Mindhiába a sok egyeztetés, azon túl, hogy a főiskola önállóságát féltők
úgy vélhették, Magyar Bálinttal szemben egy kirohanásoktól sem mentes, paprikás
hangulatú főiskolai fórumon megvívtak egy csatát (jól benyomtak neki), ezen a
borongós tavaszi napon semmi érdemi nem történt (hacsak a színfalak mögött nem).
Ergo hasztalan bizonygatta Magyar Bálint és államtitkára, hogy megalapozatlan az a
szombathelyi félelem, miszerint a Nyugat-magyarországi Egyetemmel történt integráció
után megszűnik a Berzsenyi Dániel Főiskola, ezt nem igazán hitték el neki. Hiába
cáfolt a miniszter pontról-pontra és állta a pofonokat, hasztalan jött a főiskola a
maga igazával, kongatta a vészharangot, mindenki süket fülekre talált a másik
oldalon
Hol volt hol nem volt, hogy a legelején kezdjünk
Mint ahogy nemrégiben a Nyugat is
részletesen beszámolt róla, a miniszter szombathelyi látogatásának elsődleges
oka, hogy nemrégiben újra téma lett a Berzsenyi Dániel Főiskola és a soproni
székhelyű egyetem integrációja. Ismeretes, a tárca és a főiskola között a vita
abból kerekedett, hogy míg a minisztérium az ideális megoldásnak azt tartaná, ha a
szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolát a soproni székhelyű Nyugat-magyarországi
Egyetemmel összevonnák, addig itt másképp képzelik a jövőt. Saját szombathelyi
székhelyű egyetemet, vagy egy erős és önálló, Zalával kooperáló regionális
főiskolát akarnak.
Egy nehéz nap indulója: a sajtótájékoztató
Magyar Bálint első körben, még délelőtt a város közgyűlésébe
látogatott, ahol többé-kevésbé sikertelenül kívánta eloszlatni a városatyák
beolvasztással kapcsolatos félelmeit. Majd a sajtó következett. Az SZDSZ székházban,
Hankó Faragó Miklóssal (a város SZDSZ-es országgyűlési képviselője) és Feiszt
Györggyel (SZDSZ-es kulturális alpolgármester) állták a sarat, fejtették ki
részéletesen, miért is jó és szükségszerű a szombathelyi főiskolának ez a
kényszer-házasság.
Félő, Szombathelynek már nem lesz hova felszállnia
A miniszter szerint a szombathelyi főiskola az integrációval kapcsolatban már
így is jelentős késében van. Ha most elmegy az utolsó vonat is, félő,
Szombathelynek már nem lesz hova felszállnia. A sajtó által példaképp felhozott
gyöngyösi és nyíregyházi főiskolák (amelyek megmaradhatnak önállóan)
példájára pedig a miniszter elmondta: ezek az intézmények, a Bolognai folyamatban a
hároméves, alapozó szintű képzésre kívánnak ráállni ez szinte csak egy
kiemelt szintű középiskola..a Szerk , és nincsenek egyetemi ambícióik.
Szombathelynek azonban, úgy tudja, más tervei vannak.
Gazdasági önállóságért harcolva pedig nem egyéni pozíciókat kellene
féltenie
A főiskola dinamikus fejlődése is szóba került, amire a miniszter úgy
reagált, könnyű úgy fejlődni, hogy az állam folyamatosan finanszírozza a
beruházásokat. És ha megürül a zseb, lehet panaszkodni, hogy miért nincs még ez
vagy az. Ezért is vallják azt: hosszútávon az az intézmény lesz életképes, amely
egy-egy projektjéhez jelentős magántőkét is fel tud majd mutatni.
Sopron feltételei kapcsán (melyek közül a főiskola számára anno a művészeti és testnevelési kar megszüntetése volt elfogadhatatlan) a miniszter annyit mondott, nem levélben kell a rektoroknak üzengetni egymásnak. Le kell ülni, tárgyalni és kompromisszumokat keresni. Ha Szombathelynek nem tetszik valami, tárgyaljon, védje meg álláspontját, álljon a sarkára, nem megsértődni kell. Gazdasági önállóságért harcolva pedig nem egyéni pozíciókat kellene féltenie.
A miniszter a sajtótájékoztatón még részletesen tárgyalta a felsőoktatásban várható reformokat, valamint a tárca más irányú, például diákhitellel vagy Sulinettel kapcsolatos elképzeléseit. Ezek részletezésére azonban most hely hiányában nem térünk ki. (Ha valakit érdekel, könnyen, akár a minisztérium honlapján is utánanézhet) Szorítkozzunk inkább a helyi integrációra
Mikor látott a díszterem ennyi izgatott szempárt?A miniszter eztán a kari tanáccsal, majd 15 órától a főiskola Dísztermében a hallgatósággal és az oktatói gárdával találkozott. Jelen volt mindenki, aki az ügyben számít: kint a pulpituson Magyar Bálint és oldalán Mang Béla államtitkár, a HÖK helyi elnöke és Prof. dr. Gadányi Károly, a főiskola rektora. A sorok között a főiskola tanársága, felpaprikázott hallgatósága és a helyi közélet.
Az érdeklődés egyébként szokatlanul nagy, utoljára talán a Pornóakadémia néven elhíresült gólyabáli talkshow-n látott a terem ennyi izgatott szempárt. A soproni rektor, dr. Faragó Sándor is eljött, igaz, bár személyét az elkövetkező két órában számtalan vád érte, egyszer sem szólat fel.
