A tettek beszélnek? II. - Így élt Bakay Szilárd

Ki tudja, hogy Szombathelyen élt egy ember, akit meghurcolt a Gestapo, mert megszervezte Horthy kiugrási kísérletét, majd kivégezte a GPU, mert Rákosinak útjában volt? Bakay Szilárd nevének tisztásra mosásáért régóta küzd családja.

Ki tudja, hogy Szombathelyen élt egy ember, akit meghurcolt a Gestapo, mert megszervezte Horthy kiugrási kísérletét, majd kivégezte a GPU, mert Rákosinak útjában volt? Bakay Szilárd nevének tisztásra mosásáért régóta küzd családja.

Jó egy héttel ezelőtt Bakay Szilárd életét és tetteit A tettek beszélnek? (I) - Így élt Bakay Szilárd 2001. April 10. 01:41 ismerhették meg, most pedig családja eddig küzdelmét mutatjuk be

Előléptetés és rehabilitálás

Tíz évvel ezelőtt Bakay Szilárd katonai nagyságát részben elismerték: 1991. március 15-én posztumusz vezérezredessé léptették elő, az erről szóló okmányt a Magyar Köztársasági elnök, Göncz Árpád személyesen adta át ifj. Bakay Szilárdnak. Ez évben elkészült a volt kőszegi katonai reáliskolában (ahol annak idején Bakay pályafutása kezdődött) a hősi halált halt növendékek emlékműve, ahol az első és második világháborúban elesettek nevei közt első helyen az övé (és két testvére) szerepel. Ifj. Bakay Szilárd még ez évben, levélben fordul Demszky Gáborhoz, kezdeményezése, hogy apjáról Budapesten (mivel ott született, és ott élte nagy cselekedeteit) esetleg egy utcát nevezzenek el, vagy emléktáblát helyezzenek el, sikertelen maradt. Ráday Mihály ezt a választ küldte a családnak: "Szülőházán, vagy működési helyén emléktábla elhelyezése, emlékkő, emlékpad felállítása, emlékfa ültetése, alapítvány létesítése is fenntartja az arra érdemesek nevét. A Bizottságnak ilyenek létesítése ellen semmi kifogása nincs, utca elnevezését azonban nem javasolja."

A család hiába küzd

1989-től Bakay Mária, az unoka is újratanulja a történelmet. A 1991-1992 között, a kárpótlás kapcsán Bakay ügyét Moszkvában még hivatalból Menczer Gusztáv, a Kárpótlás Társadalmi Elnöke képviselte. Ők értesítették 1993. február végén a családot, hogy 1992-ben az orosz törvények alapján az ottani katonai ügyészség rehabilitálta Bakayt, akit "alaptalanul tartóztatták le és Budapest szovjet helyőrségének katonai bírósága 1946. December 23-án szintén jogtalanul ítélt el.... 1947. március 17-én Sopron városában az ítéletet végrehajtották."

A család 1994-ban az oroszoktól további információkat kapott, miszerint nagyapját Soprontól dél-keleti irányban három km-re végezték ki. Akkor még remélte, hogy olyan tények birtokába jutott, amellyel el lehet kezdeni a holttest exhumálását. Úgy gondolta, nagyapját híresen alacsony termete (164cm), teljesen épp fogsora, barna szeme, barnás haja, a mindkét lábszárán lévő golyónyomok, és a tőle őrzött gyermekkori hajtincs alapján (DNS-vizsgálat miatt) nem lesz majd nehéz beazonosítani. Még 1993-ban segítséget kért a soproni polgármestertől is, hogy legyen segítségére abban, hogy kétszeresen mártír nagyapját kellő végtisztességben részesíthesse.

Még Göncz Árpád se tudott segíteni

Ügyét a Városi Levéltárnak adták át, ahonnan további segítséget nem kapott. Göncz Árpád 1993-ban kelt levelében így fogalmazott: "Kedves Mária! Levele megdöbbentett. Nem hittem volna, hogy ennyi akadályba ütközik. Az a benyomásom, abból a névsorból, akiket eddig fölkért a HM és Sopron városa az, akinek módjában van lépni valamit. Őszintén szólva: nevetségesnek tartom azt az érvet, hogy az exhumáláshoz ennyi országos szervnek nincs pénze. Valószínűbbnek tartom, hogy nincs, aki szívügyének tekintse Bakay Szilárd újratemetését." Göncz Árpád, mint a magyarországi haderő főnöke Dr. Horváth Józsefhez, a győri köztársasági megbízotthoz fordult segítségért, azonban ő sem járt sikerrel. A köztársasági elnök Jeszenszky Gézát, az akkori külügyminisztert is felkereste, és megkérte arra, hogy "diplomáciai úton szorgalmazza az igazság kiderítését", ám egy gesztus értékű levélen túl több Jeszenszkytől sem érkezett.

