„Azt, hogy 13 évre lecsuktak, nem érdemeltem meg” – Interjú Tasnádi Péterrel

A kilencvenes évek egyik leghírhedtebb vállalkozója a hétvégén Szombathelyen mutatja be könyvét. Ennek apropóján beszélgettünk vele.

A most megjelenő A keresztapa börtönben a negyedik könyved, ami börtöntémában már a második darab. A 983 nap a Fidesz börtönében húsz éve jelent meg. Mitől más ez a legújabb könyv, mint a korábbi?

Ez a legérettebb. Ez is 15-20 évvel ezelőtti történetekből áll, én viszont most értem meg igazán. Bölcsebb, tapasztaltabb lettem. Naplót vezettem minden év minden napjáról. Leírtam, mit álmodtam, mi történt délelőtt, délután. Ez a könyv hű tükrét adja a magyarországi börténéletnek. Arról szól, hogy a főszereplő – aki én vagyok és akit akkor a szervezett alvilág vezetőjének kiáltottak ki – hogyan éli meg a ráerőltetett szabályokat, hogyan áll ellen, milyen érdekes személyekkel találkozik.

Tasnádi Péter
Fűzfa B. Mihály

A korábbi könyveid magánkiadásban jelentek meg. A legújabb is?

Persze. Könyvesboltba azért nem tudom betenni őket, mert nagyon sokat elvesznek, 57 százalékot. Arról nem is beszélve, hogy a nyomdaköltség óriási és a papír ára is emelkedett.

Két évvel ezelőtt egy nekünk adott interjúban Tasnádi Péter: Engem mindig akkor csuktak le, amikor Pintér Sándor volt a belügyminiszter 2020. September 03. 15:43 még jóval szárazabb címet terveztél a könyvnek: A magyar börtönviszonyok Tasnádi Péter szemével. Hogy lett végül A keresztapa börtönben?

Megfuttattam az ismerőseim körében, hogy mondják el, szerintük mi a legjobb. Azt mondták, legyen rövid, célra törő és szerepeljen benne a „börtön” meg a „keresztapa”. Merthogy az embereket ez érdekli. „Aztán ha te írod a könyvet, akkor már úgyis tudják, hogy a te történeted, és ütős lesz.” Szerintem egyébként ez a legérdekesebb könyv, amit idáig írtam.

Összesen mennyi időt töltöttél rács mögött?

Részletekben 13 és fél évet. A leghosszabb a legutolsó volt, négy és fél év. Abból hat éve szabadultam.

A börtönnel kapcsolatban a legkézenfekvőbb kérdés: mégis milyen bekerülni és ott élni?

Ezt tudják meg azok, akik megveszik a könyvet! Egyelőre nagy vonalakban, amit már említettem, bőven elég. Ez az én történetem, az én szememmel, amit én éltem át. 7-8 évet felölelő naplójegyzetek, személyes kontaktus Magyarország leghíresebb bűnelkövetőivel...

Más, amit az újságban olvasol a skálás gyilkosról vagy a fekete sereg vezetőjéről, meg más tudni, hogy milyen ő ott, bent a cellában: hogyan telnek a napjai, mit kérdez, hogyan él, mi foglalkoztatja. Ezt nem tudod. Csak akkor, ha elolvasod a könyvet.

Világos, hogy nem szeretnéd most lespoilerezni az egész könyved...

Azért azt így is teszem, mert minden héten egyszer bejelentkezem a YouTube-on meg a Facebookon, a videóimat pedig megnézik hatszázezren, de akár egymillióan is. Itt van, az elért emberek száma 658 ezer. Az nem piti!

Ismeretes, hogy a börtönökben a fogvatartottak között komoly hierarchia van. Hol helyezkedtél el ebben a rendszerben?

A legmagasabban, természetesen...

Menő voltál, lehet ezt mondani? Persze nem sima zárkamenőségre gondolok.

Pedig én voltam a legnagyobb menő a zárkában, mert egyedül voltam. Egyébként nyilván tiszteltek a rabok is meg az őrök is, de nagyon sok konfliktusom volt. Nem a rabokkal, velük kevesebbet találkoztam. Inkább az őrökkel.

Dolgoztál bent valaha?

Dehogyis! Hogyan? Nem engedtek. Azt mondták, veszélyeztetve vagyok, mert politikai okokból el akarnak tenni láb alól. Ilyen indokok alapján voltam egyedül és fokozottan fogva tartva. Ez nyilván nem volt igaz, csak egy BV-túlkapás a rendőrségi információk alapján. Láttam erről olyan belső utasítást is, amihez nem juthattam volna hozzá, mert szigorúan titkos. Mégis hozzájutottam.

Hogyan?

Valaki odaadta a személyzetből megtekintésre, sőt, volt olyan, amit el is hoztam. Sajnos nincs meg, mert az akkori párom kezelte, és most lesz három éve, hogy meghalt. Így ezek nincsenek meg. Nem tudom, hol tárolta őket. A lényeg, hogy láttam, saját magam olvastam a rám vonatkozó „kezelési utasításokat”. Teljes hülyeségek voltak. Például, hogy én Izraelben lettem kiképezve közelharcra, ezért vigyázni kell velem, mert egy golyóstollal is képes vagyok ölni, és agresszív vagyok, meg hogy a fővárosi bűncselekményekben mindig részt vettem. Ez nem igaz. Egyben sem vettem részt. De ilyen belső utasítást láttam.

Május eleji hír, hogy ismét vádat emeltek ellened.

Hát, ezt nem tudjuk. Illetve te tudod, meg a közvélemény tudja, de én nem, mert nem kaptam vádiratot. Tíz napja megjelent az ország összes médiájában, viszont én és az ügyvédem még nem értesültünk róla. Ez egy aljas dolog. Az ügyészség állítólag olyan hihetetlen előterjesztést közöl, ami szerint, ha elfogadok egy előkészítő ülésen hat év börtönt, akkor nincs tárgyalás. Természetesen nem fogadom el, mert nem követtem el bűncselekményt. Az úgynevezett sértett, aki miatt most 6 évre be akarnak csukni, nem jelentett fel. A vallomásában azt mondta, hogy Tasnádi Péter egy úriember volt, udvarias, és közölte, hogy nem fenyegettem meg.

De az ügyészség nagyon körmönfontan azt állítja, hogy pszichikai önbíráskodást követtem el. Félelmet keltettem azáltal, hogy megjelentem. Nem a cselekedeteimmel, nem a kommunikációmmal, hanem azzal, hogy tudtam: hírhedt bűnözőként vagyok nyilvántartva, félnek tőlem az emberek. Ezt kihasználtam, hogy meghajlítsam az akaratát az illetőnek. Az ügyészség kitalálja, hogy mire gondoltam! Ezen az alapon olyan vagyok, mint egy varázsló. Orbán Viktor mondta, hogy ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit cselekszem. Persze nem akarok ebbe politikát belevinni, felesleges. Nem is érdekel. De az szerintem nagy túlzás, hogy én legyek az ügyeletes bűnbak és engem kelljen üldözni, mikor elmúltam 72 éves.

A már emlegetett két évvel ezelőtti, nekünk adott interjúban kitérő választ adtál arra, hogy a szó nem klasszikus értelmében keresztapa volnál. Viszont akár a könyved címe, akár a rólad készült egyik legismertebb kép kapcsán úgy tűnhet, élvezed ezt a státuszt. Hogy viszonyulsz ehhez a szerephez? Van ellentmondás?

Ezt többször elmondtam másutt. Ez a szerep nekem tetszett, meg is alkottam, úgy is néztem ki. Nem csak eljátszottam. Úgy is gondoltak rám. De ha te most kifested magad és kimész egy miniszoknyában és tűsarkú cipőben, akkor prostituált vagy? Nem. Te vélhetően heteroszexuális férfi vagy, csak poénból megcsinálod. De az enyém még jobb poén volt, mert nagyon sok pénzt lehetett belőle keresni. Az a miliő, amit megteremtettem a nagy autókkal, szép nőkkel, nagy házzal, rengeteg pénzzel és hatalommal, ugyanolyan mértékű volt, mint egy igazi keresztapának.

Tasnádi Péter
Tasnádi Péter Hivatalos Oldala

És te az ellened felhozott vádakat következetesen tagadtad.

Azt, hogy 13 évre lecsuktak, nem érdemeltem meg. Voltak önbíráskodások, ezeket viszont nem tagadom. Három önbíráskodás miatt 4 és fél évre ítélt a bíróság. Pedig a sértettek maximum megsérültek, de nem voltak ártatlanok. Tartoztak, csaltak, hitegettek. Kárt okoztak nekem. Egy diszkóban egy éjszaka alatt van 10 ilyen eset, mégsem csukják le a diszkóportásokat, ha mégis, akkor kapnak 10 hónapot. Amit velem csináltak, az barokkos túlzás. A rendszernek szüksége volt arra, hogy egy olyan személyt találjon, akit majd a közvélemény előtt mutogathatnak: „Lám, mi hozzányúlunk a szervezett bűnözés vezetőjéhez, a keresztapához!”

Milyen szegényes keresztapa az, aki nem ölet meg embereket, nincs benne az olajbizniszben, a prostitúcióban, a kábítószerben? Semmi olyan bűncselekményben nem voltam benne, ami a szervezett bűnözéshez tartozik. Mégis elhitették a társadalommal, hogy szervezett bűnöző vagyok!

Azért nem nehezítetted meg a dolgukat.

Persze, mert úgy viselkedtem, úgy éltem. Dehát a hatóságnak ezt mérlegelnie kell! Azért, mert eljátszol valamit, a szabadságodat kell kockáztatnod? Ez nem arányos. Az utolsó ügy sem az. Nem csináltam semmit, ez biztos.

Feltéve, de nem megengedve, hogy mégis elkövető vagyok, akkor mi a helyzet a felbujtóval, aki általában annyit, vagy többet kap, mint az elkövető? Akkor az miért van, hogy a felbujtónak 6 hónap felfüggesztettet kínál az ügyészség? Olyan nagyon lóg ki a lóláb, hogy ennél nagyobb lóláb már nem is lóghatna ki. Nem vagyok bűnöző!

Akkor csak a tisztánlátás végett, és hogy adjunk valamilyen jelzőt a múltbéli működésednek: bizonyos ügyeket elismersz, de nem vagy bűnöző, hanem vállalkozó, aki szervezetten bűncselekményt követett el?

Nem, szervezetten sem! Ha szervezetten követtem volna el, akkor soha nem jutnak a nyomomba! Én magam odamentem és megvertem az illetőt. Vagy szóltam valamelyik munkatársamnak, aki ugyebár testőr, hogy „gyere, üsd le ezt az embert”, és ő leütötte. De én is ott voltam. Ha szervezett lettem volna, akkor soha nem jutnak el hozzám.

Ha erkölcsileg próbál gondolkodni az ember, akkor az önbíráskodás még elfogadható. Mózes törvénye szerint – ahogy én élek –, szemet szemért, fogat fogért. A régi törvények alapján – az Ószövetségben – ha eltöröm a kezed, akkor nem börtönbe csuknak, hanem kártérítésre köteleznek. Miért kell az embert hat évig börtönben tartani, mert beszélgetett valakivel?

De szerintem most nem erről kellene beszélni. Sokkal érdekesebb a könyv. Mióta nyugdíjas vagyok, írtam két könyvet és könyvbemutatókat tartok sorozatban Magyarországon, és a magyarlakta helyeken külföldön. Megyek majd például Robert Yugovichhoz Topolyára. Ő volt a szerb maffia főnöke, Magyarországon ült kilenc évet. Akkor szabadult, amikor én. Van hatalmas szórakozóhelye, újságja, minden egyéb. Jól él, azóta sem babrálják. Engem viszont igen.

Hány büntetés-végrehajtási intézetben ültél?

Nem számoltam, de nyolcban biztos. Voltam Tiszalökön, Vácon, Márianosztrán, Balassagyarmaton, Budapesten a Venyigében, a Markóban, a Gyűjtőben. Rendőrségi fogdán Cegléden, Gödöllőn...

Milyen állapotban van most a magyar alvilág?

Nem tudom, nem ismerem a magyar alvilágot. Most már. Nem tudom, kik vannak, mik vannak, én is csak hallom. De szerintem már nem nagyon van alvilág. De nem tudom, mert nem járok az éjszakába, nincsenek olyan emberekkel kapcsolataim, akik oda tartoznának. Az ismerőseim nagyjából 65-80 éves kor között vannak. Nem nagyon szerepelnek, csak én. Folyamatosan gyanúsítanak, le akarnak csukni.

Mi kelti fel benned a szereplési vágyat?

Biztos az exhibicionizmusom. De az most már múlandóban van. Már nem olyan cuccokban járok, nem olyan autóval és nincsenek testőreim. Változott a kép.

Ennek mi az oka?

Az, hogy megváltoztam. Nyugdíjas életet élek, nem vágyom semmire. Ilyenre nem. Már az is zavar, ha egy kigyúrt barátommal megyek el valahova, mert még azt gondolják, hogy a testőröm. De nem nagyon megyek sehova. Ha véletlenül mégis megyek, akkor mindenhol szeretettel fogadnak, nem érzem azt a gyűlöletet, ami a hatóság felől áramlik. Az átlagemberek kedvesek, szeretetteljesek. Kérik, hogy dedikáljak nekik, csinálunk egy szelfit, meghívnak privát eseményekre. Meghívtak például esküvői tanúnak. Ismeretlenek. Mondtam nekik, hogy tanú még nem voltam, csak vádlott. Ahová hívnak, oda megyek. Meg ahol megfizetnek.

Tervezed folytatni a szereplést a nyilvánosságban?

Nem szerepelek. Ez megélhetési forrás. Jobban örülnék, ha lenne valaki, aki eladja helyettem a könyvet, de nekem létszükséglet, hogy elmenjek ilyen helyekre és találkozzak az emberekkel. Egyrészt mert ott sok könyvet el tudok adni, másrészt minden ilyen találkozó új lehetőségekkel szolgál. Most például fiatalok egy hajótúrára hívtak.

Tasnádi Péter
Fűzfa B. Mihály

A közelmúltban két ember halálhíre járta be az országot. Berki Krisztiánról és M. Richárdról van szó. Először Berki Krisztiánról kérdeznék. Ismerted a hátterét? Egyáltalán mit gondolsz róla vagy arról a bohócjelenségről, amit ő képviselt?

Ismertem Krisztiánt személyesen. Nem voltunk barátok, de többször találkoztam vele, főleg az edzőteremben.

Volt köztetek munkakapcsolat?

Nem. Én kértem tőle kétszer-háromszor segítséget és azonnal a rendelkezésemre állt. Szerintem egy tisztelettudó, nagyon értelmes srác volt.

Mondod, hogy bohóc... Ez olyan, mint én voltam keresztapaként. Nagyon jól megélt ebből a szerepből. Szívesen lennél te is olyan bohóc! Vagy esetleg az olvasók. Csak irigykednek. A szerepe alapján filantróp nem volt, de egyébként a privát életben igen. Szeretetteljes, kedves ember volt. De gyűlölik, mert egyrészt jól nézett ki, aztán erre még rá is pakolt. Mindig jó cuccok, gyűrűk, óra, ilyen autó, olyan autó... Feszegette a pofonosládát.

Ez mit takar?

Az emberekben. Bennem nem. Én szimpatikusnak találtam. Amit előadott, az nem volt mindig szimpatikus, de ez lett az ő produktuma, én pedig – ezzel szerintem kevesen vannak így – a tehetsége alapján ítélem meg, és egy nagyon tehetséges ember volt. Baromi jól eljátszotta azt a szerepet, amit kitalált magának. Én is szívesen élnék most olyan körülmények között, amit ő megteremtett magának.

Aztán mielőtt úgyis megkérdeznéd a Molnár Ricsit... Ő más tészta, őt is ismertem, ő sem volt a barátom. Sokkal ellenszenvesebb volt a nyilvánosságnak. Nekem kétszer-háromszor volt vele dolgom, mondhatni konfliktushelyzetem. Nagyon tisztelettudó, kulturált volt.

Ez munkaügyi konfliktushelyzet volt?

Hát, igen. Érdekellentét. De mondom, úriemberként viselkedett. Nem tudok róla rosszat mondani. Amikor élt, még mondtam a videóimban, de mióta meghalt, nem. Azt már nem hallja és nem tud rá reagálni. De akkor reagált és a reakciója kulturált, intelligens, tisztelettudó volt.

Mit üzensz a szombathelyieknek?

Gyertek el minél többen és vegyétek a könyveimet! Szeretettel várok mindenkit szombaton, egészen 19 óráig leszünk a Silver Fitnesz klubban.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet