Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Gépeltérítők és légimarsallok a szombathelyi légtérben

Szombathelyen is volt már példa gépeltérítésre, pedig a fegyveres biztonsági őr is volt a gépen.

Világszerte vitákat szított az az amerikai rendelet, amely a 2003-as év utolsó napjaiban lépett hatályba. E szerint egyes gépek csak akkor léphetnek az Egyesült Államok légterébe, ha azokon speciálisan kiképzett fegyveres őrök is vannak. A légimarsalloknak nevezett biztonsági őrökre akkor lehet szükség, ha hírszerzési információk nyomán terrortámadás gyanúja merül fel.

Magyarországon már 1949-ben voltak légimarsallok
A légimarsallok utaztatása újszerűnek tűnhet, pedig az ötlet régi múltra tekint vissza. Magyarországon az ÁVH már 1949-ben bevezette a határvédelem állományából kikerülő „utaskísérők” alkalmazását. Az intézkedésre egy Pécsről nyugatra szöktetett, a Maszovlet kötelékébe tartozó Li-2-es polgári repülőgép adott okot.

A civil ruhás ávósok jelenléte mégsem hozott teljes sikert. S itt kapcsolódik be a történetbe Szombathely. Az a város, amelyik repterének köszönhetően nap mint nap Budapestről érkező polgári gépeket fogadott. A szombathelyi repülés történetét gépeltérítési akciókkal a legendás 1956-os esztendő színesítette.

Kalandos út a „kalózok paradicsomába”
Az első gépeltérítésre 1956. július 13-án, pénteken került sor. A Budapestről 13 óra 50 perckor elindult járat utasai látszólag egy szombathelyi ifjúsági találkozóra igyekeztek, ám a városba soha nem érkeztek meg. Az akció részleteire a sikeres gépeltérítők egyikének évtizedekkel később hazaküldött leveléből derült fény. Polyák György és társai az előre megbeszélt jelre, használhatatlan fegyverrel és puszta ököllel ugrottak neki a személyét nem elég jól álcázó ávósnak.
Közben a gép zuhanni kezdett, majd a pilótafülkéből újabb katona került elő. Polyák bőven szerzett sérülést a fejét érő pisztolycsapásoktól, de sikerült a fegyvert megszereznie és a plafonba lőnie. A pilóta „megadjuk magunkat” szavakkal adta át a gépet Polyáknak, aki nem először vezetett repülőgépet. Az emberek a földről rémülten figyelték a kéményekig leereszkedő, hánykolódva száguldó gépet, amely alacsony röptével a radarokat kikerülve suhant át a határon.

Mindenkit elvittek Nyugat-Németországba
A korabeli sajtó – amely a gépen tartózkodó avósokról említést sem tesz - légikalózoknak titulálta a szabadságra vágyó, a disszidálás különös módját választó géprablókat. „Az történt, hogy a társadalom söpredékéből kikerült néhány bandita előre eltervezetten, szervezetten azzal a céllal ült a gépre, hogy azt erőszakkal megkaparintja, és olyan tájakra vezeti, amelyről úgy véli, hogy a kalózok paradicsoma. Így jutott el a repülőgép Nyugat-Németországa, ahol épségben földet ért.” Polyákot évtizedekkel később is halálos ítélet várta hazájában.

Az eset kapcsán kiadott hivatalos közlemény szerint „magyar a kormány intézkedik, hogy a gép utasai és személyzete mielőbb visszatérhessenek hazájukba.” Arról nincs hírünk, hogy végül mikor és hányan érkeztek haza a gépen utazók közül, de valaha pletykák keringtek arról, hogy a többi utas sem hadakozott kézzel-lábbal a „kényszerű” disszidálás ellen. Sőt.

