Divat a kapa: hogyan lesz kertész a betondzsungel lakójából?

Nem újkeletű trend, hogy zajos nagyvárosok parlagon hagyott területeit megművelje az ott lakó, de Magyarországra csak nemrég érkezett meg. Saját szemünkkel győződtünk meg róla, hogy néz ez ki.
 
 

Divat a kapa: hogyan lesz kertész a betondzsungel lakójából?

Nem újkeletű trend, hogy zajos nagyvárosok parlagon hagyott területeit megművelje az ott lakó, de Magyarországra csak nemrég érkezett meg. Saját szemünkkel győződtünk meg róla, hogy néz ez ki.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Divat a kapa: hogyan lesz kertész a betondzsungel lakójából?

Nem újkeletű trend, hogy zajos nagyvárosok parlagon hagyott területeit megművelje az ott lakó, de Magyarországra csak nemrég érkezett meg. Saját szemünkkel győződtünk meg róla, hogy néz ez ki.

Péntek délelőtt van, többszörösen halmozott gyerekzsivaj teríti be a Millenárist, a budai oldal közkedvelt szabadidős-kulturális központját, nem messze a Moszkva tértől. Aki jobban körülnéz, és lát is valamit a nap vakító sugaraitól, az nem csak a rendezvényhelyszínként funkcionáló épületeket veheti észre, de egy olyasvalamit is, aminek látványát eddig legfeljebb csak messzi vidékekhez kapcsolta - oda, ahol még élő csirkék kapirgálnak, az utca lakói köszönnek egymásnak, és nem robog el a ház előtt percenként ötven autó. Egy veteményeskert virít ugyanis a helyszín szélén, benne retekkel, eperrel, hagymafélékkel, fűszernövényekkel, salátával, minden földi jóval. Lecsós Kertnek hívják, és sokféle ember gondozza benne a maga kis földkockáját, nagymamától az egyetemistán át a színházigazgatóig.

Nem ez az egyetlen ilyen, a - földműveléshez még kötődő - falvak világát megidéző terület Budapesten: az elmúlt években gombamód kezdtek szaporodni az úgynevezett közösségi kertek, amik alulról jövő, civil szerveződésként arra vállalkoznak, hogy a szürke nagyvárosban lebontott házak után maradó foghíjaknak, kihasználatlan telkeknek új értelmet adjanak.

Az ötlet nem légből kapott: ez a típusú kertészkedés Európa nyugati országaiban és a tengerentúlon már évtizedek óta jelen van. Sőt, története egészen a harmincas évek gazdasági kríziséig, majd az azt követő második világháborúig is visszavezethető, amikor az élelmiszerhiány miatt egyesek az utolsó talpalatnyi földet is megművelték a házuk körül. Ma csak New Yorkban ötszáz közösségi kert működik, Amerikában és Kanadában pedig 18 ezernél is több.

Nem a vegyszerekre, igen a barátkozásra

A jó példát állító "mozgalom" éllovasa itthon a Kortárs Építészeti Központ, aminek munkatársai már 2010 óta azon fáradoznak, hogy létjogosultságot szerezzenek a közösségi kerteknek. Nem véletlen az akarás, hiszen egy ilyen kert lényege nem merül ki a finom terményekben: a KÉK szerint mindez sokkal inkább szól a szemléletváltásról, hiszen követhető példát mutat a környezettudatos életmódra - hiszen vegyszert például nem használhatnak, ez alapszabály -, valamint különböző hátterű embereket kovácsol csapattá, akik annak tudatában ragadnak ásót, hogy valami hasznos dolgot művelnek.

Közösségi kertek: erről van szó

Arról nem beszélve, hogy itt megtanulhatják, hogy „a répa nem csak sárga lehet, a cékla meg lehet csíkos is” - mondta el a KÉK részéről lapunknak Kertész Monika, aki mindvégig bábáskodott az újabb és újabb fővárosi közösségi kertek előkészítése mellett. Amikor pedig tettük volna fel a kérdést, hogyan indulhatott be mindez, amikor a honpolgár köztudomásúlag nem túl nyitott az újra, már vágott is közbe: ők iszonyatosan nagy érdeklődéssel találkoztak, amit jól jelez, hogy a Lecsós Kert 95 darab, egyenként 5-6 négyzetméteres parcellájára négyszeres túljelentkezés volt.

Monika elmondása szerint márciusban, amikor kisorsolták a parcellákat, kicsit azért el is akarták tántorítani a jelentkezőket, hogy csak azok maradjanak, akik tényleg komolyan gondolják: ennek jegyében egy profi kertész, a Corvinus Egyetemről érkezett Dr. Fekete Szabolcs vázolta fel, mire számítsanak, hogy a kert nem csak hobbi, törődni kell vele, nyáron például minden nap. „Aki még ezek után is úgy döntött, hogy bevállalja, és jön, azoknak jött a sorsolás. Hozzáteszem: volt, aki még életében nem látott kapát, mégis rettentően lelkes.”

Igenis aktív a magyar

Monika gondolataira a Védegyletnél dolgozó Keszthelyi Zsuzsa szavai is rímeltek: ő a nyolcadik kerületi Grund Kert ötletgazdájaként úgy véli, „lehet, hogy a magyar ember kiskapuzik, de ez a találékonyság pont kihasználható, csak egy kapcsolót kell átkattintani, eszközt adni a kezükbe.” Úgy tűnik ráadásul, hogy mások is díjazzák az ötletet, hogy zöldüljön Budapest: az ő közösségi kertjükhöz a terület befeketetője nem csak ingyen adta a terepet, de még a termőföldbe is beszálltak, a talajbevizsgáló cég pedig a "térítésmentes" szót írta válaszul az árajánlatkérésre.

Valami tehát elindult, alulról, derűlátóan, vastag borítékok nélkül. A KÉK-esek abban reménykednek, hogy példájukat sokan követik majd, és nem várnak a sült galambra, hanem létrehozzák környékükön a saját kertjeiket. Mert persze szép a balkonmuskátli, de még szebb egy darab föld, amin végre nem ízetlen paradicsom terem, és a saját tenyerünk közül nő ki.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés