Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Gépeltérítők és légimarsallok a szombathelyi légtérben

Szombathelyen is volt már példa gépeltérítésre, pedig a fegyveres biztonsági őr is volt a gépen.

Világszerte vitákat szított az az amerikai rendelet, amely a 2003-as év utolsó napjaiban lépett hatályba. E szerint egyes gépek csak akkor léphetnek az Egyesült Államok légterébe, ha azokon speciálisan kiképzett fegyveres őrök is vannak. A légimarsalloknak nevezett biztonsági őrökre akkor lehet szükség, ha hírszerzési információk nyomán terrortámadás gyanúja merül fel.

Magyarországon már 1949-ben voltak légimarsallok
A légimarsallok utaztatása újszerűnek tűnhet, pedig az ötlet régi múltra tekint vissza. Magyarországon az ÁVH már 1949-ben bevezette a határvédelem állományából kikerülő „utaskísérők” alkalmazását. Az intézkedésre egy Pécsről nyugatra szöktetett, a Maszovlet kötelékébe tartozó Li-2-es polgári repülőgép adott okot.

A civil ruhás ávósok jelenléte mégsem hozott teljes sikert. S itt kapcsolódik be a történetbe Szombathely. Az a város, amelyik repterének köszönhetően nap mint nap Budapestről érkező polgári gépeket fogadott. A szombathelyi repülés történetét gépeltérítési akciókkal a legendás 1956-os esztendő színesítette.

Kalandos út a „kalózok paradicsomába”
Az első gépeltérítésre 1956. július 13-án, pénteken került sor. A Budapestről 13 óra 50 perckor elindult járat utasai látszólag egy szombathelyi ifjúsági találkozóra igyekeztek, ám a városba soha nem érkeztek meg. Az akció részleteire a sikeres gépeltérítők egyikének évtizedekkel később hazaküldött leveléből derült fény. Polyák György és társai az előre megbeszélt jelre, használhatatlan fegyverrel és puszta ököllel ugrottak neki a személyét nem elég jól álcázó ávósnak.
Közben a gép zuhanni kezdett, majd a pilótafülkéből újabb katona került elő. Polyák bőven szerzett sérülést a fejét érő pisztolycsapásoktól, de sikerült a fegyvert megszereznie és a plafonba lőnie. A pilóta „megadjuk magunkat” szavakkal adta át a gépet Polyáknak, aki nem először vezetett repülőgépet. Az emberek a földről rémülten figyelték a kéményekig leereszkedő, hánykolódva száguldó gépet, amely alacsony röptével a radarokat kikerülve suhant át a határon.

Mindenkit elvittek Nyugat-Németországba
A korabeli sajtó – amely a gépen tartózkodó avósokról említést sem tesz - légikalózoknak titulálta a szabadságra vágyó, a disszidálás különös módját választó géprablókat. „Az történt, hogy a társadalom söpredékéből kikerült néhány bandita előre eltervezetten, szervezetten azzal a céllal ült a gépre, hogy azt erőszakkal megkaparintja, és olyan tájakra vezeti, amelyről úgy véli, hogy a kalózok paradicsoma. Így jutott el a repülőgép Nyugat-Németországa, ahol épségben földet ért.” Polyákot évtizedekkel később is halálos ítélet várta hazájában.

Az eset kapcsán kiadott hivatalos közlemény szerint „magyar a kormány intézkedik, hogy a gép utasai és személyzete mielőbb visszatérhessenek hazájukba.” Arról nincs hírünk, hogy végül mikor és hányan érkeztek haza a gépen utazók közül, de valaha pletykák keringtek arról, hogy a többi utas sem hadakozott kézzel-lábbal a „kényszerű” disszidálás ellen. Sőt.

Tűzharc a fedélzeten
A második gépeltérítés 1956 októberének közepén, a forradalom előtt alig néhány héttel esett meg. A kiszemelt járat reggel 7 óra 10 perckor indult Budapestről, és rendben megérkezett Szombathelyre.
A gondok akkor kezdődtek, amikor a gép ismét a magasba emelkedett, hogy folytassa útját Zalaegerszeg felé. A Vasmegye című lap tudósítása szerint a „néhány perccel a szombathelyi felszállás után a banda három – géppisztollyal, pisztollyal, kalapácsokkal, baltával, feszítővassal és robbanó gyutaccsal felszerelt – tagja fegyvert rántott és felszólította az utasokat, hogy tartsák fel kezüket. Miután a BM államvédelmi szervéhez a lakosság részéről már korábban bejelentés érkezett, hogy valamelyik repülőgép ellen támadás várható, a BM államvédelmi szervének két tisztje is elhelyezkedett az utasok között. Mikor a banditák előrántották és az utasokra szegezték a fegyvereiket, ők is azonnal akcióba léptek.”

A tűzharc alatt a gép visszafordult és újra Szombathely felé vette az irányt, ahol a belügyi szervek már várták őket. A négy szökni vágyó közül egy belehalt sérüléseibe. Az illetékeseknek egy ötödik szövetkező is a látómezőjükbe került, aki „már korábban Szombathelyre utazott, hogy később csatlakozzék a támadókhoz”. Egyes források szerint a terroristának nevezett géprablókat mind lemészárolták, s tetemeiket elrettentő példaként hagyták kiterítve feküdni a szombathelyi reptéren.

Utószavak – golyózápor a disszidálni vágyókra
1990-ben egy a gépeltérítésekről megemlékező cikkre reagálva levél érkezett a Vas megyei napilap szerkesztőségébe. Az aláíró dr. Torjay Walter szombathelyi orvos volt, akit az októberi gépeltérítést követően ÁVH-s tisztek vittek a sebészetre, ahol legnagyobb megdöbbenésére budapesti bérmakeresztfia, a húszéves Kabók Sándor feküdt a műtőasztalon. Amikor már tudott beszélni, elmondta keresztapjának, hogy mi történt aznap a Budapest – Szombathely - Zalaegerszeg járaton. „Öten szövetkeztek géprablásra, hogy Nyugatra szökjenek. A találkára az ötödik nem jött el. Valószínűleg ő volt az áruló. A fiúkat a gépen már várták az ávósok, s egy adott pillanatban golyózáport zúdítottak rájuk! Egy görög származású fiú azonnal meghalt, Kabók Sanyi súlyosan megsérült. Hasát és combját találta el a golyó. Félholt volt már, amikor a gép Szombathelyre ért. Itt az ávósok lábánál fogva kirángatták a gépből, közben rúgdosták. Tiborc doktor szerencsésen megoperálta, közben kitört a forradalom.”

Dr. Torjay Walter állítása szerint a gépet végül is nem térítették el Nyugatra, az Szombathelyen szállt le az ávósok parancsára, az ő golyózáporuk után. A júliusi gépeltérítés hőse, Polyák György pedig egyenesen egy megfélemlítésnek szánt véres színjátékot látott az októberi tragédiában.

A golyó ütötte lyukak régen nem okoztak óriási tragédiát
Ennyi tehát a múlt. Fegyveres harcok a menetrendszerinti járatokon, amelyekre azért volt lehetőség, mert ezekben a gépekben nem volt túlnyomás, és a géptörzs akár egy géppisztoly-sorozatot is el tudott viselni. A golyó ütötte lyukak nem okoztak óriási tragédiát, hiszen gyakran a gépek ajtaját is leszerelték megkönnyítve az ejtőernyősök kiugrását.

No de mi történne napjainkban, ha egy fegyveres biztonsági őr, egy huszonegyedik századi légimarsall kerülne szembe terroristákkal? A fegyveres összeütközés végzetes lehetne, hiszen a tizenegy kilométer magasságban repülő gépen elég lenne egyetlen kis lyukat ejteni (például egy ablakon) a tragédiához. Miután ilyen magasságban a külső légnyomás ötöde a tengerszinten mérhetőnek, a lyukon át a belső túlnyomás miatt a levegő olyan erővel áramlana kifelé, hogy a törzs könnyedén szétrobbanna.

❤️ Nélküled nem tudjuk megírni! Ajánld fel adód 1%-át a Nyugat.hu-nak
Adószámunk: 18889332-2-18 Nyugat Média és Világháló Egyesület
Segítség és letölthető nyilatkozat ide kattintva érhető el.
Köszönjük nektek! ❤️

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Kultúra

Tovább az oldalra