Ugye ismerős a mondás, aminek igazságtartalmát Szombathelyen már hetek óta tapasztalhatják a Stromfeld lakótelepi nagyparkolóban megfordulók. A ki- és behajtás szempontjából meglehetősen rossz helyen „korunk technikájának megfelelően” egy vastagabb faágra húzott üres flakon hívja fel a balesetveszélyre a figyelmet. Egy autós epésen jegyezte meg, hogy ezzel az erővel akár a magyar vagy az uniós zászlót is rá lehetett volna kötni a flakonra. Hiányzik ugyanis a kis akna fedele, így belehajthatnának az autósok, vagy beleléphetnének a parkolón átvágó gyalogosok.
Különösen veszélyes a helyzet besötétedés után, hiszen a környéken lévő lámpák gyenge fényereje már nemigen ér el oda.
Azt pedig csak remélni lehet, hogy nem lesz nagyobb hóesés, amely szinte láthatatlanná tenné a tátongó aknát. Azt, hogy a huszonegyedik században hetekig ne lehessen pótolni egy kis aknafedelet, talán még a kis ovisok sem hinnék el. Az is igaz azonban, hogy minden rosszban van valami jó. Nos, az üresen tátongó akna jól pótolja a több tucat autóra méretezett parkolóban hiányzó hulladékgyűjtő(ke)t. Így aztán nem véletlen, hogy a mélyedés tele van szeméttel.
Nem kell azonban messze menni ahhoz, hogy hasonlóan beigazolódjanak Petőfi Sándor Pató Pál urának szavai: „Ej, ráérünk arra még!” A 11-es Huszár úton ugyanis szintén hete óta lassítja (lassítaná) a forgalmat egy 30-as útjelző tábla, alatta útszűkületessel kiegészítve. Talán nem is meglepő, hogy útszűkületnek nyoma sincs. Igaz, vannak a közelben útmunkára utaló eszközök félrehúzva, de azok egyáltalán nem befolyásolják a kétirányú forgalmat, ráadásul egy forgalomról elzárt útrészre kerültek. Szerencsére az ilyen szituációkhoz szokott, rugalmas autósok nem veszik nagyon komolyan a sebességkorlátozást, különben főként csúcsforgalomban nehezen oldható dugók alakulhatnának itt ki. Volt, lesz útszűkület? Ki tudja. A helyzet megoldása mindenesetre olyan Pató Pál uras, mint a tető nélküli akna esetében: „Ej ráérünk arra még!”
