Cserga 

Cserga: „Az idegenvezető sokat beszél, de semmihez sem ért”

Már a rómaiak is építettek elkerülő utat, a középkorban mindent elhagyott tárgyat összeszedtek, kétszáz éve pedig a műkincstolvajok szállták meg a várost. Varga Péterrel, Csergával, a szombathelyi Romkertben sétáltunk egy jót.
 
 

Cserga: „Az idegenvezető sokat beszél, de semmihez sem ért”

Már a rómaiak is építettek elkerülő utat, a középkorban mindent elhagyott tárgyat összeszedtek, kétszáz éve pedig a műkincstolvajok szállták meg a várost. Varga Péterrel, Csergával, a szombathelyi Romkertben sétáltunk egy jót.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Cserga: „Az idegenvezető sokat beszél, de semmihez sem ért”

Már a rómaiak is építettek elkerülő utat, a középkorban mindent elhagyott tárgyat összeszedtek, kétszáz éve pedig a műkincstolvajok szállták meg a várost. Varga Péterrel, Csergával, a szombathelyi Romkertben sétáltunk egy jót.

- A város húsz évszázados történelméből találunk itt épületmaradványokat – kezdi a tárlatvezetést. A bejárattól balra például a középkori vár romjait látjuk, a vár addig állt, amíg Szily János püspök fel nem építtette a székesegyházat. A püspökvár elnevezés innen származik, 1792-től itt volt a püspöki rezidencia.

A középkori vár pedig a 4. századi helytartói palotára épült fel – mondja lelkesen. Ezt 1936 és 1943 között tárták fel. – Szóval – folytatja Cserga – a város történelmének minden fontosabb fordulópontjából találunk itt emlékeket.

- Valahol ott kezdődött – meséli -, hogy volt egy-két olyan kulcskönyv, amit szívesen olvastam. Az egyik egy szakújságíró könyve volt, aki résztvett a náci propagandában is, de később tudományos-ismeretterjesztésre adta a fejét. 1949-ben jelent meg A régészet regénye c. könyve, ami gyerekkorom nagy élménye volt. A könyvnek olyan sodra van, ami könnyen felkelti az ember érdeklődését. A másik Passuth László Megszólal a sírvilág c. műve, ami egy magyar régész pályafutását mutatja be.

Ezek aztán fokozták az érdeklődésemet a régészet iránt, pedig nagyon sok minden érdekelt, a csillagászat, a fotózás, a vallástörténet. Aztán elvégeztem egy idegenvezetőképző iskolát, és a Savaria Múzeumban kezdtem dolgozni. Azt szoktam mondani, hogy az idegenvezető sok mindenről tud beszálni, de semmihez sem ért.

Aki gatyába rázta a Római Birodalmat

Közben megérkezünk egy boltíves kapuhoz, megtudjuk, ez volt a császári helytartó palotájának fogadóépülete. A táskából előkerülnek a jegyzetek, egy rajzon mutatja az épület eredetijét, amely most is áll Trierben, a luxemburgi-német határon. - Savariában ennél kisebb volt a fogadóépület, de nem volt kevésbé impozáns – halljuk.

- 290-től helytartói székhely Savaria, tehát főváros és adminisztratív központ. Diokleciánusz császár idejében lett azzá, Konstantin pedig a mozaikot és a palotát építette. Konstantin nagyon fontos figura, mert ő rázza gatyába a Római Birodalmat – hangzik a nem teljesen autentikus magyarázat.

- A legfontosabb a motiváció – magyarázza -, mert ha valami érdekli az embert, akkor megkeresi a csatornákat, ahol hozzájuthat az infókhoz. Nagyon sok információhoz hozzá lehet jutni, jóhoz és rosszhoz is, de A régészet regényében lehet olvasni, hogy a legnagyobb felfedezéseket outsiderek csinálták. A feliratokat már nem ők fejtették meg, de elszántság, céltudatosság kell ehhez.

