Egy olvasónk azt kérdezte tőlünk, hogy a nyári aszályok idején eltűnő folyóvizek mellett a termál- és hévízkészletek is kimerülhetnek-e. A kérdés nyomán annak jártunk utána, milyen kincset rejt Vas megye földje, mennyire fenntartható a kitermelés, és milyen további lehetőségeket kínál a termálvíz hasznosítása.
Székely Edgár hidrogeológus mérnököt, vízügyi szakembert hívtuk segítségül, aki a készletek korlátairól, Bük és Sárvár adottságairól, valamint a geotermikus energia helyi lehetőségeiről is beszélt nekünk.
Mi a különbség a termálvíz, a hévíz és a gyógyvíz között? A hétköznapokban sokszor szinonimaként használjuk ezeket a kifejezéseket.
A termálvíz és a hévíz a mindennapi nyelvben és a szakmában is szinonimák. Olyan természetes felszín alatti vízre használjuk ezeket a megnevezéseket, amelynek a feltörési helyen mért hőmérséklete meghaladja a Magyarországon érvényes szabályozás szerinti minimumot, vagyis a 30 Celsius-fokot.
A gyógyvíz viszont más kategória. Ez egy hivatalos, jogi minősítés, amelyet csak olyan víz kaphat meg, amelynek gyógyító hatását orvosi vizsgálatokkal igazolták. Tehát nem minden termálvíz gyógyvíz.
Akkor térjünk rá az olvasónk kérdésére: a termálvízkészlet is kiapadhat? Előfordulhat, hogy egyszerűen elfogy a víz a kútból?
Igen, a termálvízkészlet is kimerülhet. A termálvíz természetes utánpótlódása rendkívül lassú, ezért ha gyorsabban termeljük ki, mint ahogyan a készlet megújul, a vízkészlet fogyni kezd.
Ehhez nem kell az utolsó csepp vizet is kitermelni. Ha a vízkivétel meghaladja az utánpótlódás mértékét, csökkenni kezd a vízadó réteg nyomása. Ha a kitermelés tartósan és jelentősen nagyobb a természetes utánpótlásnál, a nyomás drasztikusan visszaeshet. Ennek az lehet a következménye, hogy a korábban magától felszínre törő termálvizet már csak szivattyúval lehet felhozni.
Minden termálvízkészlet egyformán sérülékeny, vagy vannak olyan vízadó rétegek, amelyek gyorsabban képesek megújulni?
A föld alatti víztároló képződmények rendkívül különbözőek. Eltér a bennük tárolt víz mennyisége, az áramlás sebessége, a víz kora és a kémiai összetétele is.
A legfontosabb különbségeket a kőzet anyaga, a vízadó réteg mélysége és a víz természetes körforgásában betöltött szerepe határozza meg. Vannak jól és gyengén utánpótlódó rendszerek, de olyan zárt készletek is, amelyek gyakorlatilag nem újulnak meg.
Hogy egy adott helyen mennyi vizet lehet kitermelni, és hány kút létesíthető, azt mindig a helyi vízföldtani adottságok alapján kell meghatározni. Ha a kitermelés egyensúlyban van a természetes utánpótlódással, a rendszer akár évszázadokon keresztül is fenntartható lehet.
Egy termálkút műszaki élettartama ugyanakkor ennél jóval rövidebb: átlagosan mintegy 50 év. A kút és a hozzá tartozó gépészet idővel elhasználódik, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy maga a vízkészlet is kimerült.
Honnan lehet észrevenni, ha túl sok vizet veszünk ki egy készletből? Milyen jelekre kell figyelni?
A fenntarthatatlan kitermelésnek jól felismerhető fizikai és kémiai jelei vannak. Ilyen például a nyugalmi vízszint folyamatos süllyedése. Ha a szivattyúzást leállítjuk, de a kútban a víz szintje nem áll vissza a korábbi magasságba, hanem évről évre mélyebbre kerül, az figyelmeztető jel lehet.
Ugyancsak árulkodó a vízhozam csökkenése. A magától feltörő kutaknál kevesebb víz jön a felszínre, a szivattyúzott kutaknál pedig egyre mélyebbről kell kitermelni a vizet. Fontos azonban, hogy a hozamcsökkenésnek más oka is lehet: a kút meghibásodása vagy elöregedése szintén okozhatja.
A víz hőmérsékletének csökkenése, illetve a kémiai összetételének megváltozása, például a felhígulása szintén jelezheti, hogy megváltoztak a mélységi vízáramlás feltételei. Magyarországon a felszín alatti vizek, így a termálvizek is állami tulajdonban vannak. A fenntartható vízkészlet-gazdálkodásért a területi vízügyi igazgatóság felel.
Vas megye mennyire számít jó adottságú területnek? Bük, Sárvár, Vasvár és Szombathely termálvizei között is vannak különbségek?
Vas megye a gyógyvizek szempontjából változatos, kitűnő adottságokkal rendelkezik. A földtani és vízföldtani különbségek miatt Bükfürdőn, Sárváron és Vasváron is eltérő összetételű termálvízzel találkozunk.
Szombathely termálvize a sárvárihoz hasonló típusú, de a helyi vízföldtani adottságok szerényebbek: alacsonyabb a víz hőmérséklete és kisebb a vízhozam.
A geotermikus fűtés szempontjából Vasvár a kivétel: ott a távfűtés jelentős részben termálvízzel működik. A megye más részein a földtani adottságok nem igazán kedveznek az ilyen célú hasznosításnak.
A termálvíz hasznosításáról a legtöbbeknek a fürdők jutnak eszükbe, esetleg a fűtés. Milyen más lehetőségek vannak, és mennyire lehetne ugyanazt a vizet többféle célra is felhasználni?
Ez elsősorban a kitermelt víz hőmérsékletétől függ. A termálvíz hőtartalmát lépcsőzetesen, úgynevezett kaszkádrendszerben lehet a leghatékonyabban kihasználni: először a magasabb hőmérsékletet igénylő folyamatokban, majd a kisebb hőigényű felhasználások során.
Megfelelő hőmérséklet esetén szóba jöhet a villamosenergia-termelés, az élelmiszeripari aszalás és szárítás, a távfűtés és a használati meleg víz előállítása, valamint az üvegházak, fóliasátrak és halnevelő telepek fűtése is.
A hőenergetikai hasznosítás során a termálvíz zárt rendszerben, hőcserélőn keresztül adja át a hőjét. A lehűlt vizet ezután vissza kell sajtolni abba a föld alatti rétegbe, ahonnan kitermelték.
Ez azonban nem egyszerű feladat. A Magyarországon jellemző pannon homok- és homokkőrétegekbe történő visszasajtolás komoly műszaki kihívás, folyamatos karbantartást és jelentős energiát igényel. A geotermikus adottságok Magyarországon az Alföld déli és délkeleti részén, valamint a Kisalföldön a legkedvezőbbek. Szegeden működik Európa második legnagyobb távhőhálózata, amely a geotermikus energia hasznosításának jelentőségét is jól mutatja.
Vas megyében a vízföldtani adottságok miatt a kitermelhető termálvíz hőmérséklete nem éri el a nagyobb léptékű energetikai hasznosításhoz kedvező 70–90 Celsius-fokos tartományt, a visszasajtolás pedig szintén nehézségekbe ütközne. Emiatt az ilyen célú hasznosítás lehetőségei korlátozottak.
A visszasajtolás tehát kulcsfontosságú a vízkészlet védelmében. Mi történik, ha a kitermelt vizet nem juttatják vissza a föld alá? És miért nem lehet minden esetben visszasajtolni?
Energetikai célú hőhasznosításnál nagy mennyiségű vizet termelünk ki, ezért a fenntartható működéshez elengedhetetlen a visszasajtolás. Enélkül folyamatosan csökkenne a vízadó réteg nyomása.
A termálfürdők elhasznált vizét viszont tilos visszasajtolni, mivel a fürdés során szennyeződik. Ha ezt a vizet visszajuttatnánk a mélyben található tiszta vízkészletekbe, azok tartósan károsodhatnának. Vas megyében elsősorban a fürdőzéshez kapcsolódó termálvíz-hasznosítás jellemző, ezért itt általában nem alkalmaznak visszasajtolást. A kivétel Vasvár, ahol a távfűtéshez használt vizet visszasajtolják.
A geotermikus beruházások jelentős költséggel járnak, ezért fontos, hogy a kitermelt termálvíz hőtartalmát több lépcsőben, a különböző hőigényű felhasználási módokat egymásra építve hasznosítsák, a lehűlt vizet pedig visszasajtolják a föld alatti vízadó rétegbe.
A műszaki nehézségek sem elhanyagolhatók. A vízben lévő finom szemcsék eltömíthetik a befogadó kőzet pórusait. Amikor a mélyből felhozott, magas hőmérsékletű vizet lehűtjük, megváltozik a kémiai egyensúlya, és karbonátok, illetve vasvegyületek válhatnak ki belőle. Ezek szintén akadályozhatják a visszasajtolást.
Minél jobban lehűtjük a vizet, annál több hőt tudunk hasznosítani belőle, de annál nehezebb lehet visszajuttatni a föld alá. A hidegebb víz sűrűbb és viszkózusabb, ezért nagyobb szivattyúzási energiára van szükség.
Ha 20–30 évre előre tekintünk, Vas megyében inkább a termálvíz további hasznosításában van lehetőség, vagy már most is takarékosabban kellene bánnunk a készletekkel?
A megyében a fürdőzéshez kapcsolódó hasznosítás a meghatározó, és ezt a lehetőséget ki is használjuk. Bükfürdő és Sárvár országos szinten is a leglátogatottabb fürdők közé tartozik, jelentős termálvíz-kitermeléssel.
A hosszú távú fenntarthatóság érdekében takarékosan kell gazdálkodnunk a készletekkel. Ez a vízügyi igazgatóság és a vízügyi hatóság felelőssége, de az üzemeltetőknek és mindannyiunknak is érdeke.
További lehetőséget jelenthet a termálfürdők elfolyó, már használt vizében maradó hő kinyerése hőszivattyúval. Ezt a hőt jelenleg nem mindenhol hasznosítják, pedig megfelelő műszaki megoldással még energiát lehetne nyerni belőle.
A lakossági fűtésben és hűtésben is nagy lehetőséget látok a hőszivattyúk elterjedésében. A földhőszivattyúk például a mélyebb talajrétegek állandó, körülbelül 10–15 Celsius-fokos hőmérsékletét használják ki, 60–100 méteres szondák segítségével. Télen fűtésre, nyáron hűtésre, valamint használati meleg víz előállítására is alkalmasak. Elterjedésüket egyelőre a viszonylag magas kezdeti beruházási költség hátráltatja.
