Az első kerület csúcsa, Buda várának környéke több szempontból is egy elkülönülő sziget a nagyváros zajában. Először is azért, mert ide már nem nagyon talál fel a nagyváros zaja. A turisták annál inkább, belőlük rendre itt találjuk a legnagyobb népsűrűséget. Mindeközben pedig az itt lakók részesülnek az egyik legdicsőségesebb panorámában és nyugalomban. Sajnos ez a nyugalom olyan fokra hág, hogy az mintha elcsendesítené még az olyan izgalmas helyek létezését is, mint a 2400 négyzetméteren elterülő Sziklakórház.
Ami bár nem tartozik a legolcsóbb múzeumok közé, mégis maradandóbb élményt nyújt sok másiknál. A "hagyományosabb" múzeumok után ezért úgy döntöttünk, benyomulunk a mélyére, és megmutatjuk, mit nem szabad kihagyni, ha hirtelen az ölünkbe esne Budapesten egy-két szabad óra.
Eleve ritkaság egy olyan múzeum, ahol a tárlatvezetés egy egykori természetes barlangrendszerben folyik, aminek később az emberi kéz adott funkciót. A negyvenes években világháborús légókórházat alakítottak ki itt, 56-ban Forradalmi Kórház lett belőle, a hidegháborús bővítési munkálatokat követően pedig titkos atombunker.
Amit tudtak, eredeti állapotában hagytak, a bevezető folyosón pedig rögtön bombázás hangjai adják meg az alapzöngét. Ekkor még nem tudjuk, hogy ezt a nyomasztó atomszférát később csak tovább erősítik a szűk, mindenfelé kanyargó járatok, meg az, hogy egyre intenzívebben tudatosodik bennünk: itt nem fogunk egy szál ablakkal sem találkozni. Ha valamikor, hát most hálát adunk azért, hogy nem vagyunk klausztrofóbiások. És hogy nem ijedünk meg néhány megfagyott ábrázatú viaszfigurától - ők illusztrálják ugyanis a magunk mögött hagyott múltat, embernagyságban, korabeli eszközökkel a kezükben, jellemzően valamilyen cselekvés közepette.
Ahogy megyünk előre a jellegzetes koszosfehér-barna négyzetrácsos padlón, amivel máig találkozhatunk felújítatlan posztszocialista épületekben, egyre több árnyalatot kap a kép, ami felépül a szemünk előtt: például amikor Anikó, a túravezetőnknek felcsapott programkoordinátor közli, hogy ostrom idején akár 700 ember is összezsúfolódott, a személyzet pedig konkrétan itt, a föld alatt élt. Biztosra veszem, hogy ezek után a hegy gyomrában kifejezésről nem feltétlenül gyerekkorom ijesztő sorozata jut majd eszembe.
Régi műtő = mai horror
A legidegborzolóbb egyébként az, amikor behatóbban is szemügyre vesszük a korabli eszközöket, amik akkor természetes kellékek voltak, ma viszont egyik-másiktól bármikor felsikoltanánk. A vízgőzös sterilizációs szoba, a barna csövek, a robosztus katonai röntgen, a fél évszázaddal ezelőtti szikék - amik az idelátogató orvosok szerint nem sokat változtak -, a hatalmas kloroformos (annak idején ezzel altattak) palack ma már inkább egy menekülős horror kellékei lehetnének.
Erre amúgy profin rá is játszik a Sziklakórház: esténként zseblámpás túrákat is szerveznek, amikor lekapcsolják a rendes izzókat, aztán ijedezhetünk a fénynyalábjaink elé kerülő üveges tekintetű műpáciensektől.
Persze a múzeum véletlenül sem a vicceskedésről szól. Nem csak a tűrőképességet próbára tevő, irtózatos túlzsúfoltság volt itt a második világháború idején - a három beteg egyetlen ágyon nem volt ritka látvány -, de történt olyan is, hogy az építkező németek véletlenül felrobbantottak egy vízvezetéket, ami után a kórház hetekre víz nélkül maradt, ez pedig borzalmas fertőzéshez vezetett. A 35 fokos hőséggel küzdő, szétdohányzott helyiségekben ugyan gyógyítás folyt, mégsem nehéz elképzelni, hogy ez egy kisebbfajta földi pokol volt az ide kerülteknek. Vagyis föld alatti.
Emberek az embertelenségben
Ez a Sziklakórház mottója, amit eléggé plasztikusan sikerült érzékeltetni. De a kezdetleges hadiorvosláson túl beleláthatunk a polgári légvégedelem ténykedésébe, és megtekerhetünk egy kísérteties hangú légvédelmi szirénát is, ami a túrakezdő robbanáshangokkal együtt végül vérfagyasztó keretbe helyezi a huszadik század második felének magyar történelmét.
Ha történelemtanár lennék, és egyetlen fontos tárlatra vihetném csak el a diákjaimat, nem kérdés, hogy mi lenne a célpontunk.
A Sziklakórház elérhetősége, jegyárai errefelé.
