„Tudom, mi az, hogy tanár” - Interjú Németh István SEK rektorhelyettessel

Szeptembertől indul a középiskolai tanárok képzése és érkeznek az első külföldi diákok, akiknek jelenléte először biztos szokatlan lesz Szombathelynek. A beszélgetés során mélyére ástunk más dolgoknak is.
 
 

„Tudom, mi az, hogy tanár” - Interjú Németh István SEK rektorhelyettessel

Szeptembertől indul a középiskolai tanárok képzése és érkeznek az első külföldi diákok, akiknek jelenléte először biztos szokatlan lesz Szombathelynek. A beszélgetés során mélyére ástunk más dolgoknak is.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

„Tudom, mi az, hogy tanár” - Interjú Németh István SEK rektorhelyettessel

Szeptembertől indul a középiskolai tanárok képzése és érkeznek az első külföldi diákok, akiknek jelenléte először biztos szokatlan lesz Szombathelynek. A beszélgetés során mélyére ástunk más dolgoknak is.

Valamiért nincs a köztudatban, hogy a felsőoktatás helyzete Szombathely jövője szempontjából a legfontosabb kérdések közé tartozik. Az utóbbi hónapokban több hír is napvilágot látott a most már az ELTE-hez tartozó Savaria Egyetemi Központról. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: költözik a Berzsenyi téri D-épület és az intézmény részben visszakapja korábbi szerepét: a SEK új egysége, a most megalakuló ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ ismét a tanárképzésre koncentrál. A változások ürügyén beszélgettünk az ELTE Savaria Egyetemi Központ vezetőjével, dr. Németh István rektorhelyettessel, hogy aztán mélyére ássunk egyéb dolgoknak is.

Mi az a kvantumoptika?

A fény egyszerre mutat hullám és részecske természetet, amit a klasszikus fizikába nem lehetet beilleszteni. Ennek a kezelésére jött létre a kvantummechanika. Ennek és a klasszikus optikának az édesgyermeke a kvantumoptika.

Ön ugye ezt kutatta az Egyesült Államokban?

Ennek az egyik felhasználási területét, a kvantumprocesszorokat kutattam. Ez azért érdekes, mert mindez túlmutat a mai információ-technológián, nem egyszerűen igenekben és nemekben gondolkodik, hanem az emberekhez közelebb álló olyan fogalmakban, mint „nem tudom” vagy „nincs hozzá elég információ”. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint az emberi agy talán nem más, mint egy kvantumszámítógép.

Miért cserélte fel ezt az izgalmas tudományt és magát az amerikai létet egy magyar vidéki egyetemre?

Egyszerű a válasz: megszületett az első gyermekünk. New York – ahol éltünk - nem túl ideális hely a gyermekneveléshez, ráadásul ott nincs GYES, GYED és hasonló. Választhattunk: vagy egy keresetből élünk a roppant drága városban, ami nagyon nehéz, vagy a feleségemnek vissza kellett volna mennie dolgozni három hét után. Egy ideig az amerikai vidéki életben is gondolkodtunk, de ennél Magyarország kecsegtetőbb volt. Azt gondoltam, valamelyik Magyarországon működő amerikai cégnek lehetek majd a vezetője, de közben elhívtak Szombathelyre, mert akkor ment nyugdíjba a fizika tanszék vezetője, én pedig nem tudtam nemet mondani.

Nemsokára kihirdetik a felsőoktatási intézmények felvételi ponthatárait. Izgul?

Valamennyire igen, de mivel a munkát alaposan beletettük a kampányba, inkább csak figyelünk. A mai fiataloknak elég határozott elképzelése van arról, hogy mit szeretnének és ahhoz milyen végzettség kell, így nekünk is határozott, letisztított üzenetet kellett küldenünk. Ehhez alapjaiban új, a fiatalokat közvetlenül megszólító kampányt állított össze vezetőjének irányításával a SEK Campus Iroda dinamikus csapata, amely a közösségi médiákra és egyéb a fiatalok által preferált csatornákra támaszkodott. A kampányunk láthatóan elérte a célját: az országos 2 százalékhoz, az ELTE 7 százalékos emelkedéséhez képest a jelentkezési létszámunk tavaly óta 11 százalékkal nőtt.

Ez a jelentkezési létszámemelkedés megjelenik majd a nappali tagozatos hallgatók számának emelkedésében?

A történet úgy teljes, hogy úgy értük el a 11 százalékot, hogy közben az ajánlott szakjaink számát megfeleztük. A 140 szak helyett most 72-őt ajánlunk. Pontfólió-tisztítás volt, több hullámban.

Melyik szakok estek áldozatul a tisztításnak?

Leginkább azok, amelyek a diszciplináris, vagy köznapi nevén tudósképzéshez kapcsolódnak.

Azaz?