A főiskola csatasorba állt, remekül megszervezte önmagát
A hallgatói önkormányzat az integráció ellen egy állásfoglalást adott ki,
amihez a nap folyamán aktivisták gyűjtötték az aláírást. Több mint ezret alá is írták, amit a miniszternek a fórum végén adtak át.
Valóban figyelemre méltó volt a szervezettség: a diákok tapsviharban kitörő
lelkesedése, és az intézményükért való aggódásuk. A felszólalásoknál hamar
tetten-érhető, előre megkomponált koreográfiát láthattunk: a levezénylő oktató,
Stipkovits Ferenc mindig név szerint szólítja az épp soron következőt, akik közül
némelyik hamiskásan kacsingat össze a vezetéssel. Azért vannak spontán
megnyilatkozások is, ám a mai közállapotok hű leképezéseként diskurzus helyett
többnyire magán-monológokat hallhattunk.
Mindenki hajtogatta a maga igazát.
A felszólalók némelyikének szavai teljes tájékozatlanságot tükröznek,
olykor olyan kifejezetten bunkó, sértegető hangnemben és stílusban megfogalmazva,
amire, ha főiskola rektora lennék, nem lennék büszke.
Mindenesetre Magyar Bálint állta a sarat, próbált a végsőkig higgadt maradni. Azért
egy fiatalembernek végül mégis sikerült vérig sértenie, azzal, hogy kioktatta,
milyen miniszter az, aki csak rombol, nem épít. Ő is mellébeszélt olykor, le is
intették ezért párszor, azonban becsületére legyen mondva, a végsőkig érvelt és
győzködött. A főiskola álláspontját leginkább összeszedetten és érthetően
dr. Gál László, a volt főigazgató mondta el. Arról beszélt, amiről aznap valóban
beszélni kellett volna.
A lét a tét: Európai léptékben kell gondolkodnunk
Magyar Bálint közölte, a felsőoktatás reformjának az a tétje, hogy a
magyar egyetemek és főiskolák az uniós oktatási piacon is ütőképesek maradnak-e.
(Hiszen a csatlakozás után félő, ha nem tesznek ellene, a határok megnyitása után a
legjobb hazai diákokat és tanárokat elszipkázzák a külföldi egyetemek.)
A szombathelyi főiskolával kapcsolatban Magyar Bálint úgy vélte, a régió
városainak kicsinyes versengése helyett összefogásra lenne szükség. Más
perspektívában kell a felsőoktatást szemlélni, nem a csak a helyi érdekeket kell
figyelni. A hazai palettán, utalt rá, a csatlakozást követően csak erős, integrált,
komoly szellemi kapacitásokkal, anyagi koncentrációval rendelkező intézmények
állják majd a versenyt. Ha Szombathely, Zalaegerszeg, Sopron és Mosonmagyaróvár
összefogna, Nyugat-Magyarországon is létrejöhet egy olyan felsőoktatási intézmény,
amely nemzetközi mércével mérve, hosszú távon is piacképes lehetne. (Például
jöhetnének a burgenlandiak Szombathelyre tanulni.)
A demográfiai apállyal is számolni kell
Magyarországon 70 ezren érettségiznek egy évben, tavaly 104-ezer diákot
vettek fel felsőoktatási intézményekbe. (Körülbelül ennyi kisiskolás jelentkezett
idén első osztályba.) Miközben az elmúlt 15 évben 3,5 - 4-szeresére nőtt a
hallgatói létszám, ez a növekedés, a demográfiai mutatók miatt nem tartható fenn.
Az utóbbi időszakban a karok száma 117-ről 163-ra növekedett. Ennyi a jövőben nem
lesz életképes.
Megoldás? A liberális politikus szerint nem a minisztérium feladata megmondani, melyik
szakot szüntessék meg, döntsön a piac. Szerinte azok az intézmények, karok és
szakok maradjanak fenn, ahol lesz diák, ahol pedig elfogynak, az megszűnik.
Egy érv és az ellenérv
Arra a többször is elhangzó kérdésre, miszerint az integráció
kötelező-e, vagy csak egy elképzelés, Magyar Bálint elmondta: a beolvasztásról nem
ő és a minisztérium, hanem az országgyűlés dönt. Ő csak közvetíteni jött. Mi
garantálja majd a főiskola autonómiáját? Kérdezték, mire a miniszter úgy
válaszolt, ez is tárgyalás kérdése, úgy kell megállapodni, feltételeket megszabni,
hogy ne csorbuljon Szombathely érdeke. Ki mondja, hogy Szombathelynek bármit is
fel kéne adnia? Senki sem akar semmit sem lerombolni közölte aztán a
miniszter, amikor egy HÖK-ös hallgató a kivívott érdemeiket (pl. a Gólyabált)
siratta el.
Mennyi időt ad a minisztérium kérdezték mások. Nem rajtam áll, mondta erre
a miniszter. Mennyi kell? fordult a rektorhoz, aki hamiskás mosollyal az arcán
csak ennyit válaszolt: rövid.
A miniszter arra az aggodalomra, miszerint az integráció fő hibája, hogy Sopron nem
egyenrangú félként tárgyalt Szombathellyel, úgy válaszolt: az integrációban ezért
is lenne szerencsés, mondjuk segítségként, az egyensúlyok kialakításához
Zalaegerszeget is bevonni. De a miniszter szerint minden csak tárgyalás kérdése
Mindenesetre a hosszúra nyúlt vitából annyi kikerekedett, hogy miniszteri nyomásra a két felsőoktatási intézményi rektor rövidesen leül egymással. Aztán hogy mi lesz ezzel a házassággal?