Fürdő fürdő hátán

Elkezd cseperegni az eső, Cserga mondja is, ha 1600 évvel korábban lennénk, nem áznánk, mert ahol állunk, egy fedett folyosó volt akkor. Kicsit arrébb meg már azt halljuk, hogy alattunk másfél méterre egy római fürdő van, arra épült rá a palota, és egy részéből újra fürdő lett.

- Kb. 1600 évet jöttünk lefelé a lépcsőn, most az 1600 évvel ezelőtti járószinten vagyunk – tudjuk meg. Ezt a szintet 1939-ben tárták fel, eredetileg ide akarták építeni a szomszédos kollégiumot, de a leletek miatt helyezték arrébb az építkezést. Közben a mozaikot védő épülethez érünk, a mozaikot 1939 február 10-én találták meg.

- Ez az egyik kedvenc helyem – mutatja Cserga – Géfin Gyula írta, hogy az ásatáskor egy nagy, fehér követ találtak másfél méter mélységben, körülötte pedig csodálatos mozaikok vannak. Így lett ez a hely a Romkert szülőhelye. Hiszen ekkor született a döntés, hogy nem épül ide kollégium, és itt régészeti park lesz – sorolja.

- Amit tudok, azt autodidaktaként gyűjtöttem össze, az a szerencsém, hogy a múzeumban olyan szakemberek társaságában vagyok, akikkel ezeket meg lehet vitatni. Az embert arra tanítják, hogy gondolkodjon és tisztelje a tényeket. Ami talán a legfontosabb dolog. Tehát, amikor elméleteket építek fel, akkor tényekre kell alapozni és nem arra, amit szeretnénk hinni.

Gondolok a honfoglalással kapcsolatos hagyományápolásokra. Tisztelem és becsülöm a hagyományőrzőket, de amikor szembemennek a tényekkel, azt már vallásnak nevezzük. Azt el lehet hinni, és lehet, hogy jó is annak, aki elhiszi, az is elképzelhető, hogy a dolgok egy része így is történt. De a tények figyelmen kívül hatása már tudománytalan. A tudomány tényeken alapszik, a vallás meg hiten. És ha a kettőt összekeverjük, abból nem jó dolgok szoktak kijönni.

Évszázadok között

- Jó másfél évig tart, amíg ezt az oldalt feltárják, a túlsó részt még nem – mutat a nemrégiben bezárt börtönépület irányába –, mert az az egyik kanonok kertje volt akkor. Arra a részre csak a háború után kerül sor - Azt is megtudjuk, hogy a mozaikot fedő épület 63 ezer pengőbe került, amit Géfin Gyula lobbizott ki annak idején.

Megkérdezzük, miért ilyen hullámos a mozaik felülete, kiderül, korábban földrengésre gyanakodtak, ami 456-ban volt és romba döntötte a várost. De később nyilvánvaló vált, hogy nem egy időben rongálódott a mozaik, hanem a falakról lezuhanó kövek okozták a felszín hullámosodását. Egyébként kézilabdapálya méretű volt a mozaikpadló, mint ilyen, a legnagyobb volt Pannóniában, ennek most kb. a tíz százalékát lehet látni.

- A másik kedvenc helyem a 60-as években került a felszínre – mutatja, miközben sétálunk egyet. Szentléleki Tihamérról beszél, aki – amellett, hogy feltárta az Iseumot - a Romkertben is sokat ásott. Háztömbök nyomait látjuk, ezek aránylag kicsik, 40-szer 60 méteresek voltak, egy részüket a helytartói palota építése tüntette el, ezek ugyanis még az 1. században épültek. Szóval, most közel újabb 300 évet mentünk vissza az időben.

- A régészet iránt 30 éve tart az érdeklődésem. Az ember, ugye, Egyiptommal, az egzotikus lelőhelyekkel, kalandokkal kezdi, aztán amikor bekerül egy múzeumba, látja, hogy a tárgyak, leletek kivallatása közel sem ennyire szenzációs. Bár szenzációs érzés, amikor az ember összerakja a különböző mozaikokat és felismeri az összefüggéseket, csak ez sokszor nagyon kemény babramunka.

