nem tíz éves Suzukikkal, ebből (és az 5000 forintos beugróból) sejthető, nem az átlagos szombathelyi kultúra-fogyasztóknak szól ez a mai este. Fekete szoknyámban, ahogy lépdelek felfelé a Bartók Terem lépcsőjén, Hamupipőkének érzem magamat.

Annyi itt a főnök

Előttünk egy kislány, még a harisnyája is csillog, kabátja iparművészeti remek, többe kerül, mint az óvónénijének havi apanázsa. Itt illik frissen bodorított hajjal érkezni, fessnek kinézni. Alig látok pár ismerős arcot, nem a szokott koncertre és színházba járó bagázs, jellemző, amint egy hölgy odasúgja barátnőjének: „Ki se merek majd jönni a szünetben, annyi itt a főnök…”

Hollywood Classics a Bartók Teremben
Teltház a Bartók Teremben
Bonyhádi Zoltán

A tűzijáték langyosan indul, annál gyorsabban lövöldözik ki az utolsó rakétákat, mintha elaludt volna a tűzszerész, és az utolsó két percben lett volna muszáj izzó showt varázsolni. A zene hozzá semmilyen, valami jobbal is megörvendezhettek volna, ha már a Bartók Terem előtt állunk.

Bent aztán tumultus, a ruhatár előtt lökdösődünk, majd csak állunk, bebocsátásra várunk. (Elszáll közben a varázs, helyette zsörtölődés, tűsarkúval egymás lábára lépés van.) Egy zongora valahol a távolban kávéházi zenét játszik, kicsi a tér, sok az ember. Aztán csak bejutunk.

Csillag született: Giginek hívják

Nem vagyok az a tehetségkutatókat végigizgulós fajta, Radics Gigit eddig csak bulvárlapok címlapján láttam, ennek megfelelően péntek este meg tudott lepni. Beyoncét énekelt, tizenhat évesen, lenyűgözött… ekkora tehetséggel ritkán futok össze. Nem is ragozom, hallani kell.

Hollywood Classics a Bartók Teremben
Radics Gigi és a szimfonikusok
Bonyhádi Zoltán

A műsorvezetéssel megbízott Csányi Sándor nem a szavak embere, azért persze kapunk tőle humort, visszafogott szellemességet, néha megvillant egy-egy (asszonyi szíveket melengető) huncut félmosolyt. A végére belejön, ráérez, miként lehetne ezt a szerepet is jól játszani. Szekeres Nóra nagyon semmilyen, emlékeim szerint (a korábbi években) Dobó Kata vagy Ördög Nóra szellemesebb háziasszonyok voltak, de a második félidőre ő is sokat javul.

Ellenben a karmester, Pejtsik Péter (zeneszerző, hangszerelő, előadó, karmester, az After Crying alapítója) az est egyik igazi meglepetése, vibráló zenei egyénisége és személyisége, lelkesedése magával sodorja a zenekart, számról számra jobban élvezzük mi is ezt a parádét. Ráadásul, ha a kell, elektromos hegedűn is csellózik.— Miatta mondom, eddig sem volt panasz a Hollywood Classicsra, ez a mostani, zeneileg, a hangszerelést tekintve, előadásban profi volt, úgy, hogy közben a háttér félhomályában a zenészek mosolyogtak, sugárzott: ezt a könnyed játékos estét élvezték ők is. Én csak azt vettem észre, idén kevesebbet néztem a vásznat, többet figyeltem a zenészeket, az énekeseket.

Hollywood Classics a Bartók Teremben
Wo ist meine Mutter?
Bonyhádi Zoltán

A tavalyi álarcától megszabadulva dalra fakadt Poppre Ádám (WSSZ), az tudott, hogy jó a hangja, de „piszkosul” jól megcsinálja a Dirty Dancinget – az est egyik legütősebb színpadi showját hozza össze Pejtsik Péterrel. Fekete Linda (WSSZ) hangját is ismerjük és szeretjük, Poppre (duóban) mellette már nehezen érvényesült. Bátky Zoltán (az After Crying énekese) beugrója is élmény, megcsodáljuk hajzuhatagát, a hangját is megjegyezzük magunknak, holott a szám, amit énekel (nem is emlékszem mit) nem különösebben fog meg.

Külön gyöngyszem Horváth Ákos „Terminátor az óvodában” című performansza, amit két fúróra hangszerelt. Díjra érdemes szuperjelenet, én sírtam a röhögéstől…

Folytatásra ítéltetve

Sokadszorra is van abban valami báj, hogy miközben Belmondo filmjének zenéjén csemegézünk, a filmvásznon korabeli szuper (értsd: kockalada–forma) autókkal „vad” üldözést leshetünk. Ki van ez találva.

A gond mindössze az, hogy a negyedik széria környékén lassan fogyatkoznak az ütősebb kult-filmzenék. A listából most kevés az, ami engem szívkörnyéken igazán megbizserget. De azért soroljuk fel, idén ezek szóltak: a Szikla, Dreamgirls, Dirty Dancing, Batman, Tűzszekerek, Pretty Woman, Apollo 13, Több mint testőr, Casino Royale - James Bond, A profi, Számkivetett. Jó volt ezeket hallani, és jó érzés várni a folytatást.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra