December 31. a petárda napjaként vonul be a történelembe, az osztrák pirotechnikai piac teljes kínálata rázúdult Szombathelyre, kedves kis városunk szilveszter éjjelén még öt kilométer távolságból is úgy festett, mint Bejrút egy kommerszebb, unalmas napon. Ami robbanhatott, az robbant is, illetôleg minden repült, amibe egy kis töltetet pakoltak - önmagukat lövôk elônyben.
Ahhoz képest, hogy új évezred kezdôdött, amolyan lanyha after party kerekedett az ünnepbôl, tavaly ugyanis akkora hűhót csapott a világ 2000-nek, hogy szinte elfeledkezett az idei nyitányról. Pedig - a XXI. század a miénk, mint azt már tudjuk, négy kereket, Kaya Ibrahimot, Fradi-pályát mindenkinek, továbbá elôre a dakota harci ösvényen, cél a tipikus magyar Kövér László, bajusz, barna szem, engedmény csak annyi, hogy a kékszeműek miniszterelnökök is lehetnek. (Copyright: Kondor Katalin interjúja a hatalmasságokkal, arról, hogyan néz ki az igazi magyar.)
Tiszta szerencse, hogy a politikusok nem találták ki, hogy tulajdonképpen nekik köszönhetô az új század, akár avatni is lehetne, Szabó János fellövi az elsô rakétát, amit néhány kisgazda magyar szuronnyal levadász, a NATO meg elmegy a sunyiba.
Amúgy a műsorokon látszott, hogy a népek - meg a showbusiness szereplôi - úgy belefáradtak a napi kabaréba, hogy már csak bágyadt, renyhe poénokra futotta. Meg Lajosra és népi szórakoztató együttesére, de már ezen sem lehet nagyon poénkodni, elvégre Motörhead-del, vagy Judas Priest-tel elég nehéz az óesztendôt búcsúztatni össztársadalmi szinten. (Vesd össze: olyan műsort kell készíteni, amit néznek.)
Na valami ilyesmi lebegett a puskapor mellett a levegôben, vége lett annak az esztendônek, amirôl egy évig sikerült vitatkozni, hogy a huszadik századot zárja, avagy a huszonegyediket kezdi. Most végre tutkó a dolog, biztos 21, reméljük nyerô lesz, Black Jack-en mindig bejön, remek érzés, a kassza fizet, mi magunk meg úgy hisszük, eztán mindig nyerôk leszünk.
Hátha most tényleg így lesz.
(Krámer)
