Nyílt panasznap, szakmai fórum, diák-önkormányzati és osztályfőnöki órák, hallgatói beszélgetések ezek a feladatok várták Vas megyében az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalát szerdán és csütörtökön.
Helybe jönnek, hogy könnyebben lehessen panaszkodni
A hivatal már évek óta folytatja azt a gyakorlatot, hogy ügyintézését
évente néhány alkalommal, két-két napra egy régióközpontba helyezi. Itt aztán
képviselői találkoznak intézményvezetőkkel, pedagógusokkal, szülőkkel és
diákokkal egyaránt.
Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa azt mondja, az elmúlt két évben 4000 panasz érkezett hozzájuk. Hogy ebből mennyi volt vasi? Nem tudni, úgy mondják, a megyei lebontás nem mutatna objektív képet, így aztán nem is számolnak. De az biztos mondja Aáry-Tamás hogy a tapasztalatok szerint a helyi panaszok száma a régiós látogatások után mindig ugrásszerű megemelkedik. Így lesz majd Vas megye esetében is. (Bár, ha nincs hivatalos statisztika, ezt honnan fogják tudni?)
Senki sem tudja pontosan, mik is a jogaik
De félre minden kételyt, hisz a sajtó képviselői azért meggyőző adatokat
hallhattak a hivatal működéséről egy sajtótájékoztató keretében.
Tíz év hatékony munka, az ügyes-bajos kérdések és kérések kétharmada a
közoktatás, egyharmada a felsőoktatás területéről érkezik, ezeknek ma már 60
százaléka az Interneten keresztül jut el a szakemberekhez. A hivatalé a legtöbb nyelven olvasható portál, felturbózva az
unió hivatalos nyelveivel, a kisebbségek nyelvével, sőt még a brei írással is, s
mindezen dicsőségek mindössze egy nyolctagú team munkájának köszönhetőek.
Azt pedig el kell ismerni, hogy a munka, melyre vállalkoztak úttörő tevékenység, hisz az oktatási jogok ismerete, használata terén ma még pedagógus, szülő, diák, intézményvezető és intézményfenntartó egyaránt gyermekcipőben jár.
Nem baj, ha konfliktusokkal jár!
Az oktatás jogok biztosának hivatalát, az oktatás szereplői közül bárki
felkeresheti, aki úgy érzi, hogy jogai az oktatás területén belül megsérültek. Itt
a szakemberek révén professzionális segítséget kaphat a jogsértés orvoslásához, a
későbbi jogsértés elkerüléséhez egyaránt.
Valljuk be erre szüksége is van annak, akinek van mersze harcolni védvén jogait,
melyeket még alig-alig ismerünk, legyen szó állampolgári, vagy akár munkavállalói
jogról.
Hogy konfliktus születik nem baj, természetes mondja az oktatási jogok biztosa Aáry-Tamás Lajos a baj, hogy nincsenek arra technikák, módszerek, hogy ezeket a konfliktusokat kulturált formában feloldjuk. Ha már megtanuljuk, mikor, hogyan, hol kell tárgyalni a problémákról, akkor lehet elővenni a jogszabályt és gyakorlatában alkalmazni azokat.
A diák a legkiszolgáltatottabb
Bármennyire emelkedik azonban a panaszok száma a jogok hivatalában, az csak a
jéghegy csúcsa, sok jogsértés úgy következik be, hogy még az érintettek sem tudnak
róla, hogy itt jogszabályokat sértettek, vagy megpróbálják szűk körben
eltussolni a dolgot. Érthető, hisz egy olyan hierarhikus rendszerben, amilyen az
oktatásé, aki az alsóbb fokokon áll aki ugye itt nem más, mint a diák az a
legkiszolgáltatottabb. Így aztán sok esetben inkább azt a bizonyos békát
választják a fiatalok. És nem panaszkodnak sehol
Vannak persze bagatell ügyek. Vajon írathat e több csoportos röpdolit a technika tanárunk? kérdezte anno egy lány e-mail formájában, s mikor öt perc után nem kapott választ reklamált. Siessenek már, öt perc múlva írjuk a dolit! Jópofa.
Szakmai kihívás viszont, amikor meg kell vizsgálni, jogos-e, ha kizárnak a magyar oktatás rendszeréből egy gyereket, csupán mert HÍV fertőzött. Vagy ott az ellenpélda, a precedens értékű döntése egy debreceni iskolának, amely befogadta a Hepatitis C vírussal fertőzött gyermeket. Valamint a hivatal sikere a felsőoktatási törvény megváltoztatása is, hogy a fogyatékkal élő diákok egyenlő eséllyel álljanak a felvételi vizsgák és az egyetemi évek kihívásai elé.
A diákot szondázni bizony nem törvényes!
S ha már Vas megyében vagyunk. Mindenki emlékszik az ügyre, amikor az egyik
szombathelyi kollégium alkoholszondát vásárolt, hogy szúrópróbaszerűen
ellenőrizze a diákokat. Aáry-Tamás Lajost erről is faggatták egy mostani fórumon. A
biztos elmondta, jogszerűtlennek tartja a szonda diákokkal szembeni alkalmazását,
akár szúrópróbaszerűen is. Ezeket a személyes adatokat ugyanis csak törvényi
felhatalmazással lehet kezelni, az pedig erre az esetre nincs. Maradna tehát az
érintettek önkéntes írásos hozzájárulása. Ám egy iskolában, egy tanár-diák
viszonyban a diákok részéről az önkéntesség nem is értelmezhető. Ki merne nemet
mondani, ha finoman felkéri egy tanár, tanári kar az önkéntességre?
S fűzzük tovább a lehetőségeket: még ha lenne is önkéntesség, kiskorú esetében a törvényes képviselő, avagy a szülő hozzájárulása szükséges.
Börtönök, amelyeket iskolának hívunk?
A szonda terve azonban nem csak jogszerűtlen, de célszerűtlen is
magyarázza a biztos mert a kollégium azt gondolta, ezzel a tevékenységgel
átveheti a szülők felügyeleti jogát. Persze ne higgyük, hogy sok szülő ez ellen
tiltakozna. Sőt, rendszerint örömmel fogadják azokat az ötleteket, amellyel az iskola
megrendszabályozná, megnevelné helyettük a gyereket. Ám megspórolni a családi
beszélgetést az alkoholfogyasztásról, vagy az élet egyéb, fontos dolgairól nem
szabad. Annak a családi nevelés részének kell lennie. Nem is beszélve a személyes
példamutatásról.
Ezeknek a szondáknak szolgáljon az a drog, vagy alkoholfogyasztás kimutatásra a rendszeres használata szüli apránként azokat a börtönöket, melyeket egyelőre iskoláknak hívunk
Az ügy végére egyébként pont került, a sajtónyilvánosságnak is volt köszönhető, hogy az iskola a szondát hiába vásárolta meg, végül nem használhatta.
S hogy milyenek voltak a vasi diákok az oktatási hivatal fórumain? Mint minden diák. Fogékonyak, nyitottak, érdeklődőek. És az, hogy milyen profin kezelik az Internetet már reményt kelt az iránt, hogy eztán merészebben és gyakrabban keresik majd fel a hivatalt kisebb-nagyobb sérelmeikkel. Még ha csak egy röpdoli kapcsán is. Mert a diáknál bizony nincs leleményesebb, ha saját bőréről van szó