Hetedik éve veszek részt a gyerekeknek szervezett régésztáborokban. Náluk is a motiváció a döntő, ha valaki eleve eljön egy ilyen táborba, akkor feltételezhető, hogy van egy ilyen érdeklődési köre. De a gyerekeket különböző mélységig érdeklik a dolgok. Van egy kemény mag, akik visszajárnak, nekik szól a Múzeumbogár Klub, amit Tóth Kálmán múzeumpedagógussal csinálunk. Ez már nem csak régészettel, hanem a muzeológia több területével is foglalkozik.

Tulajdonképpen közönséget toborzunk a múzeumnak. Mert a múzeum elveszítette a jellegzetességét, hiszen a médiában, interneten már nagyon sok mindent meg lehet nézni. De értő emberek segítségével megnézni az eredeti tárgyat, mégis nagyobb élmény.

Ezt a múzeumban volt szerencsém megtapasztalni, így aztán nem lett belőlem kutató, mert ahhoz más attitűd kell. Egyre jobban érdekelt a magyarországi régészet, és mivel a Romkertben dolgoztam, ezért elsősorban a római régészettel kerültem közelebbi kapcsolatba.

Nem kell mindent kiásni

Néhány méterrel arrébb megint 4. századi építkezés nyomait látjuk, közben Cserga azt mondja, nem lehet mindent megmutatni, hiszen a falakon látszik, hogy állandóan romlik az állapotuk. A megóvásuk nagyon drága lenne, hiszen például egy 3x4-es falfestmény megóvása többmillió forintba kerül.

Cserga szerint a mai régészetben és a műemlékvédelemben is egyre terjed a nézet, hogy nem kell mindent bemutatni, csak amit meg tudunk védeni. Amit nem, azt vissza kell temetni. Mint tették ezt a börtönfal melletti területen, ahol most a fű nő. Ezt is feltárták, tudják, mi van a földben, de visszatemették. - Azokat a területeket kell nyitva hagyni és bemutatni, amelyek különös jelentőséggel bírnak – összegez.

Közben a palota egy másik fürdőjéhez érünk, amit arról azonosítottak be, hogy alatta ki van építve a padlófűtés, de ezt a rendszert is visszatemették. - Gondoljunk bele – mondja Cserga -, hogy Savariában 450 évig voltak rómaiak. És abba is, hogy mondjuk az elmúlt 50 évben mekkorát változott a város. Így bátran el lehet képzelni, milyen változások voltak 450 év alatt.

- Van egy arc poeticám: ha az ember csinál valamit, akkor azt a lehető legjobban csinálja. Biztos, hogy úgy nem fog menni, de ez olyan, mint a buddhizmus. Európában nem létezik buddhizmus, mert a minket körülvevő élet nem teszi lehetővé. Elmélyültséget, elvonultságot igényelne.

Másik kedvenc mondásom, hogy nincs igazság, de törekedni kell rá, és mindig keresni kell. És ha az ember így tesz, akkor jó úton jár, még akkor is, ha tudja, hogy soha nem fogja megtalálni.

Aki elfoglalta Jeruzsálemet

200 évet ugrunk vissza az időben, ahogy lesétálunk az egyik lépcsőn. Az ott látható út a palotaépítésnél (4. század) már nem volt a felszínen, eltűnt. Egyenetlen a felszíne, Cserga szerint azért, mert a talált bazaltköveket folyamatosan építették be az útba. Ma ezt úgy mondanánk, hogy kátyúztak.

Felmegyünk a Romkert Ady tér felőli részén lévő dombra, ezt volt a fallal kerített ókori város nyugati széle. – Innen látjuk Savaria legrégebbi arcát – mutatja lelkesen Cserga. Alattunk az I. század elejéről való útkereszteződés a városfallal, balra egy Mercurius-templom, amelynek leleteit a Savaria Múzeum őrzi. Cserga hangsúlyozza, ilyen régi leleteket a városban nem lehet látni, a főtéri bank üvegpadlója alatti útfelület olyan 50-100 évvel későbbi.