Most már tisztán látni, hogy a Magyar Bálint-féle úgynevezett Bologna-folyamatnak kiváló képzések estek áldozatul. Ilyen például a Berzsenyi-brand által fémjelzett tanárképzés. Az Egyesült Államokban azért sikeresek a Bologna-folyamat magját képző alapszakok (BSc, BA), mert erre épülnek a céges képzések, amelyek során az adott cég megtanítja azt, amire még a munkakör betöltéséhez szüksége van a munkavállalónak. Magyarországon a piac nem nagyon tudott mit kezdeni a BSc és a BA diplomákkal, az ezekre épülő tanárképzés esetében pedig az eredmények kimondottan tragikusak lettek. Az osztott tanárképzés első szakaszában kicsi tudósokat, fizikusokat, biológusokat stb. képeztünk, majd a mesterfokozaton elméleti pszichológiát és pedagógiát tanítottunk; és a hallgatókból soha nem lett tanár. Tudom, mi az, hogy tanár, édesanyám és nagynéném is az volt. A tanár egy módszertani zseni, aki el tudja magyarázni a gyerekek nyelvén a különböző jelenségeket, megragadja és leköti figyelmüket, segíti előrehaladásukat a tudás megszerzésében. Az osztott tanárképzés tehát agymenés volt, amit most rendezünk. Részben ezért tűntek el a pályáról a fiatal pedagógusok, szenvedtek a diákok és szenvedtünk mi is. Volt olyan év, hogy összesen négyen jelentkeztek a fizika BSc-képzésre, míg korábban a fizikatanár képzésen 20 főt meghaladó évfolyamok voltak.

És a hagyományos osztatlan képzésre jönnek?

Folyamatosan emelkedik a létszámunk ezeken a szakokon. A történelem és az angol különösen jó, a természettudományok terén egyelőre még vannak gondjaink. Érthető, hiszen aki ért a matematikához, elmegy programozónak, aki jó fizikából, elmegy gépész- vagy villamosmérnöknek sokszoros fizetésért, kiváló munkakörülmények közé. Fájó pont, valamit ezzel is kell majd kezdni.

2006-ban 6 ezer hallgatója volt a SEK-nek. Most mennyi van?

Igen, 2006-ban 5819 hallgatónk volt, idén a keresztféléves végzések előtt 1814-en voltunk. Harmadára zsugorodtunk. Az első nagy ütést a már említett Bologna-folyamat vitte be, ami padlóra küldte az olyan nagy létszámú szakjainkat, mint a magyar-történelem vagy biológia-földrajz tanár és a többiek. Az alapszakok önmagukban nem voltak vonzók, a jelentkezők padig nem látták Szombathelyen a folyatás lehetőségét, hiszen kevés MSc képzést kínáltunk és önálló doktori iskolával nem rendelkeztünk. Ehhez jött még a pedagógus szakma presztízsének a lecsúszása. Nagyon sok hallgatót vesztettünk a felsőoktatási szakképzés átalakítása során is, ahol népszerű és nagy létszámú képzéseink voltak. Annak idején még Budapesten is voltak kihelyezett képzéseink.

Most viszont nem mondhatjuk, hogy nincsenek gondjai a SEK-nek. Ha meg kellene nevezni a legnagyobbat, mit mondana?

Azt hiszem, az a legnagyobb baj, hogy csak sodródtunk árral, nem alakítani, csak alkalmazkodni akartunk rendszerhez. Ez viszont mindig csak másodosztályú, rosszabb megoldást jelentett.

Le tudná ezt fordítani a konkrétumok nyelvére?

Amikor elindítottuk a gépészmérnök-képzés szervezését, mögé álltak a cégek, a város, a megye, a kormányhivatal, ám az egyetem központja – ez még a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem volt - mégis el akarta engedni, mondván, hogy ezt lehetetlen kivitelezni. Belső háborút kellett vívnunk, hogy elindulhassunk. Aztán végül sok munkával az államtitkárság aktív támogatásával létrehoztuk ezt a színvonalas képzést, külföldről hazatért oktatókkal, vállalati háttérrel és megfelelő hallgatói létszámmal. Ez megmutatta, hogy lehetséges a SEK-en a továbblépés. 2015-ben lettem rektorhelyettes, ekkor ezzel a lendülettel elemeztük a SEK helyzetét, és kialakítottuk fejlesztéseink fókuszterületeit, melyek közül a legfontosabb a pedagógusképzés. Emellett fókuszterületünk még a sport-egészség, a gépészmérnök-képzés és az alkalmazott szakembereket adó gazdaságtudományi képzések, beleértve a most akkreditáció alatt álló turisztika-vendéglátás szakot. Ezekhez felsőoktatási szakképzés is kapcsolódik, azaz hatékonyan, gazdaságosan üzemeltethetők, egymásba fonódnak, egymást erősítik. Most ezekre a területekre helyezzük a hangsúlyt, ezeket fejlesztjük, és sorra jönnek a visszaigazolások, hogy jó úton járunk.

Az ELTE néhány nappal ezelőtt kiadott egy sajtóközleményt, amelyből úgy tűnik, hogy Szombathelynek komolyabb szerepet szánnak a pedagógusképzés terén.

Az osztott tanárképzés nagy vargabetűje után az ELTE-n is elindult a gondolkodás arról, hogy a tanárképzést meg kellene javítani, és ennek a kísérletnek kiváló terepe lehet Szombathely, ami hagyományosan erre a területre fókuszál. Most egy olyan vízió mentén dolgozunk, hogy a pedagógusképzés terén Szombathelyé Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron, Veszprém a Berzsenyi-brand alatt, míg a Közép-Dunántúl másik része Budapesthez tartozik.

Bevallom, amikor elolvastam a sajtóközleményt, nem értettem, mi ebben az újdonság, hiszen a SEK korábban is pedagógusképzés régiós központja volt. Mi változott?

Az, hogy nem volt teljes a szakpalettánk. A mostani szenátusi határozat értelmében mi döntjük el, hogy milyen szakokat indítunk. Nem titok, hogy harcolnunk kellett az ELTE-vel, ahol egy darabig elzárkóztak attól, hogy mi középiskolai tanár szakokat indítsunk. Ugyanakkor a hallgatók többsége – érthetően - ezeket preferálja. Mostantól kezdve mi is tudjuk ezeket indítani.

Álljunk meg itt egy kicsit, ez nagyon fontos. Ez az jelenti, hogy a SEK-en a jövőben középiskolai tanárokat is képeznek?

A matematika, fizika, biológia, földrajz, magyar, történelem, angol és testnevelés már szeptembertől indul, jönnek is a jelentkezők szépen. Jövőre szeretnénk a kémiát és a németet.

Ezek, ha jól értem, már az ismét az osztatlan formájában mennek majd.

Igen, ezek 4+1 vagy 5+1 éves szakok.

Milyen a viszony az ELTE-vel? Egyrészt azért kérdezem, mert a központ mindig szereti elszipkázni a vidék anyagi és szellemi javait, másrészt mindketten emlékszünk még a Sopronnal történt háborúra.

Abszolút jó a viszonyunk. Azokban az ügyekben, amelyek számunkra fontosak, határozottan képviseljük érdekeinket, más területeken pedig kompromisszumokat kötünk. Egyedül a pedagógusképzés terén voltak súrlódások, de a minisztérium világossá tette az egyetem számára, hogy ez regionális feladat. Az a fiatal, aki Budapesten elvégez egy magyar-angol szakot és egy multinacionális cég megkínálja 800 ezer forintos fizetéssel, az nem fog visszajönni egy Vas megyei faluba tanítani. Ha viszont nálunk tanul, akkor itt marad a régióban. Egyébként hasonló a helyzet a mérnökképzéssel.

A Budapest-centrikusság részben szociális, társadalom-mobilitási kérdéseket is felvet. Azt tapasztalom, hogy nagyon sok jó képességű diák kallódik el, nem megy egyetemre, mert a közelében nincs olyan képzés, amit szeretne, viszont a horrorisztikusan drága budapesti létet nem tudja a család megfizetni.

A mi kollégiumi férőhelyink még a hatezer hallgatóra vannak tervezve, így aki kollégiumot kér, az kap. Olyannyira, hogy az egyik épületünk apartmanjait kiadjuk.

Ha már épületkiadás: mi lesz a D-épülettel? Azt olvastam, hogy kiürítik, és úgy hasznosítják, hogy bevétel legyen belőle. De egy egyetem mégsem egy ingatlanhasznosító cég.

Magyarországon ma az egyetemek vezetése kettős: a rektori oldal viszi az akadémiai ügyeket – amiről eddig beszélgettünk -, míg a kancellária a gazdálkodásért, a költségvetésért felelős. A SEK-nek idén 100-150 millió forintos hiánya volt a hallgatói létszámból adódó lecsökkent normatív támogatások miatt, és a költségvetést úgy fogadta el szenátus, hogy átalakítások, racionalizálások történjenek; ennek része a D-épület is. Az említett 2006-hoz képest 66 százalékkal csökkent a hallgatói létszám, tehát racionális és érthető a kancellár kérése. Hogy hogyan és miként valósul meg a költözés, arról folyamatosan egyeztetünk. Szeretnénk egy egységes kampuszt kialakítani itt a régi épületünkben, és erre pályázati pénzeink is vannak. Hogy miként férünk majd el, azt kidolgozzuk.

Nem erre gondoltam, hanem hogy esetleg kínai bolt nyílik az ELTE épületében, hogy szélsőséges példát mondjak.

Jaj, nem erről van szó. Egyféle együttműködési, szolgáltatási centrumot tervezünk oda, ahol gyerekeket, cégeket lehet oktatni, ahol a mi munkatársaink tanítanak, ahol az egyetem az „igazi” képzési mellett piacképes tudást szolgáltat. Ez a saját elképzelésem, a végső szót persze a majd kancellár mondja majd ki.

Egy kívülálló szemével elég nehéz követni az eseményeket. Hallottam, hogy szeptembertől érkeznek külföldi diákok is.

A tervek szerint 24 gépészhallgató kezdi meg tanulmányait angol nyelven. A Stipendium Hungaricum ösztöndíjrendszer keretén belül érkeznek Brazíliából, Kínából, Indiából, Tunéziából, Thaiföldről, szerte a világból. Igen, ezek más külsejű emberek lesznek, amivel meg kell majd barátkoznia a városnak. No de egy egyetemi kampusz, az egyetemi kampusz és nyitott a világra

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés