Kóczián Péter: Jó estét kívánok, a Kérdések órája e heti vendége Hende Csaba, a polgári körök koordinátora. Hende Csaba: Jó estét kívánok. K. P.: Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat. Kezdjük egy SMS-sel: 20/977-5308, a baloldal dörzsöli a tenyerét, a választásokra már megint elemeire esik szét a jobboldal, miért nem tudunk legalább ilyenkor összefogni?
K.P.: Ugye itt az elmúlt napokban Kövér László bírálta a Jobbikot, a Jobbik bírálja a Fideszt, az MDF ragaszkodik ahhoz, hogy a választásokon az európai parlamenti választásokon külön indul és zajlanak viták mérsékeltek és radikálisok között, amelyben arról van szó, hogy hogyan lehet a jobboldalnak népszerűségre szert tenni, a választásokon sikeresnek lennie, illetve volt a Tilos Rádiónál egy tüntetés, ez is nyilván nagy vitákat váltott ki.
Hende Cs.: Köszöntöm a nézőket és a kérdezőt is. Én 1988 novemberében léptem be a Magyar Demokrata Fórumba, és elég sok párttisztséget töltöttem be és sokféle területen dolgoztam. Közel két évvel ezelőtt a polgári köri mozgalom megindulásakor én a pártban viselt tisztségemről lemondtam, és azóta pártkérdésekkel nem foglalkozom. Ha figyelte, nem is nyilatkozom, mert úgy gondolom, hogy a polgári köri mozgalom az nem a pártok fölött áll, mert ez így kicsit nagyképűen hangzik, inkább úgy mondanám, a pártok alatt áll. Az egész polgári nemzeti oldal háttérbázisa a polgári köri mozgalom, és ezért én nem szívesen kommentálnám ezeket a pártok közötti, amúgy tulajdonképpen a táncrendbe beleférőnek és normálisnak tekintendő villongásokat.
K. P.: Van azért egy aktuális kérdés, ez pedig az a hír, miszerint Önnek levelet küldtek az MDF-ből, hogy az MDF álláspontját a polgári körök információs rendszerén keresztül juttassák el a polgári körökhöz. Ugye ennek egyik lényege, hogy az MDF szerint - ezt ezerszer elmondták már a nyilvánosság előtt - a Fidesz az egypártrendszert akar kialakítani a jobboldalon. Volt egy hír, hogy Ön nem kapta meg ezt a levelet. Azóta megkapta-e?
Hende Cs.: Ma, ma este kaptam meg, ahogy visszatértem Szombathelyről, a budapesti lakásom postaládájában várt egy nagyon udvarias kísérőlevéllel Csáky András választmányi elnök úr részéről. Ugye emlékezetes, hogy az egész ügynek a kiindulása még decemberre nyúlik vissza, amikor Orbán Viktor kérésére a polgári köröket az európai uniós kampány támogatására hívtuk fel, és akkor kérdőre vontak, hogy MDF-esként hogy tehetek ilyet. Ugye Orbán Viktor kérte a polgári körösök segítségét, akkor én azt mondtam, hogy ha Dávid Ibolya kéri a polgári körök segítségét ugyanebben az ügyben, semmi akadálya nincs, hogy azt is a rendszerünkön - amely sok ezer polgári kör e-mail-címét jelenti - továbbítsuk. Ez a ma megkapott nyilatkozat nem Dávid Ibolyától érkezett és nem a polgári körökhöz szól, mert a polgári kör szó vagy megszólítás nem fordul benne elő, de hát azt hiszem, hogy a kákán nem kell csomót keresni. Ha az MDF vezetése úgy látja jónak, hogy a polgári körök ezt az egyébként nyilván nem a kizárólagos igazságra igényt formáló álláspontot megismerjék, ugye annak, azt hiszem, hogy semmi akadálya. Nota bene a sajtón keresztül is az MDF-nek módja van az álláspontját megismertetni, de én intézkedni fogok, és a következő hírlevelünkben ezt a polgári köröknek az MDF kérésére kiküldjük.
K. P.: A polgári körök között létrehozott infrastruktúra, kommunikáció és székház stb. ez egyébként az Ön véleménye szerint az egész jobboldal számára használható lehessen ab ovo, belefér-e ebben a Jobbik is, belefér-e ebben a Kisgazdapárt, belefér-e ebbe a MIÉP, tehát ez egy olyan infrastruktúra-e, amelyet mindenki, aki a jobboldal céljaiért küzd, magáról azt állítja, az használhat.
Hende Cs.: Ez az infrastruktúra elsősorban arra szolgál, hogy a polgári körök egymással kapcsolatot tudjanak tartani, részben személyesen - hát erre való az a nem székház, mert pártoknak van székháza, ez egy közösségi ház, amely a polgári körösök adományaiból épül. Szeretném ez úton is megköszönni annak a több tízezer embernek, aki a mai napig 160 millió forintot adott össze.
K. P.: Hány ember ez egyébként?
Hende Cs.: Hát ez több tízezres nagyságrend. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a tipikus adomány az 2000 forint. Tessék akkor a 160 milliót visszaosztani, azokra a kérdésekre, hogy hát ez egy létező mozgalom - mert mindig ezzel a számmal szoktam fellelni -, ez önmagában mutatja az ügynek a komolyságát.
K. P.: Egyébként ezek a felajánlások nyilvánosak lesznek vagy nyilvánosak-e?
Hende Cs.: Hát mi egy közhasznú alapítványt hoztunk létre, pontosabban Makovecz Imre tette az egymillió forintos alapítványt. Ezt le kell vonni a teljes összegből, mert ez Makovecz Imre pénze. A kuratóriumnak én vagyok az elnöke, és mindenki, aki befizet hozzánk, az a vonatkozó szabályok szerint adókedvezményre jogosult. Mindenki kap egy úgynevezett téglajegyet, ez egy díszes köszönő oklevél, és mindenkinek a nevét - ha csak nem tiltakozik ez ellen - ebben az épülő házban majd meg fogjuk örökíteni. Ugye én először azt hittem, hogy ez egy könnyű történet lesz, tehát néhány táblán kifér, de most már látom, hogy ilyen kis pici névtáblák erdejében fogunk haladni a folyosókon. De üsse kavics, jól fog az ott mutatni. Szóval a házat is azért csináljuk, hogy egymással tudjanak az emberek beszélgetni, hiszen nincs a civil életnek fóruma, nincsen igazi tere.
K. P.: Beengedi ebbe a jobboldali politikai pártoknak az üzeneteit, politikusait vagy sem?
Hende Cs.: Egy pillanat. Az infrastruktúra másik fontos része, ami talán értékesebb és lényegesebb is, mint az épület, az az internet alapú kommunikációs rendszer, tehát az elektronikus összeköttetési hálózat a polgári körök között, ami a fény sebességével teszi lehetővé az információknak az áramoltatását. Ez a mozgalom igazi ereje, ettől olyan hatékony sok tekintetben. Nos, ez is arra szolgál, hogy a polgári körök egymással tudjanak kommunikálni, legkevésbé sem arra, hogy a pártok ezen keresztül üzengessenek és azon veszekedjenek, hogy most akkor kinek hány gramm és méter és négyzetméter jár ebben az információs rendszerben. A polgári körök számos olyan rendezvényt tartanak és számos olyan ügyben nyilatkoznak, amely egyébként a pártok érdekeltségi területét is érinti. Nálunk a szerkesztési szempont mindig az, hogy vajon polgári körös témáról van-e szó, amely esetleg kapcsolódik valamely párthoz. Azt nem tervezzük - ilyen kivételes esetektől eltekintve -, hogy a pártok faliújságjaként kezdjünk el működni, mert az nem vezetne jóra. Előbb-utóbb ezen a faliújságon egymással kezdenének vitatkozni, és ezt szeretnénk legkevésbé.
K. P.: Van egy telefonálónk, S. G.-né Zuglóból. Jó estét kívánok. Mi a kérdése?
S. G.-né: Jó estét kívánok, üdvözlöm az urakat. Hende Csaba úrhoz, képviselő úrhoz az volna a kérdésem, hogy Ön szerint kinek lehet az érdeke támadni a polgári köröket és ezen keresztül Orbán Viktort, aki mögött valószínűleg több mint az ország fele áll, egy maroknyi, magát zsidó származásúnak valló rádiósnak. Hacsak nem a keresztényeket akarják ráuszítani tisztességes zsidó vallású magyar állampolgárokra, hiszen ez olyan volna, mint ha olajat öntenénk a tűzre, és ezzel nem tisztességes játszani. Ön szerint ki vagy kik állhatnak e mögött?
K. P.: Bocsásson meg, Ön azt állítja, hogy e mögött zsidók állnak? Zsidó származású vagy vallású emberek?
S. G.-né: Hát nézze, zsidókban is - éppúgy mint cigányokban is meg keresztényekben is -, minden nemzetiségben vannak renitens elemek. És az érdekek meg, hát azokat ugye nem olyan nehéz kibogozni.
K. P.: De ha így fogalmaz, kénytelen vagyok rákérdezni. Ön azt állítja, hogyha valaki zsidó vagy zsidóként támadja a polgári köröket - ahogy az előbb mondta -, akkor neki mihez képest van
S. G.-né: Akkor ő nem zsidó igazán. Nem szeretheti a zsidókat, mert aki a zsidókat ráuszítja a keresztényekre, annak az lesz a vége, hogy egy keresztény normális ember, hívő vagy nem hívő, magyar állampolgár haragudni fog a zsidókra. És ennek mi értelme van?
K. P.: Köszönöm szépen.
Hende Cs.: Hadd közelítsem meg egy kicsit másképpen. Én úgy látom és ezt végül is a Kovács László pártelnök úr is a múlt héten beismerte, amikor meghatározta az MSZP stratégiájának három fő irányát, ezek közül az egyik az úgynevezett szélsőjobboldali veszély, ennek a felmutatása. Nos, felmerül a kérdés, hogy egy nem létező veszéllyel miért kell riogatni? Hát azért, hogy összetartást tudjanak, kohéziót tudjanak a saját oldalukon kiváltani; a fenyegetettség érzésének a felkeltésére törekszik a baloldal. Ez nagyon régóta ismert nemcsak a politikában, más területeken is. Ez egy alapvető pszichológiai összefüggés. Ugye az emberek manapság Magyarországon egyre elégedetlenebbek, egyre inkább úgy érzik, hogy rosszul mennek a dolgok, azt látják, hogy félrevezették és becsapták őket. Most már az MSZP törzsszavazói is elfordulnak a baloldaltól - ezt mutatják a legutóbbi felmérések -, vészhelyzet van, és ebben a vészhelyzetben egy külső vonatkoztatási pontot kell konstruálni, akkor is, hogyha ennek semmiféle reális alapja nincsen, de hát erre való a propaganda. Egy olyan ellenségképet kell széles ecsetvonásokkal felfesteni, amely alkalmas arra, hogy vele riogatva a saját nyájat a nehézségek ellenére az összetartozást és a saját csapattal, a saját oldallal való azonosulást segíteni lehessen.
K. P.: Ez világos, de ugye azt mondják a maguk érzékenységében sértett mondjuk zsidó származásúak vagy azok, akik nem zsidó származásúak, de úgy gondolják, hogy a jobboldalon használt nyelvezet az sérti bizonyos embereknek az érzékenységét, hogy akkor, amikor azt állítják mondjuk a Tilos Rádió elleni tüntetésen, fölmerül az, hogy a magyarság érdekei ellen küzdenek, amikor azt mondják, hogy egy kisebbség uralja a magyar közvéleményt - azt, hogy miről beszélünk, hogyan beszélünk -, a médiát, a nyilvánosságot, akkor ez annak fényében, hogy ezt a retorikát a zsidóüldözések idején, a zsidóüldözések alátámasztására használták 1945 előtt, illetve hogy ez a típusú mi és ők, ez azt sugallja, hogy aki zsidó - nyilván ebbe beleérthetők a cigányok is, csak az ebben a kontextusban ritkán merül föl, tehát nem csak erről van szó, de ez a legpregnánsabb probléma -, szóval hogy ez gyakorlatilag egy kódolt antiszemitizmus, megkérdőjelezi a zsidó származásúaknak a magyarságát, az ittlétét, azt, hogy ők is integráns részei a magyar társadalomnak. És mindaddig, amíg ez fönnáll, addig nem egyszerűen csak az MSZP-politikusok vagy az SZDSZ-politikusok vagy általában értelmiségiek használják ki és teremtenek hamis valóságot, hiszen ezek a szavak elhangzanak, ezeket polgári körös rendezvényeken is elmondják, és azt várják Öntől egyrészt, válaszoljon erre a problémára, másrészt pedig határolódjon el - mondják a radikálisabbak, ebben az értelemben radikálisabbak -, mert hogy különbséget kell tenni, hogy mit szabad és mit nem, és ez a nyelvezet nem elfogadható.
Hende Cs.: Igen. A Tilos Rádió ügyére utalt. Én azt gondolom, hogy ezt a történetet egészében kell nézni. Ma már úgy látom, hogy a Tilos Rádióban dolgozó, nyilvánvalóan elmeháborodott személyek - valóban csak beteg ember mondhat olyat, hogy ki kéne irtani a keresztényeket vagy Jézus egy zsidó fattyú, hogy fel kell aprítani tűzifának a kereszteket és most legújabban hogy dögöljenek meg az egyházak -, hát ilyet normális ember nem mond. Ugye ezek az emberek eközben nem keresztény identitásukat fennen hangoztatják. Ez a kettő együtt nyilván olyan gyúanyag, olyan provokatív tartalom, amelyre hát nem kellő megfontolással néhány polgári kör által szervezett tüntetésen - mert azért itt álljunk meg egy pillanatra. Mindig a polgári körök, erről beszélnek. Ezt a bizonyos tüntetést nem a Demokrácia Központ szervezte, én magam sem nem szerveztem, részt sem vettem, mert nem voltam Budapesten ebben az időben, hanem a Rákosmenti polgári körök. Ez a tizenegyezer polgári körből 75-öt ölel fel. Ők határoztak úgy, felelős magyar állampolgárként, hogy tiltakozniuk kell, és odahívtak, néhány ezer ember odajött. Ha mi szervezünk, akkor nem ennyien vannak, hanem sokkal többen, ez is nyilvánvaló. És ők hívtak szónokokat. Ők döntötték el, hogy kiket. A szónokok maguk döntötték el, hogy mit mondanak, és ők felelnek a saját szavaikért. Lehet, hogy ezek a kifejezések nem voltak szerencsések. De egy nagyon neves
K. P.: Azért arra kíváncsi lennék, hogy mi a véleménye azokról a kijelentésekről, hiszen mondhatjuk azt is
Hende Cs.: Mondom, nem voltam jelen. De a magam részéről nem tartom szerencsésnek ezt a mi és ők típusú megközelítést. Én úgy gondolom, hogy Magyarországnak
K. P.: Azt a részt, amely azt mondja, hogy a magyarság érdekeit sérti egy kisebbség
Hende Cs.: Attól függ, hogy melyik kisebbségre gondol a szónok. Ezt meg kéne kérdezni
K. P.: Ha ennek antiszemita felhangja van
Hende Cs.: Erről Lovas Istvánt kéne azt hiszem megkérdezni, hát ne tessék engem arról faggatni, hogy vajon mire gondolhatott Lovas István akkor, amikor ezt mondta.
K. P.: Ebben igaza van. A kérdés az úgy hangzik, azt hiszem pontosan, megpróbálom pontosan megfogalmazni, hogy - ismerve ezeket a kijelentéseket, ismerve a magyar történelmet, a jelenlegi közállapotokat - Ön politikusként, országgyűlési képviselőként, a polgári körök koordinátoraként satöbbi satöbbi, politikusként szükségesnek tartja-e meghatározni azt, hogy milyen típusú tartalmakkal nem ért egyet, mi az, amit Ön antiszemitának tart, mi az, amit Ön elfogadhatatlannak tart politikusként a polgári körök rendezvényein? Ettől természetesen ezeken a civil rendezvényeken mindenki azt beszél, amit akar.
Hende Cs.: Én mindenfajta embertelenséget, mindenfajta gyűlöletkeltést - legyen az antiszemitizmus, legyen az kereszténygyűlölet, legyen az magyarellenesség - egyformán, egyenlő mércével mérve határozottan elítélek és visszautasítok. Ezek a megnyilatkozások, amelyek elhangzanak egy rendezvényen, amelyet nem mi szervezünk, hanem a tizenegyezer polgári kör közül néhány, akik szintén saját maguk felelnek a saját tevékenységükért, tehát ez nem egy hadsereg, ahol a legutolsó katona magatartásáért is a tábornokot lehet felelősségre vonni, ez egy teljesen autonóm civil szervezet, lényegében egy jogi struktúra nélküli információs háló, ahol mindenki felelős, felnőtt polgárként, ő saját maga dönti el, hogy mit csinál, és saját maga felel azért, ami ennek az eredménye volt. De nagyon lényeges kérdés - és a Tilos Rádió-ügyben ez nagyon ritkán hangzik el -, hogy nem a tüntetésen égették el az izraeli zászlót, hanem utána háromnegyed órával, amikor a szervezőknek már se jogi, se erkölcsi, se politikai felelősségük nincsen. Amikor kizárólag a Magyar Rendőrség felel a közrend fenntartásáért. És emlékezzünk vissza, a Rendőrség először azt mondta, a budapesti rendőrfőkapitány mondta bele a kamerába, hogy a Rendőrség nem észlelte az izraeli zászlóégetést. Aztán kiderült, egy csomó tanú került elő, hogy a rendőrök szeme láttára történt a zászlóégetés. Szóval nagyon nehéz azt feltételezni, hogy itt nem egy tudatos provokációval állunk szemben. És láss csodát, attól a pillanattól kezdve, hogy ez a szörnyűség megtörtént, ami egyébként hát másutt is elő szokott fordulni, Izraelben is, meg az Egyesült Államokban is, mármint a zászlóégetés, de én ezt mélységesen elítélem, tehát ahogy a magyar zászló tiszteletét megkívánjuk és megköveteljük, úgy megadjuk a tiszteletet más népek zászlainak is. Nos, ahogy ez megtörtént, onnantól kezdve már nem volt szó a keresztények irtásáról, már nem volt szó a Jézus Krisztus fattyú mivoltáról és egyebekről, onnantól már csak ez került a fókuszba és a hírközlő szervek érdeklődésének a középpontjába.
K. P.: Egy jellegzetes érvelés úgy hangzik, hogy a polgári körök mozgalmát Orbán Viktor hívta életre egy 2002 májusi beszédével.
Hende Cs.: Így van.
K. P.: Innentől kezdve politikusként, mondjuk úgy, felelősséget kell vállalnia mindazokért a kijelentésekért, amelyek ezeken a gyűléseken elhangzanak, még akkor is, ha ez egy civil szerveződés.
Hende Cs.: De miért kéne? Szerkesztő úr, bocsásson meg, hát egy polgári kör elhatározza, hogy - élve alkotmányos jogával - odamegy a Tilos Rádió elé, és a keresztény szeretet jegyében - mert így hirdették meg - tart egy rendezvényt, ahol fölolvassák a Szeged-csanádi megyés püspök levelét és ahol fölkérik Döbrentei Kornél írót, Melocco Miklós szobrászművészt és Lovas István publicistát, hogy szóljon az egybegyűltekhez. Hát ez sehol a világon nem szokás, hogy a rendezők cenzúrázzák a felkért szónokoknak a beszédét. És különösen nem szokás utána ezt az egészet valaki olyannak a nyakába varrni, aki ennek se tudója, se látója. Ott sem volt, nem is szervezte, nem is felelhet érte. Nem tudom, érti-e, tehát az a gondolatmenet, amit Ön felvázol, ez nagyon gyakran visszaköszön, és valami olyasmivel szemben kényszerülünk védekezni, ami teljesen méltánytalan. Hát képzelje el, hogy egy tüntetésre odajön valaki egy árpádsávos zászlóval. Hát bocsásson meg, én intézkedtem már ilyen emberrel szemben, és próbáltam vele megértetni, hogy menjen el onnan, mert tudom, hogy a jelen lévő fotóriporterek azonnal kizárólag azt fényképezik. De hát tetszik tudni, nem lehet belépőjegyet szedni egy tüntetésen az odasereglő emberektől. Egyébként
K. P.: De Ön azt, hogyha egy ilyen tüntetésen árpádsávos zászlóval mennek, azt elítéli?
Hende Cs.: Azt nem helyeslem, nem mintha az árpádsávos zászló önmagában egy önkényuralmi jelkép lenne, mert nem az, a törvény sem így rendelkezik, hiszen egy ezeréves magyar szimbólumról van szó, de kétségkívül volt a magyar történelemnek egy rövid szakasza - ez a nyilaskeresztes párt rémuralma -, amikor az árpádsávos szimbólumot meggyalázva, azt bemocskolva használták fel nemtelen célokra. De szeretném
K. P.: És ezért ma egy tüntetésen ha ez megjelenik, akkor ez inkább erre emlékeztet, és nem arra, hogy
Hende Cs.: Ez alkalmat ad nem létező veszélyek felidézésére a baloldal számára, hangsúlyozom: nem létező veszélyek felidézésére
K. P.: Hát ha megjelennek ezek az emberek, ha elhangzanak ilyen szónoklatok, akkor ez egy létező veszély - mondhatják a baloldalon.
Hende Cs.: Szerkesztő úr, ez egy vélemény, egy író embernek a szavai, egy kiragadott mondata, amelynek a jelentőségét nem szeretném túlbecsülni. Alábecsülni sem, hát az illető hogyha törvénytelenséget vagy ízléstelenséget vagy politikailag inkorrekt dolgot mond, azért ő viseli a felelősséget. De könyörgöm, nehogy már Orbán Viktornak vagy akár az én nyakamba varrjuk azt, hogy valaki a tizenegyezer polgári kör napi mondjuk száz rendezvényén mond valamit, mert esetleg még provokátor is lehet az illető, akit oda küldtek. Mondok egy másik példát. Vannak különféle internetes fórumok, levelező listák, ahol öt-tíz-ötven, de legföljebb száz ember szokott egymással hevesen csevegni. Ezek a csevegések ezek rendszerint a Népszava meg a Népszabadság hasábjain landolnak, mert hogy magát polgári körösnek feltüntetve az ilyen teljesen spontán, az internetes szabadság keretei között létrejövő fórumokban
K. P.: Általában névtelen
Hende Cs.: újságírók névtelenül vagy polgári körösként föltüntetve magukat bekapcsolódnak.
K. P.: Most azt állítja, hogy ezek provokációk, amik
Hende Cs.: Hát képzelje el, hát még az is lehet, hogy provokációk. És utána úgy jelennek meg a Népszavában, hogy a polgári körök levelező listáján a polgári körök úgy gondolkodnak, hogy. Mert valaki névtelenül valami hülyeséget beír egy internetes fórumba. Hát ettől jó lenne egy kicsit hátrébb lépni, és azt mondani, hogy a polgári körök rendezvényein - beleértve a tüntetéseket is - rend volt, nem hangzottak el oda nem való dolgok, nem hangzott el semmiféle törvénytelenség, ezért tehát azok a vádak, amelyeket épp egy héttel ezelőtt Zuschlag János MSZP-s képviselő a barátaival egyetemben megfogalmazott, mely szerint a polgári körök egész kétéves működése veszélyezteti az alkotmányos rendet, teljességgel megalapozatlan. A polgári körök legkevésbé tüntetni szoktak, a polgári körök virágot ültetnek, vért adnak, erdélyi gyerekeket táboroztatnak és Wass Albert-esteket szerveznek. Ezt csinálják a polgári körök.
K. P.: Jövünk vissza a második résszel azonnal.
* * *
Kóczián Péter: A Kérdések órája vendége Hende Csaba, a polgári körök koordinátora. Folytassuk akkor a beszélgetést. A kollegáim, remélem, megtalálják azt az idézetet, amit egy olyan újságírótól választottam, aki sokszor nyilvánosan szokta bírálni a jobboldalt, a Fideszt. Várkonyi Tiborról van szó, aki 2002. augusztus 6-án a következőt írta. Ez válasz arra vagy egyfajta álláspont arra, amiről az előbb beszélgettünk. Az úgynevezett magyar baloldal, azon belül is a liberális szárny hosszú idő óta azt szeretné, hogy a magát tisztességes demokratának hirdető magyar konzervativizmus kövesse a legjobb nyugati konzervatívok példáját, és szembeszegülve a szélsőjobboldalisággal védje tőle a törékeny demokráciát és a társadalmat. Abban talán igaza van a Fideszeseknek és az MDF-es szövetségesüknek, hogy az unalomig ismételgetett elhatárolódás követelése inkább bosszantó, mintsem elmélkedésre serkentő, de a demokrácia védelmét mégis a frontvonalak tisztázása szolgálná. Nem az a megoldás, hogy erőszakkal, a szabadság csorbításával számoljanak föl irányzatokat, de őszintén törekedve az egyértelműségre, annyi ide-oda sodródás után ideje volna véget vetni a kuszaságnak.
Hende Csaba: Ajánlom mindazoknak, akik ezen a dilemmán gondolkoznak, hogy egy kicsit idézzék emlékezetükbe az 1945-től 48-ig tartó magyar politikatörténeti korszakot, amikor ugye a kommunista párt - igaz, hogy akkor még az orosz szuronyokra támaszkodva - minden nap azt követelte az akkori nagy kereszténykonzervatív néppárttól, a Kisgazdapárttól, hogy határolódjon el a szélsőségeseitől. Puff, elhatárolódott. Öt szalámiszelet le. Másnap most határolódjon el, aki most van a szélén, és így szépen fölszeletelték a jobboldalt. Nagyon régi taktikáról van szó, nagyon régi trükkről, és nem szeretnénk ebbe az utcába belemenni. Hadd mondjak még valamit, bocsásson meg, mert az előző körben bennem ragadt. Ha egyszer láttuk, hogy a rendőrök szeme láttára egy gyanús hátterű fiatalember által odaszállított izraeli zászlót elégetnek nem egy polgári körös rendezvényen, és mindezt nem polgári körösök hajtják végre, hát ezt sem mondja ki senki, kérem, hogy a zászlóégetők egyike sem tagja semmiféle polgári körnek, ők sem állítják magukról és róluk sem mondja ezt senki, akkor tessék mondani, a polgári köröknek mitől kéne elhatárolódni?
K. P.: Ugye azt szokták mondani, azokban az országokban, ahol ilyen típusú elhatárolódás-viták zajlottak le a nácizmus vagy a fasizmus után - Németország, Ausztria -, hogy a demokratikus rendszerben hatalomra kerülő pártok a jobboldaltól a baloldalig azok közösen alakították ki azokat a játékszabályokat, mondták ki konkrét esetekre, hogy ezt nem, ez nem vállalható föl, ez ellentmond a demokrácia szabályainak, ezt elítéljük mint kisebbségellenes vagy egy adott csoportot sértő kijelentést, most azt mondják azok, akik ezt az elhatárolódást mondják, hogy azzal, hogy a polgári körök jól láthatóan a jobboldal érdekében tevékenykednek
Hende Cs.: A nemzet érdekében tevékenykednek, meggyőződésem szerint.
K. P.: Igen, de mondjuk hogyha a politikai szereplők ezt úgy definiálják, mindazok, akik nem jobboldaliak - csak hadd mondjam végig a logikát -, hogy ezért aztán a jobboldali politikusoknak meg kellene azt mondaniuk, hogy mi az a típusú kijelentés, ami igen, és mi az, ami már nem fér bele, tehát amire már ők is azt mondják, azt mondanak a szónokok, amit akarnak.
Hende Cs.: Szerkesztő úr, tévúton jár. A polgári körök sem a jobb, sem a baloldal érdekében nem tevékenykednek, a nemzet érdekében tevékenykednek. A munkájuk ugyanis nem politikai természetű. Nagyon ritkán szoktak demonstrációkon, leginkább ünnepi megemlékezés jellegű demonstrációkon részt venni, de a munkájuk az a kis közösségekben zajlik, a saját környezetükben, ahol valóban a közjót szolgáló, önzetlenül végzett munkát tanúsítanak olyan elképesztő tömegben, amin mindenki elcsodálkozik. A Közép-európai Egyetem Alapítvány - a Soros Alapítványnak az egyik vállalkozása Magyarországon - nyilvánvalóan valakit bejelentkeztetett polgári körösnek azért, hogy a mi hírleveleinket, e-mailjeinket megkapja. És ezeket valamikor, talán tavaly novemberben közzétette az interneten. Azért nem lett belőle nagy hír, mert maga a közzétevő is szinte sajnálkozva állapította meg, hogy sűrű fésűvel átbogarászták a polgári körök másfél éves történetét, híven dokumentálták az összes eseményeket, összes nyilatkozatokat, felhívásokat tartalmazó hírlevéltömeget - ez körülbelül 1600 könyvoldalnak felel meg, hogy legyen fogalma róla -, és egyetlen kifogásolható szót vagy mondatot vagy eseményt nem találtak benne. Szinte csalódottan közölték a sajtótájékoztatójukon Soros György hazai támogatottjai, hogy hát kérem itt csupa kulturális esemény van, meg jótékonysági felhívás, meg határon túli magyarok érdekében végzett gyűjtés, meg irodalmi est, meg kirándulás, meg közös bográcsolás - erről szól a polgári kör, kérem szépen, arról, hogy tegyük szebbé és élhetőbbé az életünket. Ez a polgári köröknek a hivatása, nem az, hogy a jobb- vagy a baloldal érdekében tevékenykedjenek. A polgári körök tagjai természetesen bizonyos értékek iránt elkötelezettek, és ezek az értékek igen nagy vonalakban egybeesnek azzal az értékrenddel, amelyet az előző négyéves ciklus alatt az Orbán-kormány politikájában igyekezett kifejezésre juttatni. Ez a munka, a rend, a tanulás, a hazaszeretet, a nemzeti összetartozás, a határon túli magyarokkal való összekapcsolódás természetes igénye, szóval ezekben ragadható meg. Ez a polgári köröknek a hivatása a jövőben is, és nem az, hogy egyik vagy másik oldal, netán egyik vagy másik párt segédcsapataként tűnjenek fel, mert akkor épp a lényeg vész el.
K. P.: Fülöp László, Gödöllőről a vonal végén. Jó estét kívánok. Mi a kérdése?
F. L.: Jó estét kívánok. Kedves Hende úr! Szeretném föltenni, kérdés is és javaslat is, hogy épp amit az előbb el tetszett mondani, hogy kik vagyunk, polgári körök, mi a feladatunk, nem gondolják-e azt, hogy most már ideje lenne törvényes útra terelni a dolgot, mert nehogy úgy járjunk, mint a MIÉP, nem fellebbezett, hogy szélsőségesek vagyunk, meg csőcselékek vagyunk, és rajtunk fog maradni ez a bélyeg. Szerintem igenis törvényes útra kell vinni a dolgot, és ha kell, külföldre kivinni a bíróságra, hogy tisztára mossuk magunkat, és nem szabad engedni, mindent illető Máma az 1-est hallottam, a Lévay hölgy illetőt, hogy miket mondott rólunk. Csőcselékek, mindennek lehord. Minket, akik mi eltartjuk őket az adónkból, abból élnek, mi vagyunk a csőcselékek?
K. P.: Köszönöm szépen a kérdését. Most nem akarom azzal az időt húzni, hogy megkeresem az SMS-eket, kiírtuk őket, illetve majd ha megtalálom, fölolvasom, többen mondták azt, hogy Kovács László esetében meg kellene azt kérdezni, hogy határolódjanak el Zuschlag János kijelentésétől, MSZP-s képviselő kijelentésétől, illetve ugyanezt, hogy a polgári köröknek jogi, egyéb eszközöket kellene igénybe vennie, és politikai tiltakozást kellene szerveznie, és rábírni más politikai szereplőket arra, hogy elhatárolódjanak egyes MSZP-s politikusok kijelentéseitől.
Hende Cs.: Hát Zuschlag János ugye épp egy héttel ezelőtt azt mondta, hogy a következő héten - vagyis a mögöttünk hagyott héten - a Legfőbb Ügyészséghez fog fordulni egy beadvánnyal, amelyben törvényességi vizsgálatot kér, mert hogy mi ilyenek meg olyanok vagyunk. Ezzel kapcsolatban halkan és szelíden megjegyzem, hogy eltelt ez a hét, és Zuschlag János felől nem hallottuk, hogy benyújtotta volna ezt a beadványt. Én nagy örömmel - hadd bújjon ki belőlem a jogász - olvasnám el ezeket a tényállításokat, azoknak a bizonyítékait, és legfőképpen azokat a jogszabályi hivatkozásokat, amelyre ő ezt a bődületes marhaságot alapozza. Köszönöm a kérdező véleményét, természetesen minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy ezt a bélyeget lemossuk magunkról. A helyzetünk annyiban nehéz, hogy a médiához való hozzáférésünk az nyilván korlátozottabb, mint a baloldali rágalmazóinké, másfelől pedig folyamatosan negatív tények bizonyítására próbálnak minket rávenni. Abba próbálnak beleszorítani - kedves szerkesztő úr, ne vegye zokon, valami ilyen tendenciát Önnél is éreztem -, hogy bizonyítsuk be, hogy nem vagyunk antiszemiták. Hát hogyha valaki valamit nem csinált, valamiben nem bűnös, valamiben nem vétkes, azt nem lehet bizonyítani, az fogalmilag kizárt, kérem szépen. Ilyen sehol a világon nincsen. Annak kell bizonyítani, aki állít valamit. És ezek az állítások elhangzanak, bemennek az éterbe, bepiszkolnak minket, ugyanakkor a bizonyítékokkal sorozatosan adós marad az a fél, aki ilyesmit állít.
K. P.: Én rákérdeztem arra ugye az előbb, hogy azok a ugye Ön beszélt a polgári körök tevékenységéről, virágkertészettől egy adott közösség helyi ügyeinek intézéséig. De azok a nyilatkozatok vagy azok a szónoklatok, amelyek elhangoznak az ilyen nyilvános rendezvényeken
Hende Cs.: Egy esemény egy szónokának egy mondatát ragadta ki, szerkesztő úr. Mondjon egy másik mondatot is, kérem. 163 ezer ember van ebben a mozgalomban, egyébként antiszemitizmus a világon több ezer éve mindenütt van, minden országban. Nálunk is van. Én olvastam egy tanulmányt néhány évvel ezelőtt, komoly szociológusok fölmérték az egyes politikai táborok, az egyes pártok támogatóinak az attitűdjét antiszemitizmus-ügyben. És tudja, mi a megdöbbentő? Hogy a legalacsonyabb az antiszemitizmus az MDF és a Fidesz meg az SZDSZ táborában, és kiugróan magas az MSZP szavazói között. Szóval erről ennyit, hogy ki az antiszemitább, mint a másik.
K. P.: D. Á. a VIII. kerületből telefonált. Jó estét kívánok. Mi a kérdése?
D. Á.: Jó estét kívánok, üdvözlöm Önöket. Hát ha megengedik, akkor egyrészt én nagyon szeretném megköszönni Hende Csabának azt a munkát, amit végez - én is polgári körös vagyok -, de ha szabadna most egészen rendhagyó módon egy kéréssel fordulni minden polgári köröshöz. Van egy négygyermekes fiatalasszony, aki keresztény szellemben, gyönyörűen neveli a négy gyermekét, és most nagyon-nagyon súlyos balesetet szenvedett. A szolnoki Hetényi kórházban fekszik. És én azt szeretném kérni minden polgári körös barátomtól, hogy imádkozzunk érte, hogy túlélje, mert azt mondták, hogy körülbelül két-három nap alatt dől el, hogy És négy kiskorú gyermeke van. És a polgári körök igenis ilyen dolgokban tudnak összefogni, és nem szabad hagyni, hogy minket bármi más bélyeggel megbélyegezzenek. És én nagyon tudom és biztos vagyok benne, hogy mindenki meg fog engem hallgatni, és imádkozunk ezért a fiatalasszonyért. Köszönöm szépen.
K. P.: Köszönöm szépen.
Hende Cs.: Én is nagyon köszönöm.
K. P.: A kérdések között szerepelt az, hogy február 24-én lesz-e a Terror Háza előtt vagy bárhol egy gyűlés, polgári körös rendezvény?
Hende Cs.: Polgári körös szervezésben biztosan nem. Hogy a Fidesz tart-e valamit, efelől most bizonytalan vagyok, nem vagyok naprakészen tájékozódva, de nyilván idejekorán értesítést fognak adni erről.
K. P.: Olvastam egy publicisztikát, Csekő Árpád írta 2002. augusztus 1-jén a Magyar Nemzetben. Ő azt mondta: A polgári köröknek részt kellene vennie olyan szakmai programok kidolgozásában, amelyek aztán később, a jobboldali kormányzás idején használhatók, vagy egyébként is használhatók önkormányzati vagy egyéb társadalmi munkában. Már úgy értem a társadalmit, ami közéletre vonatkozó elképzelés. Ez 2002 augusztusában volt, másfél év telt el azóta. Nem érzi-e azt, hogy ennek a hiánya vagy ennek a nem propagálása, nem nyilvánosságra hozatala az egyébként hozzájárul ahhoz, hogy a polgári köröket afelől ítéljék meg, amiket a kérdéseiben is kifogásolt, amelyeket a publicisták leírnak, és ezzel másfajta képet lehetne kialakítani a polgári körökről, és túllépnének azon, hogy pusztán - ami nem kevés - mondjuk a saját közösségükben virágágyásokat ültetnek.
