Világszerte vitákat szított az az amerikai rendelet, amely a 2003-as év utolsó napjaiban lépett hatályba. E szerint egyes gépek csak akkor léphetnek az Egyesült Államok légterébe, ha azokon speciálisan kiképzett fegyveres őrök is vannak. A légimarsalloknak nevezett biztonsági őrökre akkor lehet szükség, ha hírszerzési információk nyomán terrortámadás gyanúja merül fel.
Magyarországon már 1949-ben voltak légimarsallok
A légimarsallok utaztatása újszerűnek tűnhet, pedig az ötlet régi múltra
tekint vissza. Magyarországon az ÁVH már 1949-ben bevezette a határvédelem
állományából kikerülő utaskísérők alkalmazását. Az intézkedésre egy
Pécsről nyugatra szöktetett, a Maszovlet kötelékébe tartozó Li-2-es polgári
repülőgép adott okot.
A civil ruhás ávósok jelenléte mégsem hozott teljes sikert. S itt kapcsolódik be a történetbe Szombathely. Az a város, amelyik repterének köszönhetően nap mint nap Budapestről érkező polgári gépeket fogadott. A szombathelyi repülés történetét gépeltérítési akciókkal a legendás 1956-os esztendő színesítette.
Kalandos út a kalózok paradicsomába
Az első gépeltérítésre 1956. július 13-án, pénteken került sor. A
Budapestről 13 óra 50 perckor elindult járat utasai látszólag egy szombathelyi
ifjúsági találkozóra igyekeztek, ám a városba soha nem érkeztek meg. Az akció
részleteire a sikeres gépeltérítők egyikének évtizedekkel később hazaküldött
leveléből derült fény. Polyák György és társai az előre megbeszélt jelre,
használhatatlan fegyverrel és puszta ököllel ugrottak neki a személyét nem elég
jól álcázó ávósnak.
Közben a gép zuhanni kezdett, majd a pilótafülkéből újabb katona került elő.
Polyák bőven szerzett sérülést a fejét érő pisztolycsapásoktól, de sikerült a
fegyvert megszereznie és a plafonba lőnie. A pilóta megadjuk magunkat szavakkal
adta át a gépet Polyáknak, aki nem először vezetett repülőgépet. Az emberek a
földről rémülten figyelték a kéményekig leereszkedő, hánykolódva száguldó
gépet, amely alacsony röptével a radarokat kikerülve suhant át a határon.
Mindenkit elvittek Nyugat-Németországba
A korabeli sajtó amely a gépen tartózkodó avósokról említést sem tesz
- légikalózoknak titulálta a szabadságra vágyó, a disszidálás különös módját
választó géprablókat. Az történt, hogy a társadalom söpredékéből
kikerült néhány bandita előre eltervezetten, szervezetten azzal a céllal ült a
gépre, hogy azt erőszakkal megkaparintja, és olyan tájakra vezeti, amelyről úgy
véli, hogy a kalózok paradicsoma. Így jutott el a repülőgép Nyugat-Németországa,
ahol épségben földet ért. Polyákot évtizedekkel később is halálos ítélet
várta hazájában.
Az eset kapcsán kiadott hivatalos közlemény szerint magyar a kormány intézkedik, hogy a gép utasai és személyzete mielőbb visszatérhessenek hazájukba. Arról nincs hírünk, hogy végül mikor és hányan érkeztek haza a gépen utazók közül, de valaha pletykák keringtek arról, hogy a többi utas sem hadakozott kézzel-lábbal a kényszerű disszidálás ellen. Sőt.
Tűzharc a fedélzeten
A második gépeltérítés 1956 októberének közepén, a forradalom előtt
alig néhány héttel esett meg. A kiszemelt járat reggel 7 óra 10 perckor indult
Budapestről, és rendben megérkezett Szombathelyre.
A gondok akkor kezdődtek, amikor a gép ismét a magasba emelkedett, hogy folytassa
útját Zalaegerszeg felé. A Vasmegye című lap tudósítása szerint a néhány
perccel a szombathelyi felszállás után a banda három géppisztollyal, pisztollyal,
kalapácsokkal, baltával, feszítővassal és robbanó gyutaccsal felszerelt tagja
fegyvert rántott és felszólította az utasokat, hogy tartsák fel kezüket. Miután a
BM államvédelmi szervéhez a lakosság részéről már korábban bejelentés érkezett,
hogy valamelyik repülőgép ellen támadás várható, a BM államvédelmi szervének
két tisztje is elhelyezkedett az utasok között. Mikor a banditák előrántották és
az utasokra szegezték a fegyvereiket, ők is azonnal akcióba léptek.
A tűzharc alatt a gép visszafordult és újra Szombathely felé vette az irányt, ahol a belügyi szervek már várták őket. A négy szökni vágyó közül egy belehalt sérüléseibe. Az illetékeseknek egy ötödik szövetkező is a látómezőjükbe került, aki már korábban Szombathelyre utazott, hogy később csatlakozzék a támadókhoz. Egyes források szerint a terroristának nevezett géprablókat mind lemészárolták, s tetemeiket elrettentő példaként hagyták kiterítve feküdni a szombathelyi reptéren.
Utószavak golyózápor a disszidálni vágyókra
1990-ben egy a gépeltérítésekről megemlékező cikkre reagálva levél
érkezett a Vas megyei napilap szerkesztőségébe. Az aláíró dr. Torjay Walter
szombathelyi orvos volt, akit az októberi gépeltérítést követően ÁVH-s tisztek
vittek a sebészetre, ahol legnagyobb megdöbbenésére budapesti bérmakeresztfia, a
húszéves Kabók Sándor feküdt a műtőasztalon. Amikor már tudott beszélni, elmondta
keresztapjának, hogy mi történt aznap a Budapest Szombathely - Zalaegerszeg
járaton. Öten szövetkeztek géprablásra, hogy Nyugatra szökjenek. A találkára
az ötödik nem jött el. Valószínűleg ő volt az áruló. A fiúkat a gépen már
várták az ávósok, s egy adott pillanatban golyózáport zúdítottak rájuk! Egy
görög származású fiú azonnal meghalt, Kabók Sanyi súlyosan megsérült. Hasát és
combját találta el a golyó. Félholt volt már, amikor a gép Szombathelyre ért. Itt
az ávósok lábánál fogva kirángatták a gépből, közben rúgdosták. Tiborc doktor
szerencsésen megoperálta, közben kitört a forradalom.
Dr. Torjay Walter állítása szerint a gépet végül is nem térítették el Nyugatra, az Szombathelyen szállt le az ávósok parancsára, az ő golyózáporuk után. A júliusi gépeltérítés hőse, Polyák György pedig egyenesen egy megfélemlítésnek szánt véres színjátékot látott az októberi tragédiában.
A golyó ütötte lyukak régen nem okoztak óriási
tragédiát
Ennyi tehát a múlt. Fegyveres harcok a menetrendszerinti járatokon, amelyekre
azért volt lehetőség, mert ezekben a gépekben nem volt túlnyomás, és a géptörzs
akár egy géppisztoly-sorozatot is el tudott viselni. A golyó ütötte lyukak nem
okoztak óriási tragédiát, hiszen gyakran a gépek ajtaját is leszerelték
megkönnyítve az ejtőernyősök kiugrását.
No de mi történne napjainkban, ha egy fegyveres biztonsági őr, egy huszonegyedik századi légimarsall kerülne szembe terroristákkal? A fegyveres összeütközés végzetes lehetne, hiszen a tizenegy kilométer magasságban repülő gépen elég lenne egyetlen kis lyukat ejteni (például egy ablakon) a tragédiához. Miután ilyen magasságban a külső légnyomás ötöde a tengerszinten mérhetőnek, a lyukon át a belső túlnyomás miatt a levegő olyan erővel áramlana kifelé, hogy a törzs könnyedén szétrobbanna.
