Ferde szemmel a csatlakozásról

Szombathely, 2004. május 1.-  A kifliharc

 A Rádió Szombathely folyamatosan adja hírül a Fő téri programokat, többek között az EU-reggelit  Mi is csatlakoztunk! - Eu-fória Szombathelyen. Az immár EU-polgárok özönlenek is a térre, hiszen mégiscsak történelmi ez a pillanat. A Művészetek Háza előtt asztalkák mellett politikusok foglalnak helyet. "Tömegoszlató beszédre készülnek!" - mondja mellettem valaki, nevetés a válasz. Ragyogó idő van amikor begördül a térre egy citromsárga, osztrák rendszámú furgon. Oldalán díszes felirat: Josef Schrott - Pékség, cukrászda 1885 óta. Alatta pedig a fogalommá vált cím, Bécs, Mariahilfer Strasse.

A kis kocsi 2500 darab bécsi péksüteményt rejt. Amint kitárul a hátsó ajtó és előkerülnek az első kiflik a jelenlevők egy részének elmegy az étvágya és csak tisztes távolságból figyelik az eseményeket. Félreértés ne essék, a pékáruval, kiszolgálással semmi baj. Jópár honfitársunkkal már annál inkább.Mint a zsizsikhad csapnak le az ingyen kiflire, remegő testtel préselik magukat a tálca közelébe, könyékkel, lábbal törve utat. Egy kifli nem kifli, lehet ez ma a jelszó, mert rengetegen markolnak bele a süteményekbe, egyszerre 3-4 darab fér a marokba, majd rögtön utána a nylontáskákba, igényesebbek esetén a bőr kézitáskába.

De még ez sem elég, a vérszemet már a régi mondák is emlegették a magyaroknál, úgy látszik ez megmaradt. Többedmagammal szájtátva bámuljuk a harácsolást. Egy idősebb néni tömött táskányi süteménnyel elkapja a pillantást és úgy érzi magyarázkodnia kell: "Pap bácsiknak viszem. Szegények nem lehetnek itt" - mondja és elsiet. Igaz, csak a szomszédos tálcáig. Csuklóig cukros kezével ismét markol, kihasználja, hogy társaiban van annyi becsület, hogy nem löknek odébb egy idős hölgyet.

A 2500 darab süti alig több mint tíz perc alatt fogyott el. Azért ilyen hosszú idő alatt, mert a tálcákat csak kettesével szedték ki az autóból. Miután kifújt a sütikészlet egy nő lépett Schrott úrhoz. "Hát szalvéta nincs?"- kérdezte.  "Sajnos nem értek magyarul!" -mondta Schrott úr, mire a nő felmérve a helyzetet a többiekhez fordult. "Valaki mondja meg neki, hogy adjanak szalvétát. Most mibe töröljem a kezem?"- közölte kérését. Degeszre tömött szatyrát nézve a szalvétából is egy csomagra lett volna szüksége.

Az élő adás varázsa
Kicsivel arrébb, a nagy színpad előtt a TV Szombathely ízlésesen feldíszített asztalhoz ülteti a politikusokat, közéleti személyeket és élő adásban közvetíti a beszélgetést. A virág, magyar- és EU-zászló mellett két tálban bécsi péksütemény is helyet kapott. Hiba volt. Éppen javában zajlott a beszélgetés, amikor egy néni toppant az asztalhoz és már éppen rávetette volna magát a sütikre, amikor az egyik tévés kicibálta a kamerák kereszttüzéből a kifliéhes hölgyet. A nézők mindezt élő adásban szurkolhatták végig. Kicsivel később újabb jelentkező akadt a potya-ételre, de őt még idejében megállították.

Ital is folyt
Ha az ember körülnézett a téren messziről kiszúrhatta, hol osztanak valamit ingyen. Mi is így tettünk és eljutottunk a szökőkút mellé, ahol nagy hűtőládából kerültek elő a pezsgők, alkoholos üdítők és szimpla üdítők. Az akciót szintén osztrákok szervezték, hazánk fiai és lányai pedig kapva-kaptak az alkalmon. A hostessek hamar feladták, hogy egy üvegből két pohárba öntsék a nedűt, mivel az üvegeket hamar kikapták a kezükből. A műanyag pohárba kiöntött lé viszont sokáig porosodott az asztalon. Talán rangon aluli lett volna olyat inni?

Az alkoholos üdítőket felbontva helyezték a pultra a lányok, amivel szintén kivívták a népharagot. "Nekem bontatlant adjon!" - adta ki az ukázt egy ránézésre üzletasszony kinézetű hölgy. Miután kérését kedvesen elutasították paprikavörös arccal felkapott a földről egy kupakot, rányomta az üvegre és diadalittasan mutatta, találékony nép vagyunk. Az újrakupakozott üveg hamarosan bekerült a táskába -természetesen a kiflik mellé.


Sopronpuszta, 2004. május 1.

Szombathelytől Sopronig rekordidő alatt sikerült eljutni a szinte teljesen üres úton. A találkozó helyszíne felé tartva egyre szaporodtak a rendőrök az út szélén. A pontos helyszín ismeretének hiányában többször is megkérdeztük, jófelé tartunk-e? Az egyik kereszteződésnél bajszos rendőr irányította a forgalmat. "A Medgyessy-Schüssel találkozóra igyekszünk, merre menjünk?" - kérdeztük. "Tovább!" - intett a rendőr, így egyenesen folytattuk az utunkat. Néhány kilométerrel arrébb aztán alapossá vált a gyanú, hogy rossz felé tartunk. Visszafordultunk hát és hamarosan ismét a bajszos rendőr előtt álltunk. "Megmondaná pontosan, merre kell mennünk a találkozóra?" - kérdeztük. "Arra" - mutatott jobbra a rendőr. "Ne haragudjon, de tíz perce Öntől kérdeztük, merre menjünk és rossz irányt mondott" - jegyeztük meg kissé mérgesen, mire a rendőr mosolyogva válaszolt: "Tudom, de jött a delegáció, nem engedhettem magukat arra. Már mehetnek nyugodtan."

Medgyessy-Schüssel találkozó - "Ne karattyolj nekem németül bazzeg."
A határon a szögesdrót kapu előtt randevúzott egymással a két kormányfő. Nehéz volt a közelükbe férkőzni a sok érdeklődőtől. A magyar és osztrák tévések és fotósok igyekeztek elkapni a legjobb pillanatokat, a kormányőrök pedig igyekeztek távolságot tartani a védett személyektől, mindenki végezte a munkáját. A közvetlenül mellettünk fotózó osztrák újságíró hirtelen hátrarepült, köszönhetően az utána siető kormányőrnek, aki folytatta a lökdösést. "Ne karattyolj nekem németül bazzeg, mert leb*szom a fejed!" - válaszolt kedvesen az osztrák méltatlankodására a kormányőr. "Most ne bántsd őket nagyon!" - csitítgatta hátulról egy másik testőr, így a nagyon bántás elmaradt.

A két kormányfő végül emlékbélyegzőt kapott a csatlakozás tiszteletére készített útlevelébe, majd kezet ráztak és elváltak útjaik. Medgyessy Pétert kocsiba menekítették a rohamozó tömeg elől, Schüssel kancellár viszont békésen sétálgatva parolázott az érdeklődőkkel és mosolyogva osztotta aláírásait.

Néhány méterrel arrébb egy soproni férfi kis szögesdrót darabokkal ajándékozta meg a határőröket. A vasfüggönyből származó szögesdrótból a határzár bontásakor sikerült "megmentenie" egy tekercset, abból szeletelt most ajándékokat. Különlegesség, hogy a szocializmust francia - azaz kapitalista -, nagyon jó minőségű szögesdrót védte ezen a szakaszon. A rozsdamentes drótban áram folyt, ha két drót összeért, vagy megszakadt az áramkör akkor azonnal működésbe lépett a riasztó. A környező kiskerteket nagyon sok helyen a vasfüggöny drótja védi a behatolóktól, míg a szőlő kordonjának oszlopai szintén a határt védték egykoron.