1995-ben Bakay Mária dr. Pajcsics Józsefet, az Országos Rendőr Főkapitányság munkatársát kereste meg, aki a Nagy Imre és mártírtársai sírhelyének felkutatását és exhumálását is irányította. Ő sem tudott segítségére lenni, mert ebben az időben már nem foglalkozott konkrét nyomozásokkal. 2000-ben az Igazságügyi Minisztérium Orvostani Intézetének antropológusához, dr. Susa Évához fordult. Az év végén elutasító választ kapott: "A felkérést eddig nem áll módunkban teljesíteni, mert jelenlegi adataink birtokában nincs hiteles eltemetési helyről információ. Néhai Bakay Szilárd elhalálozási idejét mindeddig csak az Ön által közölt adatokból ismerjük..." Eztán Bakay Mária a soproni polgármesteri hivatal térképházától kért segítséget, térképmásolatot szeretett volna kapni, amiből megállítható lenne, hogy 1947-ben mi terült el Sopron városától, vagy sopronkőhidai börtöntől három kilométerre, dél-keletre. Válasz tőlük sem érkezett, az exhumálás ügye itt elakadt.

Még várni kell

Bakay Mária számtalan emléket, fotót, ruhát, tárgyat őriz. Hagyatékát szívesen kiállítaná, de sem Szombathely, sem Győr nem mutatott iránta érdeklődést. A válasz mindenhol ez volt: "Még várni kell."

A helyzet abszurditását mutatja az is, hogy az 1992-es orosz rehabilitálás semmiféle magyar állami vagy közigazgatási netán igazságszolgáltatási intézkedést nem vont maga után. Bakay Máriának kellett azt is kezdeményeznie, hogy a Vas Megyei Bíróság hatályon kívül helyezze azt az 1957-es végzést, amelyben nagyapja "nyugatra elraboltként" volt nyilvántartva. A magyar hatóságok hét év alatt nem voltak képesek arra, hogy a külügyminisztériumból a Bakay Szilárd orosz rehabilitációjáról szóló okmányt lepostázzák Szombathelyre. A bíróság, miután Debrecenből Bakay Mária kérelemmel fordult hozzájuk, még hat hétig gondolkodott azon, hogy a rehabilitáláshoz elegendő-e a moszkvai irat és Göncz Árpád köztársasági elnök szava. Egy mártírhalált halt személy ügyében miért a családnak kell intézkednie, miért nem végzik ezt el a magyar szervek? Például Bakay Szilárd a Hadtörténeti Intézetben őrzött katona kartonján mind a mai napig nyugatosként szerepel.

Az iratokba még a család se tekinthet be

Az is érthetetlen, a család ez idő alatt miért csak Moszkvából kapott érdemleges adatokat? A magyar hatóságok 1991-től, kilenc évig azt állították, hogy Magyarországon nincsenek Bakay- anyagok. 2000-ben aztán előkerült egy 1966-ban keltezett szigorúan titkos anyag, amelyben további titkosított iratszámok is szerepeltek. Kiderült, a Történeti Hivatal Bakayról még 5 dokumentumot őriz mikrofilmen. Bakay Mária, mint hivatalos örökös meg is kapta az iratok titkosítás alóli felmentését, azonban ezeket még nem láthatta. Eddig állítólag Gyarmati György és Kun Miklós, a Történeti Hivatal munkatársai saját céljaira használták őket. Póczos István, aki a család megbízásából nyomoz Bakay ügyében, nem járt ilyen szerencsével, hat hónapot kell várakoznia ahhoz, hogy a Történeti Hivatal irataiba betekinthessen.

A legifjabb Bakay most 22 éves. Már a dédunoka is, szemlélőként belefolyt a kutatásokba, minden iratot és dokumentumot ismer. Bár ő is, mint egykor édesanyja agráregyetemre jár, de azon kevés fiatal egyike, aki katonai pálya iránt is nagy kedvet érez. Édesanyjával mostanában Moszkvából az orosz peranyag megérkezését várják. Remélik, talán az újabb adatok birtokában előbbre, végre méltó helyére kerül majd a mártírhalált halt Bakay Szilárd ügye.

Bakay Szilárd életrajza Bakay Szilárd életrajza 2001. April 10. 02:08

Vonatkozó cikkünk: A tettek beszélnek A tettek beszélnek? (I) - Így élt Bakay Szilárd 2001. April 10. 01:41

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet