Futottunk néhány kört a fővárosban a szabadságharc 163. évfordulóján, hiszen a város több pontján is ünnepelt több csoportosulás, főleg politikai határvonalak mentén elkülönülve egymástól. Reggel persze még mindenki egyenlő volt, a hivatalos állami ünnepség a szokásos zászlófelvonással kezdődött a Parlament előtt.
Költeményt lehetne faragni a magyar huszárutánpótlás díszeiről, amiket itt láttunk - mi a címeres lódresszt emelnénk ki.
Főleg a gyerekek élvezték, hogy együtt menetelhetnek a díszes pacikkal egészen a Nemzeti Múzeumig...
...és a rendőrállomány is megadta a kísérés módját a legmokányabb fekete gépeivel.
A lendületes vonulás természetesen nemzeties zenei aláfestéssel folyt. E kép kapcsán meg kell még említenünk, hogy a tubás úriember mögött nem szerkesztőségünk egyik közéleti témákban jártas munkatársa látható, mielőtt még bárki keresni kezdené a hasonlóságot!
A Múzeum Körutat ekkora már régen lezárták, hogy a terepet átadhassák a... lufiárusoknak is. Hisz a jogállamban mindenkinek helye van. Azt mondjuk nem értjük, miért kérdezték meg, hogy ugye nem lesz-e bajuk a fotóból, hiszen jogállamban ugye mindenki eleget tesz a kötelezettségeinek is, például ami a szabadtéri árusításra vonatkozik.
Nemzeti Ünnep Árusa 1.
Nemzeti Ünnep Árusa 2.
Nemzeti Ünnep Árusa 3. Ő már a kapu közelében állt, és hangosan zsidózva ajánlgatta az új, Heller Ágnesről szóló cikket. Hiába, ez már a hardcore nemzetiérzelműek felségterülete volt.
Mozdulni is alig lehetett a múzeummal szemben.
Mindenki képességeinek megfelelően nyomult egy kis látványért. A legrugalmasabbak persze most is a gyerekek voltak.
Aki bejutott, az természetesen nagyon örült.
Ha Gyurcsány látná ezt a tömeget, rosszul lenne
- hallatszott egy ízben a hátunk mögül.
Orbán Viktor a mikrofonnál:
Minden év március 15-én ide, a Nemzeti Múzeum lépcsőjéhez hoz minket a szívünk. Összejöhetnénk máshol is ezen a napon: szívesen látna bennünket a londoni Kossuth utca, a párizsi vagy a brooklyni Kossuth tér, de találkozhatnánk itt Pesten is a Hősök terén, ünnepelhetnénk a Kossuth téren Petőfi, vagy a legnagyobb magyar szobránál is, az akadémia tövében. Akárhány lehetőség adódna is, mi március 15-én mindig itt vagyunk. Engedelmeskedünk egy ősi parancsnak, egy történelmi mágnes vonzásának (...), mert a magyar legendárium szerint itt kezdődött minden.
A közönség reakciója alapján sokan egy személyi kultusz kellős közepén érezhették magukat, itt és most senkit nem érdekeltek a Fidesz jogállamot rizikóztató döntései, csak az, hogy a diadalittas szavakra egy emberként zúgjon a taps.
Ebben a lufiban semmi extrát nem fedeztünk fel, semmire nem emlékeztetett minket.
Márciusi ifjak, 2011.
Ekkor kaptunk egy fülest, hogy a Hősök terén a sokadik verziós gárda készül megemlékezésre. Valóban: közel ötszáz rendőr nézett farkasszemet vagy ugyanennyi árpádsávot lobogtató, a véleményét vissza egy pillanatig sem tartó gárdistával.
A kamerázás nagyon népszerű elfoglaltság lett a téren, nem csak a hatóság részéről.
Így néz ki az új gárdauniformis. Nem túl meggyőző, a németes vonal felől sikerült elmozdulni valamerre Oroszország felé.
Egy külföldi ortodox zsidó pár vonult át a téren, ők nem tudták, mibe csöppentek, de azért néhány gárdaszimpatizáns örömmel morogta feléjük, hogy
húzzatok vissza Auschwitzba.
Szerencsére tettlegesség nem történt, és a feszültségek is hamar eloszlottak, mindenki ment a dolgára
Délben a Pilvax-közbe hívta össze híveit az MSZP, Mesterházy Attila még egy nagyon rossz szóviccet is megengedett magának. Egyébként pedig kiállt a demokrácia és a szabadságjogok mellett, ésatöbbi sallang - az viszont fület szúrt beszédéből, amikor megemlítette, hogy bocs, de ők nem tudnak 1000-1500 forintot fizetni beépített tapsolóknak, ahogy a Fidesz tette azt a délelőtti ünnepségén. (Mint később az Origo révén kiderült, ez tényleg megtörtént.)
A hívek itt természetesen nem narancssárga sálban mutatkoztak. De nem ám!
Rajongás kézműves módszerekkel.
Az előző kép alanyát sikerült a tömegben is kiszúrnunk: Gyurcsány Ferenc egy iPhone4-gyel fotózott, karjai alatt Dobrev Klárával. Van egy tippünk, hogy a fotót mostanában nagyon vehemensen gondozott Facebook-oldalára készül feltölteni!
Idilli képpel szerettünk volna zárni, megtaláltuk az ideálist: Tarlós István virágai, csendélet, 2011. március 15.
