A szombathelyi szimfonikusok csúcsterméke lett, nincs annyi széria a Hollywood Classicsból, amire ne fogynának el azonnal a jegyek. Idén, a tizedik jubileumi válogatása három napon át full nézőtérrel pörög, és még legalább ugyanennyi házra való közönséget lehetne toborozni rá. Ezt nem is én mondom, hanem Kiss Barna zenekar igazgató, akivel a tűzijáték előtt, még a vörös szőnyegen futottunk össze.
Aztán szólt James Bond, lőtték az Iseumból a színes petárdákat fel az égbe, megcsodáltuk, megtapsoltuk...
Kellemes otthonosságban, nagy rutinban telt ez a csütörtöki premier, koktélos bárzenés körítéssel, tizenegy óráig meg se álltak a filmzenék. Kimazsolázták a szervezők az elmúlt évekből mindazt, amiért magam is megkedveltem ez a filmzenei puccparádét. Maradt persze a habos-babos, csöpp sznobizmussal és késhegynyi giccsel megfűszerezett körítés, viszont az idők során mindehhez maximális zenei és színpadi profizmus társult.
Megszoktuk az extra kényeztetést is: a bejáratnál osztogatott kézműves ajándékcsokit (azonban nem lehet szó nélkül hagyni, idén extra finom volt)
A HC-t, mostanában mindenki csak így hívja, Mérei Tamás indította el. Kereken tíz éve, és mára egyértelmű: zseniális ötlet volt. Jó volt látni, épp ezért is, hogy a zűrös és zavaros szétválás után Mérei Tamás is beült a Savaria Szimfonikus Zenekarba csellózni, szólamvezetőnek.
Persze én is nosztalgiázom, a tízből egyet-kettőt biztosan kihagytam, de például, erre még jól emlékszem, tavaly is elégedetten távoztam: állat volt, ahogy a Dallas és a Kill Bill 
Állat volt, ahogy a Dallas és a Kill Bill soundtrackje felrobbantotta a Bartók Termet 2017. November 10. 11:16 soundtrackje felrobbantotta a Bartók Termet. Láttam erős és gyengébb énekeseket, kaptam csúcsra járatott nagy kedvenceket, volt sok minden. Aztán pár éve az is bebizonyosodott, ez a filmzene-projekt tényleg a végtelenségig folytatható. Szereti ezt Szombathely.
A védjegy neve (a zenekaron túl): Pejtsik Péter
Aki nem csak karmesteri szerepben van jelen mindvégig a produkcióban, hanem - most már lányával, Pejtsik Pannával együtt - a filmzenéket is újrahangszereli. És van, amikor maga elé kapja az elektromos csellóját, és valami őrületet robbant ki: most épp a Mission Impossible-lel.
Szimpatikus személyisége, vibráló zenei egyénisége idén is húzta magával a szombathelyi csapatot. Most azzal is megörvendeztette a szombathelyi közönséget, hogy saját betétdalt szerzett a Hollywood Classicsnak. Videóra is vettük, hogyan tálalta ezt (vigyázat, ez is amatőr lesz):
A zenekar mögött a kivetítőn pörögtek a filmes motázsok (takkra működik már minden, profi vágásokkal), gyerekkorom mozijai, azokból is, köszönhetően a jubileumi válogatásnak, tényleg a legjobbak. Nincs is üresjárat, megszólalt: a Forrest Gump, az E.T., a Jurassic Park, a Vissza a jövőbe, a Mission Impossible és a 007-es, aztán a Valami Amerika, Különben dühbe jövünk meg sok más.
Nekem mind közt tegnap este a Schindler listája volt a legszebb. John Williams amúgy is a filmes zeneírók között nagy kedvencem, Bozsodi Lóránt I. hegedűs viszont úgy játszotta szólóját, hogy kijöttek a könnyeim.
Kolovratnik Krisztián, mint műsorvezetőt már tavaly megdicsértük: nemcsak sármos pasi, hanem abból a fajtából való, aki nem erőlködik kényszeredett poénokon, vannak saját gondolatai, idén is ügyes konferanszié.
Beszéljünk kicsit a sztárvendégekről is
Király Viktor - vagy öt éve volt már sztárvendég – kimódolt hangú vérprofi, de most sem látom annyira erős, karizmatikus énekesnek. Sokat rontott rajta nadrágja, valahogy nem rá szabták ezt a trendi mackós-zakós hacukát. A nézők egyetlen negatív megjegyzése a szünetben - ahogy a folyosón hallom - ennyi volt: Viktor nadrágja.
Viszont ahogy Sam Smith-féle James Bond betétdalt énekelte, le a kalappal! Hallgassák meg, saját füllel:
Radics Gigivel nincs gond, meseszép ebben az nagyestélyi mélyzöld-fekete kockás ruhában, nehéz olyan magyar énekesnőt találni, aki ezeket a a filmbetétdalokat szebben és technikásabban interpretálná.
Ez a felvétel is amatőr lesz, de a hangulat miatt, gondoltam megosztom. Ilyen az, ha Tompos Kánya Magányos csónakját Radics Gigi énekli:
A zenekar énekkari minőségben is megmutatta magát, nem is egyszer. Vicces volt. Ezt muszáj muszáj volt lejegyeznem.