Hende Cs.: Meg szakmai kérdéseket vitatnak meg, meg előadókat hívnak, akikkel a közgazdaság vagy a jogi élet vagy épp az egészségpolitika aktuális ügyeit beszélik meg, és be is kapcsolódnak nyilván - nem mint polgári körök, hanem mint polgári körök tagjai - külső szakértőként önkormányzatok munkájába, adott esetben a pártok munkájába is. Én azt nem hiszem, hogy a polgári köri mozgalomnak olyan hivatása lenne - de lehet, hogy tévedek, mindenesetre ilyen jellegű felkérés sem érkezett eddig hozzánk -, hogy a pártoknak a leckéjét jelentő programalkotásba közvetlenül belefolyjanak mint polgári körök. Hiszen egy programalkotás az egy formalizált mechanizmus, ugye van rengeteg ötlet, és akkor döntenek róla, hogy ez igen, ez nem. Ezt beépítjük, ezt elvetjük. Miután a polgári köröknek nincs igazából struktúrája, nincs jogi rendje, nincsen hierarchiája, ezért nagyon nehéz volna bárkinek - miután itt nincsenek vezetők, nincsenek választott tekintélyek - szelektálni a javaslatok között. Milyen alapon?
K. P.: Ugye Ön MDF-es politikus volt, aztán a polgári
Hende Cs.: Ma is az vagyok.
K. P.: Igen, de ma már elsősorban a polgári körök koordinátoraként jelenik meg a nyilvánosság előtt. Ugye amikor pártpolitikai kérdésekben kérdeztem, azt mondta, azokról most nem akar beszélni.
Hende Cs.: Hát meg megjelenek MDF-es politikusként is, amikor a parlamentben különböző szakmai törvények vitájában az MDF álláspontját képviselem, mint bármelyik más képviselőtársam.
K. P.: Miért fogadta el vagy döntött úgy, hogy a polgári körök szervezésével fog politikusként foglalkozni? Hogy elsősorban ez lesz a politikusi profilja erre az időszakra?
Hende Cs.: Engem a Kossuth tér és a Dísz tér rendkívüli módon megérintett. Azt hiszem, hogy az a sok százezer ember, aki ott volt, velem együtt átélte ugyanezt. Nem sejtettük, hogy ilyen sokan vagyunk, nem reméltük, hogy ekkora erőt jelent a nemzeti oldal híveinek a sokasága. Vagy a Testnevelési Egyetemen uralkodó hangulatra vagy szellemre ha visszautalok. És akkor, 2002 tavaszán én úgy gondoltam - és ma is úgy gondolom -, hogy ezt a szellemet, ezt az erőt ezt meg kell őrizni az ország érdekében. És ebből a mi pártjaink tudnak építkezni, adott esetben akár újjá is tudják építeni magukat. Ez az építkezési folyamat a Fideszben a szövetséggé alakulással úgy gondolom, megkezdődött, hiszen erről szól a tagozatok létrehívásával, a polgári körösök felé a kapuk kitárásával, minőségi változások vannak azt hiszem érlelődőben, tehát a megújulás erejét tudják a polgári körök jelenteni. Ugyanez kívánatos lehet más pártok vonatkozásában is, de ez természetesen a pártoknak a belügye, hogy ezzel a hívó szóval élnek-e. Én egyrészt személyes megérintettségem miatt, másrészt pedig azért, mert Orbán Viktor azt kérte, hogy legyek a munkatársa ebben az egyáltalán nem könnyű feladatban, ezt vállaltam, és hát természetesen a pártban viselt tisztségeimről lemondtam, parlamenti munkaügyi bizottsági elnökségemről is, és azóta több-kevesebb sikerrel, de mindenképpen - ezt szabad legyen elmondanom - önzetlenül és díjazás nélkül végzem ezt a munkát, ugyanúgy, mint mindenki a polgári körökben.
K. P.: Akkor nem lát ellentmondás abban, hogy MDF-tag és közben a polgári körök koordinátora, Orbán Viktor közeli munkatársa, közben pedig MDF-es politikus.
Hende Cs.: Hogy látnék.
K. P.: Mert azok, akik kifogásolják, állandóan ezt kérik Önön számon. Miért nem lép ki az MDF-ből és miért nem lép be a Fideszbe?
Hende Cs.: Miért lépnék ki? Sok ezer MDF-tag vezet polgári köröket vagy tagja polgári köröknek. Nincs ebben semmi összeférhetetlen. Hát vannak a polgári körök között MIÉP-szimpatizánsok, vannak Jobbikosok, vannak kereszténydemokraták, kisgazdák és rengeteg Fideszes. Hát ez pont arról szól, hogy nem azt keressük, ami a pártjainkat elválasztja, mert az a pártok dolga, ők elvégzik a maguk munkáját, veszekednek, amikor veszekedniük kell, vitatkoznak, amikor vitatkozniuk kell, de hiszünk abban, hogy azokat a kompromisszumokat, amelyeket meg kell kötni - mert ez a politika lényege -, ezeket kellő időben meg fogják kötni. És mindezt úgy teszik, hogy a nemzeti oldal választási győzelmét segítik elő. Vagyis: egyetlenegy voksot nem engednek majd veszendőbe menni önös érdekek, megalapozatlan illúziók vagy valamiféle pártérdek előtérbe helyezése miatt.
K. P.: Köszönöm szépen. Hende Csabával, a polgári körök koordinátorával beszélgettem. Viszontlátásra.
Forrás: www.hirtv.hu