Tűzharc a fedélzeten
A második gépeltérítés 1956 októberének közepén, a forradalom előtt alig néhány héttel esett meg. A kiszemelt járat reggel 7 óra 10 perckor indult Budapestről, és rendben megérkezett Szombathelyre.
A gondok akkor kezdődtek, amikor a gép ismét a magasba emelkedett, hogy folytassa útját Zalaegerszeg felé. A Vasmegye című lap tudósítása szerint a „néhány perccel a szombathelyi felszállás után a banda három – géppisztollyal, pisztollyal, kalapácsokkal, baltával, feszítővassal és robbanó gyutaccsal felszerelt – tagja fegyvert rántott és felszólította az utasokat, hogy tartsák fel kezüket. Miután a BM államvédelmi szervéhez a lakosság részéről már korábban bejelentés érkezett, hogy valamelyik repülőgép ellen támadás várható, a BM államvédelmi szervének két tisztje is elhelyezkedett az utasok között. Mikor a banditák előrántották és az utasokra szegezték a fegyvereiket, ők is azonnal akcióba léptek.”

A tűzharc alatt a gép visszafordult és újra Szombathely felé vette az irányt, ahol a belügyi szervek már várták őket. A négy szökni vágyó közül egy belehalt sérüléseibe. Az illetékeseknek egy ötödik szövetkező is a látómezőjükbe került, aki „már korábban Szombathelyre utazott, hogy később csatlakozzék a támadókhoz”. Egyes források szerint a terroristának nevezett géprablókat mind lemészárolták, s tetemeiket elrettentő példaként hagyták kiterítve feküdni a szombathelyi reptéren.

Utószavak – golyózápor a disszidálni vágyókra
1990-ben egy a gépeltérítésekről megemlékező cikkre reagálva levél érkezett a Vas megyei napilap szerkesztőségébe. Az aláíró dr. Torjay Walter szombathelyi orvos volt, akit az októberi gépeltérítést követően ÁVH-s tisztek vittek a sebészetre, ahol legnagyobb megdöbbenésére budapesti bérmakeresztfia, a húszéves Kabók Sándor feküdt a műtőasztalon. Amikor már tudott beszélni, elmondta keresztapjának, hogy mi történt aznap a Budapest – Szombathely - Zalaegerszeg járaton. „Öten szövetkeztek géprablásra, hogy Nyugatra szökjenek. A találkára az ötödik nem jött el. Valószínűleg ő volt az áruló. A fiúkat a gépen már várták az ávósok, s egy adott pillanatban golyózáport zúdítottak rájuk! Egy görög származású fiú azonnal meghalt, Kabók Sanyi súlyosan megsérült. Hasát és combját találta el a golyó. Félholt volt már, amikor a gép Szombathelyre ért. Itt az ávósok lábánál fogva kirángatták a gépből, közben rúgdosták. Tiborc doktor szerencsésen megoperálta, közben kitört a forradalom.”

Dr. Torjay Walter állítása szerint a gépet végül is nem térítették el Nyugatra, az Szombathelyen szállt le az ávósok parancsára, az ő golyózáporuk után. A júliusi gépeltérítés hőse, Polyák György pedig egyenesen egy megfélemlítésnek szánt véres színjátékot látott az októberi tragédiában.

A golyó ütötte lyukak régen nem okoztak óriási tragédiát
Ennyi tehát a múlt. Fegyveres harcok a menetrendszerinti járatokon, amelyekre azért volt lehetőség, mert ezekben a gépekben nem volt túlnyomás, és a géptörzs akár egy géppisztoly-sorozatot is el tudott viselni. A golyó ütötte lyukak nem okoztak óriási tragédiát, hiszen gyakran a gépek ajtaját is leszerelték megkönnyítve az ejtőernyősök kiugrását.

No de mi történne napjainkban, ha egy fegyveres biztonsági őr, egy huszonegyedik századi légimarsall kerülne szembe terroristákkal? A fegyveres összeütközés végzetes lehetne, hiszen a tizenegy kilométer magasságban repülő gépen elég lenne egyetlen kis lyukat ejteni (például egy ablakon) a tragédiához. Miután ilyen magasságban a külső légnyomás ötöde a tengerszinten mérhetőnek, a lyukon át a belső túlnyomás miatt a levegő olyan erővel áramlana kifelé, hogy a törzs könnyedén szétrobbanna.

Kedves Olvasó!
Kérjük, támogasd havonta rendszeresen a Nyugat.hu szerkesztőségének a munkáját! Mert veletek együtt tudjuk kideríteni, megírni, megmutatni, hogy mi történik körülöttünk.
Köszönjük!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Kultúra

Tovább az oldalra