Dúl a szerelem Velence nyóckerében – meglestünk egy próbát a Kőszegen

A színpadon Velence külvárosa, most még kibelezett és üres a színpadképben, az első rendelkezőpróbán járunk.

Sodró Eliza valami emelvényféleségen áll, mögötte Bajomi Nagy György, épp szerepe szerint morog vele, miért is nem megy már be a házba, mit csinál az utcán… Hegedül, mondja, egy óriási olaszos-giccses nyalókával a kézben, amit most egy kólásüveg helyettesít. Előttünk, itt és most született meg ez a poén. Egy gróf átlibben a színen, baseballsapkáján lazán fityeg egy napszemüveg, ő a nyári kőszegi várszínházi csapat kihagyhatatlan tagja, Epres Attila.

Epres Attila a kólásüvegnek álcázott nyalókával

Vágvölgyi Bálint

Napoztatjuk mi is a vállunkat, ahogy előttünk a székeken a fiatal színészek teszik. Vitathatatlan előnye ez is egy szabadtéri próbának, lehet közben barnulni.

Elnézegetném álló nap, miként formálódik egy jelenet, de szünet következik. Indulunk beszélgetni.

A héten kezdték a munkát, épp hogy túl vannak az első öltöző- és olvasópróbán, a tegnapjuk, mesélik a színészek, még a zenetanulással telt. Most álltak Goldoni Terecskéjével először színpadra, „még mindig nagyon puhatolózós szinten vagyunk” – teszik hozzá.

Velence, karnevál, habkönnyű vígjáték. Amiben mindenki – ne lepődjünk meg – a szerelmet kergeti, ez vár ránk, és Goldoni, akivel nem lehet mellényúlni, olyan, mint a biankó csekk.

A rendező, Kelemen József

Vágvölgyi Bálint

Bajomi Nagy Györgynek és Sodró Elizának Kőszeg akár hazai pálya is lehetne

A szombathelyi színház színésze, Bajomi most játszik először itt. Nem sokat pihent - meséli, két napja lett vége a szombathelyi évadnak, és már elkezdték az itteni munkát. De jó ez így, mosolyog:

- Én vagyok Fabrizio, az idős úr, akinek a lakásában valamiért mindig nagyon büdös van. A mai napig nem derítettük ki, miért, de megoldjuk:) Sodró Eliza az unokahúgom, és férjhez akarom adni, mindenáron, egy olyan emberhez, aki méltó rá. Később persze az is kiderül a darabban, hogy a választott férfi tényleg megfelelő-e.

Középen Bajomi Nagy György, mellette Sodró Eliza

Vágvölgyi Bálint

Sodró Eliza, aki az idei szezonig a szombathelyi színház színésznője volt, és a jövő évadtól a Radnóti csapatát erősíti, szintén nem játszott még a Várszínházban. Most Gasparinát alakítja a Terecskében:

- Egy félig úrilányt, akinek az édesapja egy elszegényedett nemes. Itt él a külvárosban, de azt képzeli magáról, hogy nagyon finom hölgy, aki többre érdemes, mint hogy ezen a helyen éljen. Aztán érkezik egy gróf, aki alaposan felbolygatja az életét. Most azt látom, remek nyári szórakoztatás lesz, jó a csapat, és mi is jól szórakozunk.

A rendezővel, Kelemen Józseffel már dolgoztunk együtt az egyetemen, tanárom volt Kaposváron, így egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon odafigyel majd minden apró részletre. Precíz ember, nagyon jó vele dolgozni, mindenre kiterjed a figyelme, és roppant igényes, finom rendező.

Vágvölgyi Bálint

Eliza a Karneválszínházban még játszik Szombathelyen, de addig is próbálja menedzselni a költözést, ugyanis szeptembertől a Radnóti Színház tagja lesz, ahol az „Iván, a rettenet” című Bulgakov-darabban kezd, ifjabb Vidnyánszky Attila rendezésében; Valló Péterrel pedig a Rózsavölgyi Szalonban dolgozik majd együtt.

Goldoni igazi színházi reformer volt

Kelemen József két évvel ezelőtt már játszott Kőszegen a Vízkeresztben, felejthetetlen jelenet volt, ahogy görög hercegként egy fürdőkádban feszített. Most viszont egész más szerepben van jelen, ő a rendező:

- Alapvetően színész vagyok, de sokat rendezek is, így kaphattam a felkérést a várszínháztól. Mindenképpen szerettünk volna idén valami klasszikus vígjátékot játszani, ám Shakespeare például az utóbbi években többször is előkerült, így számtalan variáción keresztül jutottunk el végül Goldonihoz, és a Terecskéhez. Ez egy kis létszámú darab, az úgynevezett környezetkomédiák közül való. A várszínház közönsége pár éve láthatta már a szerzőtől a „Chioggiai csetepatét” és a „A kávéházat” is, a Terecske a harmadik hasonló stílusú, ám legkevesebbet játszott rokon darabja.

Kelemen József, a Terecske rendezője

Vágvölgyi Bálint

Goldoni igazi színházi reformer volt, igyekezett szakítani a commedia dell’ arte figuráival, és azzal a szabállyal, hogy csak a nemesekről lehet beszélni: elmerült a kisemberek életközösségében, és ezzel a történettel megpróbálta egyúttal a problémáikat is felszínre hozni.

Az előadás pedig mi másról is szólhat, mint a szerelemről és a féltékenységről. Minden nő, aki itt, ebben a kis közösségben, ezen a terecskén megfordul, férfit akar szerezni magának, ha idősebb, ha fiatalabb. A mókához nagyszerű színészeket sikerült megnyernünk, úgyhogy egy működőképes kis vígjáték lesz.

Epres Attilával

Vágvölgyi Bálint

Elárulja még, hogy a díszletvilággal és a jelmezekkel nem Goldoni korát idézik meg, hanem a huszadik századba csempészik át, ott tartják a történetet: „Viszont nem akartam teljesen maivá tenni, bár ezek a figurák most is megélnének, akár a mieink is lehetnének. Ha átfordítanánk Magyarországra, akkor a cselekmény biztos egy nyolckeres történet lenne.”

Már-már tradíció, mintha saját társulata lenne a Kőszegi Várszínháznak, úgy járnak vissza évről-évre színészek.

Itt van mindjárt a darab zenei felelőse és színésze, Némedi Árpád, aki nélkül nincs várszínházi előadás és zene, valamint Epres Attila, aki évek óta szintén állandó visszatérő, ahogy a Vígszínház színésznője, Szilágyi Csenge is. Takács Katalin Kaposvárról érkezik, a zalaegerszegi társulatból Ecsedi Erzsébetre és Pap Lujzára számíthatunk, a szombathelyi szálat Bajomi és Sodró Eliza mellett Hartai Petra és Jámbor Nándor erősíti. Ők szintén annyiban kapcsolódnak a rendezőhöz, Kelemen Józsefhez, hogy most diplomáztak a Kaposvári Egyetemen, és tanítványai voltak.

Vágvölgyi Bálint

Feltűnik még Rózsa Krisztián, aki szintén Kaposváron végzett, és most egy alternatív színházban, a K2-ben játszik. És ki ne hagyjuk, Szalai József készítette a díszleteket, Cselényi Nóra pedig a jelmezekért felel.

Egyszóval, nem akármilyen, hanem egy újabb kedves-lelkes-szellemes előadás készül Kőszegen, ami kötelező jelleggel ajánlott minden épp nem nyaraló unatkozónak. És a nem unatkozó nyaralóknak.

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!