Domiciánusz császár idejére teszik, aki Vespasianusz fia volt, Vespasianusz pedig Titusz testvére, aki elfoglalta Jeruzsálemet. Domiciánusznak tulajdonítják, hogy ő indította meg a nagy kőépítkezéseket Savariában, a városfal és a szentély is ebben az időszakban épült.

- Dolgoztam azért régészeti feltáráson is, ha az ember múzeumban dolgozik, erre is sor kerül. Figyelemmel kísérhettem a leletek útját a gödörtől a kiállítótérig, és azért ez egy roppant izgalmas dolog.

Például most került elő egy új lelet, ami bizonyítja, hogy az Iseumot már a római korban átépítették. Leverték a vakolatot, a régi, kidobott vakolatot Sosztarics Ottó találta meg a szentély háta mögött. Hihetetlenül izgalmas, hogy a herculaneumi Isis-képhez hasonló nőalakot is találtak.

Ezek fantasztikus dolgok, és itt van egy nagy különbség a magyarországi és a nyugati régészet között. Ez sok mindentől függ, mondjuk a közönség befogadóképességétől, a sajtótól, a kutatók rátermettségétől, hogy színesen tudják bemutatni a jelentőségét annak, amit csinálnak. De nézem az ismeretterjesztő csatornákat, és látom, hogy ugyanolyan jelentőségű leleteket mutatnak be világszenzációként, mint ami nálunk 30-40 éve ott van a raktárban.

A veteránoknak elegük volt a fegyvercsörgésből

- Nézzünk át a túloldalra, ott egy teljesen más képét láthatjuk a városnak - tanácsolja Cserga. Át is megyünk az Ady tér felőli oldalra, itt megy az egykori Borostyánkő út. Látjuk az egykori vámállomás alapjait, innen került elő egy nagyon értékes lelet, egy vámbélyegző, ami egyedülálló a világon. – Ez a lelet a jelentőségéhez máltatlanul mellőzve van – mondja.

Kicsit értetlenkedünk, úgy tudjuk, a Borostyánkő út másik vége az Iseum előtt, a mai Rákóczi utcánál vezetett, Cserga kijavít, a mai Mátyás király utcánál, az Iseum mögött. De nincs félrevezetés, egyszerűen több útból állt a Borostyánkő út. Tulajdonképpen arról van szó, hogy ahol most állunk, az az elkerülő út volt, nyugatról elkerülte a várost.

Itt zajlottak a katonai mozgások és a távolsági kereskedelem. A városba vezető utakon meg a célforgalom közlekedett. Cserga mosolyog, azt mondja, a leszerelt veteránoknak baromira elegük volt a fegyvercsörgésből, nyugalmat akartak, ezért a távolabbra utazókat nem engedték be a városba. Így a belváros tulajdonképpen sétatérként, promenádként szolgált.

- Néha elgondolkodik az ember, hogy tulajdonképpen mekkora üzlet ez is, és a dolgok jelentősége csak attól függ, hogy mit hol találnak meg. Például Londonban előkerül egy kőkoporsó, benne egy hosszúkás parfümös üveggel. 2003-ban Répceszentgyörgyön ugyanilyen koporsót találtak, ugyanilyen üvegekkel, de a londoniról mindenki tudott, a répceszentgyörgyiről meg alig valaki.

Vagy ha a Nemzeti Múzeumban nézelődöm, rá kell jönnöm, hogy semmivel sem vagyunk alávalóbbak Európa más múzeumainál, mert olyan kincseket őrzünk, amilyenek Európában sehol nincsenek.

A középkori kőrablás

- Itt volt a város kereskedelmi központja – mutat körbe a vámállomásnál. – Ez volt a vám, az összes többi pedig fazekasműhely és a fazekasok lakóépületei. Volt egy kisebb jelentőségű kereskedelmi út is, ami a mostani MMIK sarkánál ment át a Perintig, ahol valószínűleg gázló volt, mert hidat nem találtak.

