Gondolom sokan nincsenek tisztában azzal, mit is jelent a címben említett énekmondó kifejezés. Nos, igen ősi mesterségről van, melynek gyökerei a 16. századig, vagy még régebbi időkbe nyúlnak vissza, és mai napig legnevezetesebb művelőjét Tinódi Lantos Sebestyénnek hívták. Szokták a szakma képviselőit táltosoknak, igliceknek, krónikásoknak is nevezni, akik hangszerükkel az országot járták és tudósították a lakosságot a világ történéseiről, főként hadieseményekről, vagy egyszerűen csak versek és dalok előadásával szórakoztatták az embereket. Hasonló foglakozást űz Joós Tamás is, akit az Oladi Művelődési Központ igazgatójaként is ismerhetünk.
Erdélyben fellépni mindig különleges élmény...
Gyakran felvetődik a kérdés, szabad-e, érdemes-e verset megzenésíteni. Sokan azt állítják, nem, hiszen a vers, mint alkotás úgy van kész, ahogy azt a költő papírra vetette, ha hozzáteszünk valamit, azzal csak elveszünk belőle. Joós Tamás szerint ez pont fordítva működik: a zene felöltözteti a verset, így intenzívebbé teszi a befogadás élményét. Feltéve persze hogy megfelelő zenével öltöztetjük a verset, hiszen az oda nem illő öltözet, akárcsak az embereknél mindenképpen komikus, sőt tragikus benyomást kelt. Joós Tamás többnyire gitár és korabeli hangszerek, koboz és tekerőlant felhasználásával varrja a versek új ruháját, mindig ügyelve arra, hogy a szöveg az előtérben maradjon, de gyerekeknek szóló előadásain a modernebb hangszerek és populárisabb hangzások alkalmazásától sem idegenkedik.
Közel húsz éves pályafutása alatt számtalan József Attila, Ady Endre, Babits Mihály, Király László, Szilágyi Domokos, és még sorolhatnám verset feldolgozott és elénekelt, és több rangos díjat is hazavihetett. Fellépései során eljutott többek között Franciaországba, Szlovéniába, Svédországba, Szlovákiába és több ízben Romániába is. Nemrégiben több koncertet is adott Erdélyben, ahol többek között Sepsiszentgyörgyön és Brassóban lépett fel. E legutóbbi utazása kapcsán beszélgettem nemrég az alkotóval, aki elmondta, Erdélyben fellépni mindig különleges élmény.
A művész nemcsak a színpadon, a politikában is középen áll
Magyarországon valamelyest még él a hagyományok emléke, Erdélyben azonban maguk a hagyományok élnek, s azok részesei az emberek mindennapjainak. Míg itthon a munkássága kuriózumnak tűnik, addig a határainkon kívül rekedt honfitársaink számára az természetesnek hat, és élvezetük nem puszta szórakozás, hanem a nemzeti kultúrához való kapcsolódási pont. Az emberek is egyszerűbbek, természetesebbek, de ahogy Joós Tamás fogalmazott, már őket is kezdi megrontani a hazai politika és lassan alakul az a szakadék, amely a határainkon belül már jól megfigyelhető. Egyre gyakoribb, hogy a művésztől is politikai állásfoglalást várnak. Pedig ahogy az énekmondó fogalmazott, a művész ahogy a színpadon, úgy a politikában is középen áll, vagy legalábbis kellene, hogy álljon.
A húsz éves munkássága ellenére Joós Tamás diszkográfiája nem rúg több oldalra - énekmondónak lenni különben sem kifizetődő vállalkozás, az ember ezt szerelemből csinálja. Eddigi egyetlen albuma 2002-ben jelent meg. A dolgok arcai címmel, melyen József Attila, Király László, Kovács László, Farkas Árpád, Kanyádi Sándor, Balogh József és Zalán Tibor verseiből mond, énekel és zenél néhányat. Egy új album gyerekek számára írt dalokkal, Üveggolyók címmel éppen kiadás alatt áll, valószínűleg jövő év elején jelenik meg. Élőben legközelebb a Márton napi vásáron láthatjuk, de november 17-én fellép a Bercsényi Miklós Általános Iskolában, 12-én pedig a budapesti Metro klubban.
Itt letölthet, egy számot a megjelent albumról!
| Felsőrákosi népdal (Felsőrákos, Székelyföld) Hallod pajtás zsombor között mi történt. Én az úton lefelé nem mehetek Adatközlő: Gyöngyös Juliska néni Kaiser László: Magyarok Fogyunk, romlunk, mégis megvagyunk, Hisszük vagy nem Isten megsegít, |
