Savaria versenytáncos lendülete a hatvanas évek óta tart, versenyeit, formációs klubjait jegyzik az országban. A műfaj itthon még csupán születőben volt, amikor Szombathely már a külföldi élmezőny legjavát mustrálhatta. Változtak az idők, a Savaria Táncverseny csillaga halványodott, az utóbbi években mindig valamilyen nemzetközi kupaként jelentkezik, ahol az élmezőny helyett másodvonalbeliek versengenek. Amíg a Művelődési és Sportház parkettája bírja, addig a hagyományos táncversenyen túl egyéb táncos megmérettetéseket is rendeznek Szombathelyen. Közülük egy a Tíztánc Magyar Bajnokság, amelyet immár ötödik éve hirdettek meg. November 8-án a műfaj hazai legjava méretette itt meg magát, tizennyolc fiatal páros, három fordulóban, közel négy órás maratoni küzdelemben, öt standard és öt latin táncban versengett egymással...
Táncversenyen lenni jó, akár egy illusztris nagyestélyen...
A parkettán frakkban és nagyestélyiben zajlott a sport, a nézőtéren, a kispadon öt óra egyhelyben mocorgás, folyt a susmus, a ruhák, frizurák, és a párok-mustrája. A színpadra felpakolt komplett és korrekt tánczenekar, a Galaxy, akik, nem kis teljesítmény, egyvégtében húzták a klasszikus sláger-gyűjteményt. Az élen a mindig lelkes Zolival, a szőke macsóval, aki profikat meghazudtoló beleérző előadásmóddal jócskán színesített az estén. A parkettán flitterekkel és tollakkal megbolondított selymekben, muszlinos fodros költeményekben pompázó rézbarna bőrű hölgyek szálltak, oldalukon az urak csokornyakkendőben. Szemtelenül fiatalok, a huszonéves kor látszatra már idősnek számít.
Hajrá Tizennégyes! Jó vagy hetes!
Mintha Dorottyákként egy illusztris nagyestély kispadjáról szemlélődnénk, azonban Zoliék tánczenéjét olykor-olykor megtöri a szurkolói lelkesedés:"Hajrá Tizennégyes! Jó vagy hetes!". A szünetekben lazításképpen modern táncformációk koreográfiáival lazulhatunk. Szombathely majd mindenkit felvonultatott, olyan műhelyeket, akikre valóban büszkék lehetünk. A tánc-rendben, a menetek közti űrt habos fehérben a Duna Televízió üdvöskéje, Kalocsai Andrea és szótlan szakmai segítője, Kaposi Zsolt volt hivatva kitölteni. Szűkszavúak és kicsinyt unalmasak lettek, azt az hírt például, hogy az MSH 40 éves, Kalocsai Andrea minden mondatába legalább kétszer belefogalmazta.
A színfalak mögött apró drámák zajlottak
Ásványvízzel és törölközővel a kézben, köntösben még talpig smink alatt megesett, hogy a színfalak mögött már potyogtak a könnyek. A versenyszámok között nagy rohangálások. Egy srác dühödten társára fújt, látszott, míg a parkettán kötelező a mosoly, legbelül roppant nagy a feszültség. Olykor, mint az életben, a táncospároknak sem lehet könnyű elviselni egymást... Egy másik fiú a vállfára akasztott frakkján rajtszámát igazgatta, mosolyogott, látszott, magabiztos, garantált befutó. Ő László Csaba, aki huszonegy évesen már tízszeres magyar bajnok. Párjával, Szögi Szilviával az este nagy esélyesei. Míg a szünet tartott, magukról meséltek: pár évet még bajnokságokon és világversenyeken kívánnak szerepelni, aztán úgy tervezik, négy-öt év múlva profiként kívánnak hazai színekben az élre törni.
A versenytánc költséges sport
Megtudtuk, csúcson lenni, mint minden versenysportban, hatalmas munkát jelent, és rettentő sok pénzt visz el. Naponta minimum három órát edzenek, közben Csaba a táncművészeti főiskolára jár, Szilvi pedig nyelvet tanul. Vallották, a tánc szeretetéért versenyeznek, hasznot egyelőre nem is remélnek belőle. Tizenkét-tizenhárom éve táncolnak, két éve vannak párban. A ruhák költségeit maguk állják, Szilvi toalettje közel félmilliót, Csaba táncos öltözete mintegy háromszázezret kóstál. A világversenyeket járva a szövetség legtöbbször csupán a nevezési díjukat tudja kifizetni, és még az útiköltséget is maguknak kell állniuk.
Egy idényben egy táncos minimum két versenycipőt koptat el
A kluboknak hatalmas költség a terembérlet is - mesélte a Haladás VSE vezető táncpedagógusa, Rimányi Anikó - emellett szükség van egy jobb lejátszóra és zenékre is. A csoportok tagjainak nem ritkán évekre előre be kell fizetniük a tagsági díjat, hogy például táncosaikat egy világversenyen indítani tudják. A versenyzők ruháikat és a kellékeket külföldről, leginkább Bécsből hozatják, ámbár itt Magyarországon is található egy-két, többnyire nyugati árakon árusító szaküzlet. Az ruházatról, cipőről (ami 35-40 ezer forintba is kerülhet) minden táncosnak magának kell gondoskodnia, az egyesületek ezeket nem tudnák finanszírozni. Egy idényben egy táncos minimum két versenycipőt koptat el, plusz még kettő kell, amiben gyakorol. Az igényesebb ruhák százezer forint felett kezdődnek, egy öltözékben nem illik több versenyen megjelenni. Így általában egy-két alakalom után a versenyzők alacsonyabb kategóriában táncoló klubtársaiknak adják tovább ruháikat. Egy-egy versenyen, például a Tíztáncon többször is átöltöznek, így egy női versenyzőnek minimum öt-hat kollekcióra van szüksége.
A huszonöt éves már a legidősebbek közé tartozik
A hazai versenytáncos élmezőny java - mint Csaba és Szilvi, vagy a két legeredményesebb magyar latin táncos, Mauricio Vescovo és Törökgyörgy Melinda - alföldi klubok neveltjei. A szentesi Szilver TSE a favorit, idén ők a legeredményesebb egyesület. A kisváros már évek óta a magyar versenytánc fellegvára. Míg az Alföldön (Debrecenben, Szegeden, Békéscsabán, Kisteleken) viszonylag sok nívós csapat működik, addig a Dunántúlon jóval kevesebb (Szombathelyen, Győrben) működik. A Magyar Táncsport Szakszövetség az országban - tudjuk meg Závodszkyné Finszter Zsuzsannától, az egyesület általános elnökhelyettesétől - 132 táncklubot tart nyilván, egy részük akrobatikus rock and roll csapat, de a többség profilja a versenytánc. Míg Szentes az egyéni táncosok, addig például Miskolc és Szombathely a formációs csoportok legjobb műhelyei. Itthon több kategóriában és korosztályban körülbelül 2700-3000 versenyzőt tartanak számon. Közülük 10-12 páros külföldön is szép eredményeket ér el. A versenyzők átlagos életkora 16-20 év, elvileg 35 éves korig versenyezhetnének, a mai mezőny viszont roppant fiatal, a huszonöt éves már a legidősebbek közé tartozik. Az, hogy a hazai mezőnyben ki számít profinak és amatőrnek még nem tisztázott, a kérdéssel a szövetség mostanában foglakozik majd.
Az utolsó ráadás-tánc éjfél körül jött el
Késő estére a döntőben már csak hat pár maradt, akik tovább küzdöttek a dobogós helyekért, újra csak letáncolták mind a tíz stílust. Kilenc pontozó figyelt, testtartást, párkontaktust, eleganciát és technikai tudást, minden kör után, 1-6-ig pontoznak. A 2003. évi Magyar Tíztánc Bajnokság győztese a közönség kedvence, a tizennégyes rajtszámmal versenyző szentesi páros, László Csaba és Szögi Szilvia. Másodikként, örök-másodikként a bravúros latinos Angyal András és partnere Goldberg Emília végzett, a harmadik a szintén évek óta dobogós szentesi testvérpáros Páli Erik és Viktóra lettek.
A parketta ördögének lába is olykor megbotolhat...
A tíztánc-bajnokság 2003-ban egy röpke közönség-riogató tűzijátékkal ért véget, az égből alászálló piro-szikra oly hevülten potyogott, hogy a színpadon Galaxy-ék cucca (vagy a függöny?) begyulladt. Hál Istennek sem Zoli hosszú szőke hajzata, és tűz fészkétől pár centire üldögélő műsorvezető-hölgy habos ruhakölteménye is megúszta... Jöhetett hát a ráadás-tánc, ahol a fiatalok immár szabadon, más párjaival rophatták. Feltűnt, betanult koreográfia nélkül még a parketta ördögének lába is olykor megbotolhat...