Cserga szerint ezeket a dolgokat nagyon fontos lenne a közönség elé tárni, persze, érdeklődés is kell hozzá. Aztán felidézi a szombathelyi ásatásokat, 1939-ben volt az első, amikor a mai Romkertet megtalálták, 1955-ban ásták ki az Iseumot. 1990-től aztán olyan nagyméretű ásatások indultak, amelyek hatalmas mennyiségű ismeretanyagot hoztak a felszínre. És minden adat újabb megoldandó kérdéseket vet fel, amit a kutatónak kell megoldania.

- Én nem vagyok kutató – mondja -, de nagyon érdekel, hogy milyen következtetéseket vonnak le a leletekből. Ami aztán vagy beigazolódik, vagy a későbbi eredmények megcáfolják. Itt is két különböző periódus látható, az egyik út 1800 éves, az útszegélyek meg egy másik korból származnak. A bazaltkövek egy részét Géfin Gyula ásatásakor illesztették bele az útba.

Megtudjuk, hogy a középkorban valóságos kőrablás zajlott a területen, a köveket elhordták az építkezésekhez, ezeket pótolták ki a feltáráskor, hogy érzékelhető legyen az útfelület. Cserga hangúlyozza, két súlyponti helye van a Romkertnek, az egyik a korábban látott mozaik, a másik pedig az eredeti Borostyánkő út, ami itt halad el a lábunk alatt.

- A szakmát lehet jól és rosszul csinálni, de ha az embernek nincs hivatástudata, akkor csak rosszul megy. Vannak dolgok, amiket meg lehet tanulni, és vannak, amiket nem. Van, amihez adottsága van az embernek, és ha olyan szerencséje van, mint ahogy nekem, akkor előbb-utóbb találkoznak. Egy dolgot nem lehet megspórolni, éppúgy, mint a zenében, a munkát.

Az embernek tudnia kell, hogy mire vállalkozik, és igenis van, amikor azt kell mondani, hogy nem. És az emberek manapság elfelejtettek nemet mondani, a hülyeségre mindenki gondolkodás nélkül rábólint.

1800 évig tartó építkezés

Közben elérkezünk a Kiskar utca felé nyíló kapuhoz, mellette a nyolcszög alapú épület, Cserga mutatja, hogy a falán még látható az eredeti rómaikori festés, ami minimum 1600 éves. Itt gyakorlatilag a középkori vár alapjait látjuk, a templom sarkánál valamikor egy lakótorony állt, amit erre az oktogonra építettek rá.

- Itt látható, hogy ezen a helyen közel 18 évszázadon keresztül egyfolytában építkeztek – halljuk. A leghosszabb ideig a középkori vár állt, már a Karoling-korban, 860-ból már van egy okleveles említése, még a honfoglalás előtti időkből. Cserga szerint kimondhatjuk, hogy ez Magyarország legrégebbi kővára. Csak kevésbé látványos, mint az ismertebb várak, mert nem sok maradt meg belőle. A vár addig állt, amíg fel nem épültek a jelenleg is látható barokk épületek, ezért nagyon kevés a középkori lelet.

- Pedig a középkori vár területe volt a leghosszabb ideig lakott, valószínű, hogy ha ott valaki pénzt vesztett el, akkor azt valaki meg is találta – mondja Cserga. Vagyis, ezért is kevés a középkori lelet. Ráadásul Szombathely a kincsvadászok kedvelt terepe volt, nagyon sok műkincsrablás történt itt az 1800-as években, ezt dokumentumok is tanúsítják.

- A zene? Ez egy kettős világ, dr. Jekill és Mr. Hyde. Említettem, hogy nagyon sok minden érdekelt, a zene is. Ebből mára maradt az idegenvezetés meg a zene. Ahogyan romlik a szemem, az irodalom egyre inkább háttérbe szorul, nehezen olvasok. A zenében pedig inkább a fül számít. A zenével is egymásra találtunk.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés