Miért most szakadt el a cérna az embereknél?
Ha politikai folyamatokat elemzünk, akkor nagyon fontos, hogy ne tévesszen meg minket az, amit a saját környezetünkben, a saját közösségi médiás oldalunkon látunk, vagy amit mi magunk a dolgokról gondolunk. Az embereknél - így, ebben az általános formában - nagyon ritkán szakad el a cérna, és most is hibát követünk el, ha azt gondoljuk, hogy az elmúlt napok váratlan eseményei azt jelzik, trendforduló történt és holnap megbukik a kormány.
Kétségtelen, hogy meglepően sokan mentek ki Budapesten az utcára, ahogy az is szokatlan volt, hogy vállaltan jobboldali emberek is kifejezték csalódottságukat. Ez is az igazság része, ezt is hülyeség eltagadni. Ugyanakkor a politikai realitás egyértelmű: amíg a Fidesz közel kétmilliós tábora nem kezd elolvadni, vagy a kormányváltás kívánó szavazók nem sorakoznak fel egyetlen politikai erő mögé, addig - bármi is történjen a budapesti utcákon - a kormánypárt marad a következő választás esélyese.
Meddig tarthat ez a lendület?
Egy évvel a választás előtt szerintem arra kell számítani, hogy a hevület napról-napra fokozódik, minden oldalon. A kormány is egyre többet tesz bele, miközben minden erejével a saját szavazóihoz beszél, egyre több ellenszenvet kelt a kormányváltást kívánó választókban.
Ez újra és újra katalizálja majd a tiltakozásokat is, a zaj, a hangerő és a durvaság is egyre erősödik majd, ami persze nem csoda, hiszen a politikai tét valóban jelentős. Ha nem is abban a formában, ahogy ezt a politikusok megfogalmazzák, de az tagadhatatlan, hogy 2018 tavasza sorsdöntő vagy sorsfordító lehet sok politikai szereplő számára.
Lehet-e a tiltakozásoknak hatása a választásokra?
A matekról már beszéltem: a magyar választási rendszerben a Fidesz addig nem kerülhet bajba, amíg a kétmilliós tábora intakt, kitartó, és amíg az ellenzéki oldalon nem koncentrálódnak a szavazók. Eddig is azt gondoltam, és a mostani események csak megerősítettek abban, hogy azt mondjam: szerintem nem láttunk, nem tudunk még mindent a 2018-as választások előtti helyzetről.
A szavazók egy jelentős része csak az egyre erőteljesebb kampányban szembesül majd a választási alternatívákkal, akkor gondolja át komolyabban a döntését, és ez az időszak még tartogathat meglepetéseket. Valószínűnek tartom, hogy lesznek még komolyabb elmozdulások a pártok támogatottságában, ahogy azt is elképzelhetőnek gondolom, hogy olyan események is jöhetnek, amelyek valóban alkalmasak arra, hogy ezek a mozgások valóban bekövetkezzenek. Szerintem nincs tehát igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy eldőlt a választás, nincs tétje a voksolásnak.
Visszafogja-e ez bármiben a kormányt, vagy a tüntetések fedezékében szépen megkaparint még mindent, amit csak lehet. Pl. Mészáros Lőrinc most vette meg a fél Balatont.
Nem érdemes összekeverni a kormány közelében tevékenykedő gazdasági szereplők döntéseit a politikusok megfontolásaival. Az egyik a szerzésről, a pénzről szól, a másik a szavazatokról, a hatalomról. A mostani kormányról sok minden lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy ne törődne a választói reakciókkal.
Folyamatosan figyelik a közvéleményt, rengeteget erőforrást fordítanak ezekre a belső kutatásokra. Politikai kormányzásról beszélünk: a politikai szempont - mi segít hatalomban tartani a Fideszt - minden mást megelőz, felülír. Bármit elengednek, bármiről lemondanak, ha az veszélyezteti a politikai célt.
Ugyanakkor nem az érdekli őket, hogy általában mit gondolnak az emberek, hanem elsősorban a saját szavazóikra figyelnek. Bármennyire furcsa ezt kimondani, de éppen ezért
visszafogást
,meghátrálást
,korrekciót
csak a Fidesz szavazói tudnának kikényszeríteni, illetve azok az irányvonallal elégedetlen vagy a politikai jövőjüket féltő kormánypárti politikusok, akiknek a szavára adnak, cselekedeteire figyelnek ezek a szavazók. Másnak, beleértve a teljes magyar ellenzéket, erre nincs esélye. .Egyre több volt Fidesz-szavazó áll ki a nyilvánosság elé csalódottságával. Indíthat ez cunamit?
Minden eset érdekes, tanulságos, de azt azért látni kell, hogy a tábor nagyon lojális, fegyelmezett, összezáró. Nagyon kevés példát tudunk arra mondani, hogy kormánypárti politikai szereplő nyilvánosan kritizálta volt a kormány döntéseit. Miközben tudjuk, hogy a háttérben nagyon sok az elégedetlenség, a bizonytalanság vagy éppen csak az aggódás, hogy valóban jó irányba mennek-e a dolgok, jóra használja-e a kormány a bizalmat, a nyilvánosság elé alig-alig lép ki valaki. Amíg a Fidesz látványosan nem indul meg a lejtőn, addig szerintem nem is lehet ilyesmire számítani.
Látható, hogy a Fidesz beleállt a harcba, egyre hevesebben sorosoznak. Hogyan hathat ez a tüntetésekre?
Erre próbáltam utalni korábban, amikor azt állítottam, hogy a saját tábor megdolgozása, motivációjának erősítése, félelmeinek felkorbácsolása természetesen hatással van a másik oldalra is. Amikor a Fidesz megnevezi, felépíti az ellenségeit, elsősorban azzal a céllal, hogy aztán látványosan megharcoljon velük és még látványosabban legyőzze őket, akkor ez a saját szavazóknak szól elsősorban, de persze a másik oldalt is eléri, feltüzeli.
Eddig sem az eleganciájáról és a visszafogottságáról volt híres a magyar politika, de ami most jön, az sokakat meg fog viselni. Nagy türelem és higgadtság kell majd mindenki részéről, hogy ne szabaduljanak el az indulatok. A legjobb az lenne, ha a politika nem csak kihasználni szeretné ezt a helyzetet, hanem néha abban is elkötelezett lenne, hogy egyben tartsa az országot.
Orbán láthatóan a nemzetközi, sőt világpolitika erőterébe akart kerülni, most viszont Trumptól is pofonokat kap. Mi lehet a következő lépése?
Nagy meglepetésre nem számítok, hiszen a pálya kijelölt, ismert. Minden jelző értéktelített, de az EU-val szembeni retorika és a Putyinhoz való közeledés - bármilyen jelzőkkel is írjuk le - nehezen vitatható. A magyar miniszterelnök ezen az úton halad évek óta. Alapvetően maga jelölte ki saját maga számára, de persze kényszerpályává is vált: egy újabb radikális fordulatra már sem a magyar politika, sem a nemzetközi világ nem lenne fogékony.
