Változnak az idők, valahol félúton elvesztek a gyerekek
Még egy év, és én mondom, hogy vége. közölte Horváth Betti, a
Vasi Diákszövetség (VDSZ) elnöke. Ma Vas megyében nincs olyan aktív diákszervezet
mondta amely civil szerveződésként képes lenne fiatalok nemhogy tömegeit, de
akár egy részét is megmozgatni. Nincsenek rendezvények, a fiatalokat nem lehet
elérni, saját szűk környezetükön kívül semmi sem érdekli őket. A VDSZ nehéz
helyzetben van. Pedig a megye 29 középiskolájában működő diákönkormányzatokat,
és körülbelül hétezer fiatalt hivatott összefogni. Azonban hiába a nagy szám, ez
önmagában egy mozdíthatatlan, merev tömeget jelent. A hétezer fiatalból jó, ha
háromszáz aktív, azonban őket is el kéne érni valahogy. Ráadásul a középiskolás
rétegnél évről-évre változik a taglétszám. Jó pár éve hiányzik a VDSZ
tömegbázisa is, hiszen folyamatosan kéne gondoskodniuk az utánpótlásról.
Jóval kevesebb aktív szervezet működik
Az utóbbi években egyre és egyre kevesebb non-profit szervezet működik. Lehet,
hogy statisztikailag a számuk nem csökkent, de jóval kevesebben aktívak. Ez abból is
lemérhető, közölte Horváth Betti, hogy például a Győrben működő regionális
ifjúsági tanácshoz (NYDRIT) az utóbbi években egyre kevesebben pályáznak. Tavaly,
például annyira kevesen, hogy volt, hogy nem fogyott el az a pénz, amit a tanács egy
adott kategóriában szétoszthatott volna.
Míg a civil szervezetek minimális forrásból gazdálkodnak, addig az intézmények
fenntartására százmilliók jutnak
A civil ifjúsági szervezeteknél tagsági díjat nem lehet szedni, így az anyagi bázisuk teljesen a mindenkori kormányzat kegyétől, a pályázatoktól függ. Anyagiak tekintetében a VDSZ-nek is, mint általában a civil ifjúsági szervezeteknek egy árnyalatnyit javult a helyzete. Kaptak új lehetőségeket, újra lett tőke, de az a relatív jó helyzet, ami 1996-1998 között a non-profit szektorban volt, nem jött vissza. A tavalyi évben ugyan még nagy pangás volt, de most a tavaszi körben például viszonylag sok pályázat került kiírásra. A VDSZ helyzete azonban már alapvetően nem az anyagiakon múlik
Most egészen más problémákkal küszködnek
A civil ifjúsági szervezetek mindannyian azt érzékelik, hogy az utóbbi időszakban
rendkívül felerősödött a gyermekek passzivitása, a kölyköknek lassan már fogalmuk
sincs arról, milyen a közösségi élet. Sem az iskolában, sem az intézményekben
szervezett programok nem mozgatják meg őket. A vidéki művelődési házak rég
elhaltak, köréjük diákság nem szerveződik. Szombathelyen a fiatal az intézményekbe
már nem megy be, szervezett ifjúsági programokon nem vesz részt. A VDSZ a
táboroztatással még elbajlódik, arra még van jelentkező. A sporttal és
szabadidővel kapcsolatos programjaikra még lehet diákokat szervezni, de a kulturális
rendezvényekről már rég lemondtak. A szakmai programokra, a diákönkormányzat
vezetésével és működtetésével, a diákok érdekképviseletével és jogainak
érvényesítésével kapcsolatos foglakozásokra, oktatásokra már nehezen tudnak
embereket toborozni.
A pedagógusok többsége érdektelen.
A VDSZ helyzetét az is nehezíti, hogy az iskoláknak nem érdekük az erős, jól
szervezett diákönkormányzat. Sok esetben képtelenek a programjaikat a tanárokon
keresztül a diákokig eljuttatni, mert nincs, aki venné a fáradságot, és szólna a
fiataloknak. Mára az iskolákban is feladták, fogalmuk sincs, mivel mozgósíthatnák a
gyerekeket. A pedagógusok többsége is érdektelen, nem szerveznek szabadidős
programokat.
Ki szervezzen?
A kilencvenes évek elején a VDSZ még négy alkalmazottal működött, a létszám
azóta nullára redukálódott. Irodájukat az önkormányzattól bérlik, de nincs, aki
ügyeletet tartson. Ha polgári szolgálatosokat sem lehet majd foglalkoztatni, a civil
szervezetek végképp nagy bajban lesznek, mert ugyan a programokra lehet pályázni, de a
működési költségeikre évente 1-2 pályázat kerül kiírásra. Arra a pénzelosztók
pedig nem gondolnak, hogy a programokat valakinek meg is kell szervezni. De kinek? A VDSZ
egy időben a főiskolásokkal próbálkozott, azonban ez nem jött be, most a közhasznú
munkásokban gondolkodnak
Sej a mi lobogónkat... - a cserkészek
Pár éve azt írtuk, hogy lassan ott tartunk, mint '89 előtt, hogy a fiatalok számára
csupán egy alternatíva létezik: a cserkészet. A helyzet azonban az utóbbi években a
szombathelyi Hunyadi cserkészeknél sem lett rózsásabb, sőt.
A Premontrei Gimnáziumban működő csapat még létezik, azonban létszámuk az utóbbi
időben erősen megcsappant. Míg két éve több mint negyvenen voltak, mára a létszám
tizenkettőre redukálódott. Husz Endre, a Hunyadi cserkészek parancsnoka elkeseredve
mondta: vagy sikerül megújulniuk, vagy ők is beadják a kulcsot.
Már a 6-7 éves gyerekek is a karrierépítésen gondolkodnak
A politikai ifjúsági szervezetek fejlődése is megállt
Mintha 2002-ben megdermedt volna valami, az agyonpolitizált légkörben megfagyott a
levegő, senki semerre nem akart lépni. Pár éve még azt lehetett tapasztalni, hogy
azok a szülők, akik erősen hazafias nevelést kívántak adni gyermeküknek, a
Fidelitas és a MIÉP ifjúsági szervezeteibe vitték a gyerekeket. Mára ez a jelenség
megtorpant. A politikai ifjúsági szervezetek fejlődése is megállt, aki ebből
kinőtte magát mára polgári körös lett.
Egyedül a városi és a megyei önkormányzat pályázatai kiszámíthatóak
Támogatásról szólva Husz Endre, a Hunyadi cserkészek parancsnoka elmondta, az utóbbi
években cseberből vederbe estek. A cserkészek egyetlen kormányzatnak sem volt
kedvezményezettjei. Ahány kormányváltás, a pályázatírást annyiszor kell
újratanulniuk. Az új kormányok első éve mindig a legrosszabb, akkor a legkevesebb a
pénz. Bár ott a Győri Regionális Ifjúsági Tanács, mégis minden döntés Pesten
dől el, regionálisan semmi sem működik. Egyedül a városi és a megyei önkormányzat
pályázatai kiszámíthatóak, jó időben, jókor írják ki őket. Nagy problémájuk,
hogy a 30 milliós költségvetéssel működő országos cserkészszövetségnek, amely
tízezer embert mozgat meg, nincs egyetlen állandó főfoglalkozású munkatársa sem. A
gyerekektől ők sem kérhetnek tagdíjat, Kiemelt programokra még csak-csak, de a
folyamatos működésre már nincs pénz.
Nincs politikus, aki a fiatalok érdekeit képviselné
Husz Endre azt is problémának látja, hogy nincs a magyar parlamentben egyetlen egy
olyan ifjú politikus sem, aki a fiatalok érdekeit képviselné, a téma elkötelezettje
lenne. Ott van, utalt rá a cserkészparancsnok, Szíjjártó Péter, a Fidesz politikusa
képviselője, aki négy éven át a győri regionális ifjúsági tanács elnöke volt.
(A megyében működő ifjúsági szervezetek, közöttük Husz Endre, sohasem látták,
onnan ismerték a nevét, hogy mindig rá vártak hiába.) A cserkészparancsnok
nehezményezi, hogy képviselőként elfelejtette ezt, és egyáltalán nem foglalkozik
ifjúságpolitikával.
Az egyházaknak sincs a cserkészekre szükségük
Bár a cserkészeknél a vallásosság kötelező, valamilyen felekezethez tartozni kell,
azonban úgy tűnik az egyházaknak sincs a cserkészekre szükségük. Ők megszervezik a
maguk hitbuzgalmi ifjúsági szervezeteit.
Hiányoznak a valódi a polgár-gyerekek is
A cserkészek nagy problémája, hogy a szervezet kimondottan polgároknak lett kitalálva
- közölte Husz Endre. Itt azonban a polgár szón a valódi jelentését kell érteni,
tehát városban élő gyerekeket. Azonban hiányoznak ezek a polgár-gyerekek is. Sok
városban élő gyerek minden szabadidejét falun, a nagyszülőknél tölti, velük nem
lehet csapatot építeni. Ami nem lenne baj, ha a falu azt jelentené, mint mondjuk ötven
évvel ezelőtt, hogy a gyerek megismerné a vidéket, a természetközeli életet,
élményeket szerezne. Nem azt, hogy beteszik a lakótelepen az autóba, kiteszik a
nagyinál, ahol bemegy a házba, bekapcsolja a tévét. Bármennyire is elkeserítők a
felvázolt állapotok tette hozzá végül a cserkészparancsnok az ifjúságért
felelős személyeknek mégis folyamatosan küzdeniük kell, nehogy ez a
természetnélküli közeg legyen a természetes a felnövekvő nemzedékek számára.
Megjegyzés: Az anyagban illusztrációként szereplő fotókat a http://www.kmcssz.org/-ról másoltuk át.
