Menedékünk egy kávéházi szeglet, ahová szalaghiba (tíz perc után egy hangsáv eltűnt az éterből ) okán tévedtünk. Pedig a helyszínelő szemlézgető a napban mást se várt jobban, mint Hajdú Szabolcs második dobását, a tavalyra beígért Tamarát.
Diana egykori testőre szemünk előtt vonult el
Mielőtt azonban belemélyednénk a részletekbe, adjunk a korrekt tudósításra: pénteket írunk, a január épp az utolsókat rúgja, kettő óra lehet, amikor is kávénkból egyszer csak arra eszmélünk, egyre többen és többen, középkorú, kucsmás háziasszonyok és pufi-dzsekis fazonok ácsorognak körülöttünk. A bástyaként felpolcolt kötetekből egyet-egyet magukhoz véve, sorokba rendeződve várakoznak csendesen az üres bőrfotel előtt. Fogy a mű. De mi? Tudakoljuk a szomszéd asztaltársaságtól.
Rövidesen jön a Diana-irodalom nagy írója Tehát mégsem egy filmes dedikálja legújabb nem támogatott forgatókönyvének eredeti lap-példányait Aztán orrom előtt talpig elegánsan, selyem-nyakkendős gorillái társaságában elvonul a nagy mű (két vaskos kötet, majd ezer oldal), a Királyi Szolgálat szerzője, maga Paul Burell. Essünk hanyatt.
aztán már fittyet hánysz arra is, ha történetesen Sas Tamás ül le melléd.
Két napos késés után a bepótolnivaló filmek száma temérdek. A hétköznap laza, a Mamutban még este is mintha a szokottnál kevesebb lenne az érdeklődő.
Ám valószínű, többnyire mindenki célirányosan, filmről ki-be érkezik, és csak a folyosókon kevés a semmittevő ténfergő. A nyilvános vetítésekre, műfajra való tekintet nélkül, már csütörtökön szinte minden jegy elkelt. Aki pénteken érkezett, már szakmai kártyával sem tudott hova bejutni.
Egyedül a sajtónak van mázlija, mi külön programválogatásban kapjuk a mozit. A szemle kinőtte a Mamutot, jó lenne, ha ezt észrevenné már valaki. Túl sok az eszkimó is, nehéz ennyi embernek fesztiválhangulatot prezentálni. Persze jó, amikor a központi kávéházféleségben melletted háromdimenziósan, talpig bőrkabátosan a nemrég még a vásznon látott Mucsi issza forralt borát. Első este még azt játsszátok, egységnyi felületen ki ismer fel több hírességet, aztán már fittyet hánysz arra is, ha történetesen Sas Tamás ül le melléd.
Mintha kevesebb lenne, ám biztosan érzéki csalódás, hiszen a katalógus ugyanolyan vastag, mint a tavalyi.
A dokumentum-vetítésekről az elején lecsúsztunk, valamit ugyan az utolsó napok még tartogatnak számunkra. Nagyjátékfilmekből azonban kijutott. Elsőként jött Fischer Gábor MonteCarlo!-ja, benne a szerelmes matektanárt alakító Mucsi. Olyan Koltai Robis film lett, az Üvegtigris mélységeivel. Nézhető, néha ugyan kicsit unjuk, de belefér. A történetből annyi épp elég, adott a magyar valóságból egy középiskola, az összeomlás szélén, ahol három lelkes közalkalmazott elhatározza, megmenti a sulit. Fogják a táborozásra szánt vagyont és elindulnak franciázni. Kalandra fel, kaszinóznak egyet.
Mucsi persze szerelmesen és káromkodósan is realisztikus, azonban kicsit bizarr, hogy épp Pécsi Ildikó játssza az anyukáját. Nehezen érzékelhető a korkülönbség
Itt jegyeznénk meg, sírnivaló, hogy alázzák porig filmeseinket pénzosztó reklámozók. Török Ferenc Szezon című mozijában is idegesítően lóg ki a lóláb. Állandó a bújtatott reklámfolyam, és az RTL Klub folyamatos, agresszív jelenléte de próbáljuk feledni.
A Szezon egyébként csalódás, a Moszkva tér után jobbat vártunk. Az Apám beájulna szegényesebb koppintásban, Balatonra hangszerelve, több realizmussal. Három srác küzd az egynyári vendéglátóiparban. Nézhető, lankadt párbeszédek és jelenetek, tán a pornófilm-forgatás hoz némi színt, benne Mundruczó Kornél, mint operatőr.
A szereplői gárda itt Sas Tamás mozijával ellentétben nem a tinédzser korosztály, ugyan Nagy Ervin adoniszi férfitestétől mi is beájulunk, azonban kicsit hitelesebb lett volna, ha a bugyuta kamaszokat fiatalabb fazonok alakítják. Ami legjobban bejön, az az Eastern Sugar (ez az angol cím) filmzenéje
Janisch Attila Másnapja fura film, pontos műfaji behatárolással nem bíbelődünk. Jó is meg nem is, túl hosszú, az első egy órába behalunk, annyira lassan pereg, pedig gyönyörűen fotografált, erős képek. Csak minden nagyon-nagyon Hosszú alkonyos mintha ugyanazt a filmet forgatná.
Az utolsó egyharmad viszont remek, magával ragad, gyönyörűen megkomponált, hatásos jelenetek. Mire vége, minden kezdeti unalmat megbocsátunk.
Az elsőfilmes Lóth Balázs megjegyezhetetlen című Nincs Meséje is nagy meglepetés, igaz, a Kontroll mellett, amely garantáltan az elsőfilmes díjazott lesz, valószínűleg labdába sem rúghat, de megtekintésre érdemes.
Amikor a legkisebb szegénylegényes kaland amolyan Hagyjállógva Vászkás (bár annyit nem tud, mint Gothár filmje) magyar történet, tele diákos humorral. Van benne esetlenség, tehetség és irónia is. És az utolsó fél óra itt is igazán telibe talál
Folyt köv
