Mint arról korábban hírt adtunk, a számos ellenzéki és civil tüntetésre sanda szemmel nézve "Békemenet Magyarországért" címszóval a Fidesz-szimpatizánsok is tüntetést szerveztek, azaz leginkább Bayer Zsolt, Bencsik András és a holdudvar további meghatározó személyiségei. Már szombat délután, jóval a négy órás kezdés előtt észlelni lehetett a főváros több pontján, hogy sokan készülnek a Hősök terére, hisz ismét előkerültek a zászlók, kokárdák, érezhető volt, hogy sokan alig várták már, hogy ezeket ismét csatasorba állítsák:
Sőt, olyan zászlók is felbukkantak, amik jóval több mint egy évtizeddel ezelőtti állapotokat idéztek fel. Ez valahol furcsának is tetszett, hiszen az alábbi lobogó mögötti párt akkor még bőven a balliberális tábort erősítette - a mai vonuláson viszont mind a bal, mind a liberális jelző leginkább mint szitokszó jelent meg.
Gyúltak a fáklyák, erre külön is osztagok szakosodtak, aki akart, kapott. És hát sokan akartak.
Óriási Demokrata-kampány az Andrássy-úton.
Ugyan láttunk kisimult arcú, svájcisapkás budai fiúkat és csillogó szemű szőkéket, és családokat is szép számban, a vonulók többségét egyértelműen a nyugdíjasok tették ki.
A menetet felvezető első sor a
nem leszünk gyarmat
feliratú tábla mögött...
...mögötte pedig a jobbos holdudvar: a Magyar Hírlap tulajdonosa, Széles Gábor, a bajusz alól mosolygó Demokrata-főszerkesztő Bencsik András, illetve a Magyar Hírlap-főszerkesztő Stefka István. Integettek lelkesen.
Az emberek pedig örültek, hogy a nyomdokukban lépdelhetnek.
Mi vagyunk a nép, a kétharmad.
Pataki Attila, divatdiktátor-szerepkörben.
Az Oktogonnál is sokan repesve várták a menetet, mentek a telefonok az ismerősöknek, rokonoknak, többen ügyetlenül, láthatóan először próbálkoztak a mobilos fényképezéssel. Nagy nap volt nekik ez a mai.
Az angol, német, és egyéb nyelvű táblák feltűnően megszaporodtak - úgy tűnt, a Fidesz-barátok feltétlenül tudatni akarták a külföldi sajtóval, hogy más vélemény is van Orbán Viktorral szemben, mint a kritika, és hogy nekik semmi gondjuk nincs a dilettáns, jogrendet cibálgató, rossz döntéseket hozó kormánnyal.
Francia nyelvű transzparens a Bajcsy-Zsilinszky út elején.
A magyar trikolór mindenféle formában felbukkant, láttuk fejdísz-szalagként, sapkán, köpenyként használva, itt meg dobbanó szívet ábrázolva.
Tudomásunk szerint nem volt ellentüntető, se provokátor, de az LMP azért kifüggesztett egy feliratot a székházából
Without Orbán
szöveggel, az addig csendes tömeg zúgolódott is egy sort, volt, aki prókátort kiáltott, más buzizott egy ízeset.
Az Alkotmány utca, ami a Kossuth térbe torkollt, teljesen betömődött a vonulókkal, pedig a menet vége állítólag ekkor még bőven az Oktogonon ballagott. Komoly szervezés előzhette meg a menetelést, az egykori polgári körök vezénylői valószínűleg ismét örömmel intézték el a fővárosba tartó buszok foglalásait.
Álljatok mellénk, mert lehet, hogy ti lesztek a következők!
A hiteles tájékoztatás világítótornya.
Akadtak az irdatlan tömegben, akik fenyegetőleg üzentek...
...mások pozitív vibrációkat küldtek a kormánynak...
...de az igazi sláger mégis az IMF és az Európai Unió verbális ütlegelése volt. Minden jel arra mutatott, hogy a Fidesz kiváló munkát végzett, hogy meggyűlöltesse ezeket a szervezeteket a szimpatizánsaival.
Még gyertyák is gyúltak, Szijjártó Péter valahol biztosan elmorzsolt ennek láttán egy könnycseppet.
Zászlók, táblák, címerek és a miniszterelnök feleségének, Lévai Anikónak az elkötelezett hívei.
Alliterációból ötös.
Zászlórengeteg a Kossuth téren - az emberek csoportjai folyamatosan cserélték le egymást, ahogy erre kérte is őket Bencsik András, hiszen helyet kellett adni az újonnan érkezőknek.
Ő egyébként nagyjából magánál tartotta a mikrofont, az emberekben meg a lelket olyan szövegekkel, miszerint ő ritkán hatódik meg, de ez most megtörtént, és hogy nézzük az arany galambokat, ez egy csoda (a Parlament felett repült egy kisebb flotta), valamint hogy ennyi szép arcú embert még nem látott így, egyben. Végül a demonstráció csendben, rendbontás nélkül, nyugodtan véget ért, és mindenki hazatért, Erdélytől Solymárig, Baranyától Gönyűig - mi pedig eltöprengtünk azon, vajon mi kéne ahhoz, hogy a párthűséget végre felülírja a józan ész. Talán egyszer erre is sor kerül, de az láthatóan nem holnap fog bekövetkezni.
